Sopronba készülsz? Ezek a legjobb helyek, amiket nem szabad kihagyni!

Étterem, kávézó és cukrászda, amit szeretni fogsz Sopronban

dr. Kovács Isolde 2018. június 15.

Gyakran járunk Sopronban, és nem elsősorban enni megyünk, az utóbbi években mégis egyre inkább úgy alakul, hogy de, enni megyünk. Nem a gasztronómia fővárosáról beszélünk, néhány hely mégis annyira a kedvencünkké vált, hogy szinte egyetlen soproni látogatás sem múlhat el nélkülük. Ebédelnél, ennél egy jó sütit Sopronban, vagy nem tudod, hol lehet iható kávét kapni? Mindjárt megtudod.

Dió Fűszerbolt és Házikonyha

A Dió Fűszerbolt és Házikonyha neve abból a szempontból elég megtévesztő, hogy nem elsősorban fűszert lehet kapni, annál jobb viszont az ebédmenü. Ebédidőben ugyanis a bolt és kávézó pár órára étteremmé lényegül át, ahol a tulaj, Ferenczy Ildikó személyesen főz a konyhában, mivelhogy imád főzni. Általában kétféle levest és kétféle főétel közül lehet választani, és pontosan az a konyha, amit szeretünk: kevés hozzávalóból, adalékanyagok és felesleges sűrítő-állagjavító-ízfokozó varázslatok nélkül, szezonális, helyi, friss termékekből készült ételek.

Ahol a négyéves, elkötelezetten zöldségellenes lányom megkóstolta a cukkinikrémlevest és azóta nyíg, hogy mikor megyünk megint az Ildikó nénihez cukkinilevest enni. Egyébként megkérdeztem a receptet, Ildikó el is mondta, van benne cukkini, víz, és egy kevés rizstej, de az nem is muszáj, a titka a megfelelő cukkiniválasztás, amit szintén elmagyarázott, de ez maradjon a mi titkunk.

diopaprika.jpg

Ilyen egy töltött paprika a Dióban Fotó: Kovács Isolde

A Dió eredetileg inkább bolt volt, ahol fűszereket, kisalföldi kecskesajtot, különleges mézeket és pestokat árultak, és ez a jellege meg is maradt. A boltban eleinte szendvicset lehetett kapni dél körül, később leveseket is. „Aztán egyre többen jöttek enni, kérték, hogy legyen főétel is, egyre többen kérték, hogy főzzek nekik.” – meséli Ildikó. – „Mivel mindkét gyerekem tejallergiás, így azt is tudom, milyen nehéz tej- vagy épp gluténmentes, de finom és tápláló ételekhez jutni, ezért erre is figyelek.

Emellett igyekszem kicsit reformossá, egészségessé tenni a konyhát, és amit lehet, helyi termelőktől szerzek be a lehető legrövidebb úton. Mindenféle konyhai trükk nélkül a legegyszerűbb, legfinomabb ételeket igyekszem az asztalra tenni, az alapanyagok eredeti ízét hangsúlyozni. Minden aznap, frissen készül, a zöldségeket is aznap pucoljuk, mirelitet elenyésző arányban használok, a paradicsomszószhoz én főzöm be a paradicsomot. Mikróm pedig nincs és nem is lesz.”

dio.jpg

Szederkrémleves, kukoricakrémleves Fotó: Kovács Isolde

A Dió Házikonyha kevesebb, mint egy éve nyílt. Azóta folyamatosan bővül a törzsközönség, többségüket Ildikó név szerint ismeri és tudja, kinek mi a kedvence, ki a vegán, ki az allergiás – ennek sajnos az az eredménye, hogy ebédidőben időnként elég sokan vannak és fél 2-2 körül már lehet, hogy egyik-másik étel elfogyott (de egy salátát vagy szendvicset bármely napszakban összedobnak neked).

