6 bevált trükk a lágy, könnyű szilvás gombóchoz

Amikor megjön az első esősebb szeptemberi nap, de még mindig szépek a szilvák a piacon, akkor kell nekiállni szilvás gombócot készíteni.

Tudom, hogy a legtöbb embert a világ végére lehet kergetni az ehhez hasonló konyhai kihívásokkal, a több fázisú elkészítéssel, a sok mosogatással, pepecseléssel, mégis hiszek benne, hogy vannak rajtam kívül még olyan megszállottak, akik szeretik ilyesmivel tölteni a vasárnap délutánjaikat. Vagy csak annyira imádják a szilvás gombócot, hogy ezért még a hosszas pepecselést is bevállalják. 

 

Most azok számára gyűjtöttem össze az aranyszabályokat, akik először állnak neki és bizonytalanok, vagy készítettek már gombócot, de nem voltak teljesen elégedettek a végeredménnyel. A recepthez a tészta épp ugyanúgy készül, mint a szilvalekváros gombóc esetében, csak lekvár helyett cukorral megszórt friss szilvával töltjük meg.

Héjastul

A krumplit mindig héjastul érdemes főzni, mert jobb lesz az íze és kevesebb vizet fog magába szívni. Lassabb és kellemetlenebb a pucolása, de megéri.

 

Forrón

A krumpli héját akkor kell lehúzni, mikor még forró, a kihűlt krumplira rátapad a héja és kínszenvedés leszedni.

Krumplinyomó

Az igazán sima, könnyű állagú szilvás gombóchoz muszáj áttörni a krumplit, a megmaradt krumplidarabok lehangolóak tudnak lenni a gombóc tésztájában. Ehhez a művelethez nem árt egy igazi krumplinyomó, később a krumplipüré készítésekor is szeretni fogjuk.

Hőmérsékletek

A krumplit még melegen érdemes áttörni, úgy lesz a legsimább, legkrémesebb, de ki kell várni, míg kihűl, mielőtt elkeverjük a liszttel és a tojással.

 

Lassú lisztadagolás

Bármilyen recepttel és dolgozunk, a megadott liszt mennyiségének csak egy részét adjuk a krumplihoz először. Sose tudhatjuk, éppen milyen annak a krumplinak a nedvességtartalma, amit éppen felhasználtunk, lehet, hogy több, de lehet, hogy kevesebb liszt kell hozzé. Az viszont nagyon fontos, hogy mindig a lehető legkevesebb lisztet adjuk a tésztához. Éppen csak annyit, amennyitől nem ragad, és szépen összeáll.

Szoros ütemterv

Ha a tésztát kinyújtottuk, ne hagyjuk magára, mert ácsorgás közben nyúlóssá és ragacsossá válik. Amikor nyújtani kezdjük a tésztát, a zsemlemorzsa már megpirítva várakozzon egy nagy tálban, a lábosban pedig lobogjon a víz, hogy a megformázott, megtöltött gombócok egyenesen mehessenek a vízbe, onnan pedig a morzsába.