Az asztali szemetes olyan, mint Columbo felesége: tudjuk, hogy van, de sosem láttuk még

Kár, pedig a civilizált kávézáshoz alap lenne

Miért olyan cukrászdában, szállodában az asztali szemetes, mint Columbo felesége? Vajon miért?

Kávézni leülök. Reggel is, képes vagyok fél órával korábban kelni, hogy az első kávémat nyugodtan és csendben igyam meg. Ez az én mítájmom. Amíg összerakom magam, ez az az idő, amíg csak úgy Hódos Hajni lehetek, csak én, meg a hosszú kávém egy cukorral, kis tejjel.

Otthon egyszerű dolgom van, rövid zümmögés után egy teáskanál barna cukor, kevés tej, aztán kiülök a lépcsőre – télen is – behunyom a szemem és kávézok. Aztán bambulok egy kicsit, nézegetem a kertet, feltápászkodom és elmosom a csészét. 

Délután kávézom újra. Úgy fél négy körül. Szeretek beülni kávézni valahova. Főleg nyáron. Nézem az embereket, kortyolom a kávét, úgy csinálok, mintha ráérnék és nem lenne semmi dolgom. Próbálom kitalálni, hova siet az a nő, kire várhat az a férfi.

Legalábbis a terv ez lenne. Valójában a kávézás egy kávézóban vagy cukrászdában nem más, mint küzdelem.

Már a rendelés sem egyszerű mostanában, nem elég az, hogy egy hosszú kávét tejjel és cukorral. Fehér, barna vagy nádcukor? Méz? Hideg vagy meleg tej? A tej laktózmentes legyen? Nem, igen, nem, meleg, nem, sima. Nincs tej. Jó, akkor tejszínnel. Milyen hosszú? Hát ne annyira, mint a Watchmen rendezői változata. Koffeines kávéból, igen. Igen, kérek hozzá vizet.

Na persze a stockfotókon szemetes van, szemét nincs. Fotó: Shutterstock

És akkor megérkezik a kávé. Meg hozzá a többi köcölék. A tányéron külön csomagolva a cukor, külön kispikszisben a tejszín. Hozzák becsomagolva a kekszet is hozzá, mintha muszáj lenne. A csésze alatt picike szalvéta, az a fényes papíros, amit egy molekula különböztet meg a nájlonzacskótól. Vagy a fidres-fodros kör alakú, az anyaga ugyanaz. Ez az alapeset.

Egy kávé, hat kiló csomagolás

A nehezített változata ennek, ha kérek hozzá szelet süteményt. Hozzák azt is, a kistányéron az előzőekben már említett szalvéta, jó esetben nem csuszpájzozták össze a sütivel. És a sütin ott díszeleg az elmaradhatatlan fólia.

Eleinte kétségbe estem, vidéki vagyok, ugye, lehet, hogy ezt Budapesten meg kell enni, ki tudhatja, milyen szokások vannak itt érvényben. Szándékosan nem hagyhatták rajta. Vagy ez egy túinván a mindenmentes változattal, nem túl ökotudatos fogyasztóknak? Óvatosan körbesandítottam, de nem láttam semmi ilyesmit. Még csak le sem nyalogatják. Na jó, de akkor hova tegyem? Áh, fenébe is, hát elhűl a kávé, amíg szerencsétlenkedek.

A fenntartható fejlődés jegyében kibontom a cukrot, nem egészen egy gramm van benne, így kibontom a másikat is. Felbontom a tejszínes pikszist, kicsit izgulok, hogy ne fröcsköljem szét az asztalon, sikerül. Ha a gyerek velem van, kibontom a kekszet, mert kéri. Kihalászom a vizemből a citromkarikát meg a benne úszkáló leveleket, tanácstalanul tartogatom egy ideig, és pillogok, mint a pincebéka, aztán elcsomagolom. Jobb híján egy papírzsebkendőbe. Megkeverem a kávét és felemelem a tányérról.

Ez egy ideálfotó, természetesen nem a valóság. Pedig. Fotó: Shutterstock

Anyád, a szél

És ekkor feltámad a hűs nyári szellő. Vagy a kora őszi szél. Vagy a valamelyik. Direkt, csak hogy velem baszakodjon. Egyik kezemmel tartom a kávét, a másikkal próbálom elkapni a cukorpapírokat, a fidrifodri szalvétácskát meg a keksz papírját. Van, hogy nem kell négykézláb utána másznom, hiába, néha Fortuna rám is rám mosolyoghat, na. De sokszor igen. Nem szép látvány, tényleg.

Szóval hogy a csepegtetett kávés,  a nyújorkcsízkék tortaszeletet karamellel körülpancsoló, nyírfacukorral telibevert világunkban hogy a fenében nem lehet egy asztali szemetesnek hívott, kicsit pofásabb ibriket kirakni az asztalra, azt nem értem.

Pedig milyen egyszerű lenne

Az asztali szemetes jó dolog. Valami miatt mégsem terjedt el a használata. Pedig ugyanannyira alap, mint a szalvéta. Nekünk van itthon, használjuk. Semmi extra, egy kermia büdöge, díszítés nélkül. Reggeli közben beledobjuk a sajtkrém tetejét, a joghurt zárófóliáját, használt szalvétát, ilyesmiket.

Azzal jönni, hogy „jaj, ez aztán tényleg first world problem” meg hogy „de irigylem a problémáidat” nem ér, inkább segítsetek, ti jártatok már kávézóban, cukrászdában, ahol volt ilyen? De legalább azt, ti mit csináltok a rengeteg papírral, ami egy kávézással jár? Ha van olyan kávézó, cukrászda, ahol van asztali szemetes, feltétlenül írjátok meg, hol! Szeretnénk neki(k) átadni egy Sóbors különdíjat. Izibe.