Hogyan vegyek finom rozét? A szép szín sajnos még nem garancia semmire...

Nem minden rózsaszín

Ha nyár, akkor rozészezon. Isszuk fröccsnek, isszuk magában, mintha muszáj lenni. És ahogy egy barátnős estén bevallottuk egymásnak, bizony egyre gyakrabban érezzük, hogy inkább legyen fehér, vagy vörös, de hagyjuk ezt a rózsaszín világot, mert már olyan sokszor csalódtunk.

Állítólag nyáron világszerte minden harmadik eladott üveg bor rózsaszín, magyar adat nincsen, de becslések szerint itt is hasonló a helyzet. Csakhogy a rozék egy jó része nem túl finom. Sőt, egy részük valójában nem is rozé, hanem egy olyan alkoholos ital, amelyben a tökéletes lazacrózsaszín árnyalatot speciális élesztőtörzsek hozzáadásával érik el, az ízét pedig egy laboratóriumban állítják be valamilyen előre meghatározott ízprofil szerint.

Ahhoz, hogy tudjuk, mit ne vegyünk meg, először is érdemes megnézni, hogyan készülhet a rozébor. Ennek világszerte három elfogadott módszere van. Nálunk ennél szigorúbb a szabályozás, de érdemes tudni ezekről is, főleg, ha külföldi palackokkal is szoktál találkozni a boltban.

Keverés avagy házasítás avagy összeöntés, ami maga a sátán, vagy mégsem

Létező eljárás, amikor a kék és a fehér szőlőt együtt dolgozzák fel, ezt a módszert például Olaszországban legálisan használhatják rozékészítésre.

Rozé - technikailag - készülhet úgy, hogy fehér és vörösbort összeöntenek, és így állítanak elő egy rózsaszín alkoholos italt, Európában ez nem megengedett, és az így előállított italt nem is hívhatják rozébornak. 

Egész pontosan nálunk ez a szabály:

"A rosé vagy rozé (szerepeljen az bármilyen írásmóddal a címkén) kifejezések csak a kékszőlőből készült borászati termékek címkéjén tüntethetőek fel. Kivételt jelentenek a pezsgők, minőségi pezsgők és illatos minőségi pezsgők, a gyöngyözőborok, valamint a széndioxidhozzáadásával készült gyöngyözőborok; itt a vörös- és fehérborok összeöntésével is készülhet rozé. Ettől függetlenül a vörös- és fehérborok összeöntése (Magyarországon az FN borászati termékek esetében) nem tiltott, azonban az így nyert termék  (1) címkéjén nem szerepelhet a rozé vagy rosé kifejezés, valamint (2) nem lehet rozészínű.

A vicc az, hogy miközben ez az eljárás egyes vélemények (és országok teljes borászati szektora szerint) a legalja, a világ legdrágább és állítólag legfinomabb rozéi közül jó néhány éppen ilyen fehér-vörös módon készül. Na, így legyen az ember okos.

A duplapasztás avagy saignée technológia

Ezt az elkészítési módot leginkább olyankor használják, ha a fő hangsúly valójában a vörösbor készítésén van. Ilyenkor a kékszőlőből készült must egy részét azonnal elvezetik, hogy a cefre kevesebb mustban ázzon, így sokkal intenzívebb ízű vöröbort kapnak majd, az elején elkülönített mustból pedig rozét készítenek. Bordeux-ban és Burgundiában szinte csak ilyen rozék vannak, a módszerből következően pedig a szakértők szerint az igy készülő rozék hasonlítanak a vörösbor-szülőre: testesebbek, erősebbek, sötétebbek.

Héjon áztatás korlátozott ideig

Ez a rozékészítés legismertebb, és leginkább elfogadott módja. Ilyenkor a kékszőlőből készült musott préselés után 2-24 órán keresztül még a cefrén hagyják, majd utána vezetik el, a héj és a gyümölcs szárazaanyagtartalma adja meg a születő bor karakterét. Az áztatás után a világos rózsaszín folyadékot leszűrik, és erjesztik, abból lesz a rozébor.

És a trükkök...

Emellett egyes borászatok a szakértők szerint kevésbé elegáns módszereket vetnek be, hogy olcsón, nagy mennyiségben állítsanak elő tetszetős palackokat. Az Insta-tökéletes rózsaszín árnyalatot egyes élesztőtörzsek hozzáadásával is el lehet érni, az ízeket pedig laboratóriumi precizitással lövik be. 

Honnan tudjuk, melyiket érdemes megvenni?

Sajnos ez nem könnyű kérdés. A palackok általában kevés támpontot nyújtanak. Annyi biztos, hogy önmagában a szép szín még semmire nem garancia.

• A jó rozé nem abszolút kategória, mindenkinek más az ízlése, a feladat ezért az, hogy azt a bort találd meg, ami a te ízlésednek megfelel
• A bor színe a szőlőfajtától és az áztatás idejétől is függ, ezért normális, hogy a különböző rozéknak eltérő színe van
• Borászok szerint bizakodásra ad okot, ha a palackon szerepel a szőlőfajta, és a termőterület
• Gyanakodhatunk, ha vörösbort tömeggyártó cégtől jön a rozé, nagyon olcsón
• Segít, ha tudjuk, melyik borvidékeken jellemző a vörös- és melyeken a fehérbor, és tudjuk, hogy általában melyik felel meg az ízlésünknek. Például, ha kedveljük a Villányi pinot noir-okat, akkor jó eséllyel lesz kedvünkre való a hasonló jellemzőkkel bíró termőterületekről származó rozébor is.
• Kérdezzünk, és ha nem kapunk választ, nyugodtan forduljunk sarkon. Ismerkedési céllal a szakemberek szerint érdemes borboltban kezdeni a vadászatot, ahol jó eséllyel választ tudnak adni arra, hogy honnan származik, milyen szőlőből és milyen módszerrel készül az adott palack. Ha az eladó azt sem tudja, mire vagy kiváncsi, bátran keress egy másik boltot. 
• Az ár nem feltétlenül támpont, remek rozéborokat találni viszonylag olcsón is, de azért van egy ésszerű határa az olcsóságnak. 300 forintért valószínűleg nem fogunk túl nagy élményt kapni.