A nemesek fehér, a szegények fekete kenyeret ettek: így táplálkoztak a középkorban

A középkorban az élet nem volt leányálom, főleg, ha az ember szegénysorba született, gyakori volt, hogy korgó gyomorral hajtotta álomra a fejét a nélkülöző.

Az embereket mindig is érdekelte, milyen lehetett az élet a régi időkben: a sok kalandregény, a lebilincselő filmek és sorozatok jócskán hozzájárultak ehhez.

Mindig felmerül a kérdés, vajon milyen ételeket ettek a középkorban? Az nem túl meglepő, hogy a nemesek mindenféle finomsággal teletömték a bendőjüket, sokszor a rosszullétig habzsoltak, miközben a bort mértéktelen módon öntötték magukba. Sajnos a szegénysorban élőknek mindig is nehezebb volt a soruk, teljesen mindegy, melyik korban éltek, azonban a középkort igazán megsínylették.

A nemesek mindent megkaptak, a napi kenyerük fehér lisztből készült, ami a jólét szimbóluma volt. A szegényeknek fekete vekni jutott, amely kesernyés ízű volt, ezeket a kenyereket az árusok a földről kínálták. A szegény legények és leányok a megmaradt száraz kenyérért is könyörögtek, miután már több napja nem ettek semmit. Számukra nehéz idők voltak, de a hatalmasokéból nézve a pompa és a fényűzés időszaka volt ez, amely részét képezte a gasztronómia is.

A gazdagok rosszullétig ettek

A bor és a hatalmas sült húsok kötelező szereplői voltak a nemes urak és hölgyek étkezőasztalának. Főleg szarvasmarhát, sertést, kecskét, szárnyasokat és a vadászatok során elejtett vadakat, köztük vaddisznót és őzt fogyasztottak. A furcsa vagy különlegesebbnek számító húsok fogyasztásától sem riadt vissza az úri réteg, ha lehetőség volt rá, tengeri herkentyűk is előkerültek a lakomákon, de ettek még csigát, békát, sőt, amikor már nagyon nem tudták, mit csináljanak jó módjukban, hattyút és medvehúst is. Nem csak a színhúsért rajongtak, belsőségeket is szívesen fogyasztottak.

A húsokat pirosra sütötték, párolták, majd különböző mártásokkal megkenték, mielőtt az asztalokra helyezték. A télre, illetve a katonák hadjárataira készülve a húsokat tartósították, vagyis a vékony szeleteket lesózták. Az ilyen sós húsok nagyon jól jöttek a katonáknak, elrágcsálhatták simán vagy vízben megfőzhették.

Természetesen a húsokat saját termesztésű fűszerekkel gazdagították, a só mellett a majoranna, tárkony, rozmaring és petrezselyem volt népszerű, a bors és a sáfrány zamatát pedig csak a tehetősek élvezhették. A sültek mellé párolt gyökérzöldségeket és friss gyümölcsöket kínáltak.

A gazdag családoknál édesség is előkerült a lakomákon, főleg gyümölcsök, illetve az abból készült finomságok, amelyeket mézzel és fahéjjal készítettek. A középkori angol konyhában már létezett a puding, amely nagy kedvenc volt, valamint a citromos desszertekért is megőrültek az édesszájúak.

A lakomákon mindig többfajta fogást szolgáltak fel. Esküvőkön olyan emeletes tortacsodákkal rukkoltak elő, amelyeknek a belsejében 20 embernek kellett elférnie. Sőt, olyan tortákról is lehet olvasni, amelyek belseje élő galambokat rejtett.

A lakomákon mindig kézzel ettek, a maszatos kezüket az asztalra kitett virágszirmos vízben mosták meg, majd a ruhájukba vagy az asztalok közt szaladgáló kutyák bundájába törölték.

A szegények levessel kezdték a napot

A szegények körében a leves volt a legkönnyebben elérhető fogás, sokszor a forró lé szürcsölésével kezdték a napot. A levesekbe minden belekerült, ami kéznél volt, általában hús nélkül készült, száraz kenyeret mártogattak a lébe, úgy sokkal könnyebb volt elfogyasztani a veknit és laktatóbb is volt az eledel. Az egyik legnépszerűbb leves a feketeleves volt, nagyon hasonlított a mai mártásokhoz, sötét színét az állati vérnek köszönhette.

A kása is a szegények körében volt népszerű, amit vízben főztek, ha jobb napjuk volt, akkor tejben készítettek.

Fotók: Getty Images