Részemről elkötelezett rajongója vagyok Ildikó krémleveseinek és pesztós-zöldséges ételeinek, de még mindig emlékeznek az ízlelőbimbóim a 2017 őszén kóstolt konfitált kacsacombra is. A sütiket néha maguk sütik, részben külső forrásból szerzik. Utóbbiak többnyire nyers, vegán, cukormentes "édességek", ezeknek nem én vagyok a célcsoportja (én a triplacsokis brownie célcsoportja vagyok). A heti menüt a Facebook-oldalukon lehet megnézni, elég veszélyes, én legalábbis már többször csak igen nehezen tudtam leküzdeni a késztetést, hogy felüljek egy Sopron felé tartó vonatra a spárgás rizottó vagy az eperleves kedvéért.

Hol van? Sopron, Ógabona tér 44-46. , honlap itt.

Harrer Csokoládéműhely és Cukrászda

Soproni származású csokifüggőként szégyellhetném magam, amiért néhány éve egy pesti barátnőmtől értesültem a Harrer csokoládéműhely létezéséről, de azóta folyamatosan igyekszem behozni a lemaradást és annyi tonkababos forrócsokit magamba tömni, amennyit anyagi helyzetem megenged. A Harrer különlegessége, hogy egyszerre csokoládéműhely és cukrászda is, itt ettem a legjobb balatoni mogyorótortát, de a túrós rétesből is mindig veszünk. Hatalmas mázli, hogy a gyerekem nem annyira szereti a süteményt, így neki csak néhány trüffelgolyót kell venni, vagy nyáron egy gombóc fagyit.

harrer1_2.jpg

Két felnőtt és egy négyéves bemegy a cukrászdába. A négyéves csak trüffeleket kér. (Tonkababos forrócsoki, forró csoki tejcsokiból, balatoni mogyoró, trüffelek, eszterházi szelet, őrség aranya, mákos-szilvás szelet, latte, víz) Fotó: Kovács Isolde

A Harrer név egy házaspárt takar: az osztrák cukrász- és pékdinasztiából származó Karl Harrer maga készíti a csokoládét, de ő találja ki az új sütiket és felügyeli a cukrászüzemet. Felesége, Harrer-Abosi Beatrix látja el a szervezési és egyéb feladatokat. Nagyon szeretjük az olyan helyeket, ahol a tulajdonosok valóban jelen vannak a „konyhában”, és itt is erről van szó – amikor felhívtam a Harrer vezetékes számát, másfél perc múlva már Harrer Beával beszélgettem.

Bea elmondta, hogy a kakaóbabot természetesen több, távoli országból hozzák, de a legtöbb hozzávaló hazai, minőségi, természetes alapanyag. „Aromákat, színezéket nem használunk, nálunk a dió dióból, az eper eperből van, és természetesen vajat használunk a sütikhez.” – mondja. – „A fagyink is saját: a sógorom ausztriai cukrászdájából kapjuk az általa, az 50 éves családi recept alapján főzött tejszínes alapkrémet, amit itt ízesítünk – kivéve a gyümölcsfagyikat, amikben csak eper, citromlé, víz és cukor van. A sütemények esetében néhány vendég hiányolta is, hogy például a gesztenyés dolgokat is aroma nélkül készítjük.

20180612_125544.jpg

Jegescsokis moccacino, pisztáciás és mákos bonbonok Fotó: Kovács Isolde

Szezonálisan egy-két újdonságot kínálunk, de nem jellemző ránk, hogy minden szezonban lecserélnénk a kínálatot. A vitrinünk 90%-a valakinek a kedvence, és ma is használunk 50 éves recepteket, némelyiket időnként modernizálva. Különlegességünk, hogy a süteményekhez is magunk készítjük a csokoládét a műhelyben – az ún. Bean-to-Bar technológia azt jelenti, hogy a kakaóbabtól kezdve a csokoládékészítés teljes folyamata a kezünk alatt megy végbe.”

Harrer cukrászdából kettő van: egy kisebb a belvárosban, kisebb kínálattal és szűkebb nyitva tartási időkkel, és egy nagyobb a belvárostól néhány percre, jóval nagyobb térrel, valamivel többféle süteménnyel, sokkal-sokkal többféle csokoládéval, és ez sokkal tovább is van nyitva. Ehhez csatlakozik a Csokoládéműhely, ahol előre egyeztetett időpontokban tartanak csokoládékóstolókat – erre még nem jutottam el, de csak idő kérdése. A csokoládék az utóbbi években nemzetközi díjakat is nyernek: a 2017-es International Chocolate Awardson 2 arany és 6 ezüstérmet szereztek. A díjnyertes narancsos-gines tejcsokoládé mellett nekem a kékfrankos boros ét- és a karamellizált rozmaringos tejcsoki a kedvencem, Harrer Beának pedig a Belize Toledo 70%-os étcsoki.

Hol van? Kis cukrászda: Sopron, Várkerület 73. Nagy cukrászda és csokoládéműhely: Sopron, Faller Jenő u. 4. Honlap: https://harrerchocolat.com/HU

Kultúrpresszó

A Kultúrpresszó az évek során meglehetős átalakuláson ment keresztül – eredetileg a magyar dizájnerek ruháit és ékszereit árusító Kultúrcikk volt, aztán egy olyan ruhabolt, ahol lehetett kávét is kapni, mígnem végül megtalálta önmagát kávézó formájában (ahol azért pár Szputnyik pólót még lehet venni). Ha specialty kávét keresel, az itt van, ha csak innál végre egy tisztességes lattét, az is itt van, valamint az egyetlen hely a bolygón, ahol valaha finom paleosütiket ettem.

kultur_2.jpg

Latte, gyümölcsös krémes, gesztenyetorta, babospogácsa a Kultúrpresszóban. Fotó: Kovács Isolde

A Kultúrpresszó társtulajdonosa, Kaesz Judit elmondása szerint valóban úgy alakult, hogy mmegszerették ezt a kávét, de Sopronban még nem volt ilyen kávézó. A budapesti 42Coffee pörköli számukra a kávét, itt saját blendjük van, egy etióp-brazil keverék, amelyet hosszas kóstolás, kísérletezés alapján választottak ki. A saját blend mellett mindig kapható egy-egy „vendégkávé” is. Új baristáiknak képzést nyújtanak és bátorítják őket a továbbfejlődésre, versenyekre nevezik őket, tavaly például a Hungarian Barista Leage-en értek el jó helyezést.

„Az a cél, hogy konzisztensen finom kávét készítsünk, ehhez pedig a munkafolyamat minden elemének jónak kell lennie, a vízlágyítótól a baristáig” – mondja Judit. – „És persze az is fontos, hogy nagyon szeretjük mindezt és a helyet.”

galette_2.jpg

Ez a szilvás galette is egész jó volt Fotó: Kovács Isolde

Mi is szeretjük, a jó kávé mellett a hangulatos dizájn, a kékfrankos mustfröccs és a sütik miatt. A süteményeket egy balatonfelvidéki házi üzemből hozzák, a Sütis Mónitól – vannak köztük hagyományos és paleo cuccok is, és a paleo sütik néha még finomabban is a hagyományosaknál! Na jó, kivéve a pavlovát, amiért annyira rajongok, hogy legutóbb az összeset megvettem elvitelre (de nem mind én ettem meg! Épp nagycsaládi ebédre voltunk hivatalosak! Ezért az összes somlóitortát is megvettem). További kedvencünk a szilvalekváros rugelach, ami egy ropogós, töltött lengyel-zsidó eredetű kifli, létezik mogyorókrémes verzióban is. A gyerek üres kiflit szokott kérni „anya kedvenc kávézójában”, dehát ő már csak ilyen.

Hol van? Sopron, Várkerület 96. Neten: http://kulturpresszo.hu

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sobors.hu/api/trackback/id/tr7614020252

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.