Hogyan vernek át a piacon a nénik? És hogyan védd meg magad?

Egy piacra nem lehet csak úgy bemenni és bevásárolni. A cukinak tűnő fejkendős nénik közül néhány egy pillanat alatt átlát rajtam. Tudják, hogy éppen most jöttem le a falvédőről, villan egyet a szemük, egyik kezükkel a szép, piros almát mutogatják, a másikkal a rohadtat dugják a zacskóba. Piacra csak minden hájjal megkenve, felvértezve, kiélezett elmével, megszállott figyelemmel szabad menni, különben biztos, hogy átvernek.

Amikor pedig otthon kipakolok, és ráébredek az igazságra, minden alkalommal rájövök, hogy tulajdonképpen igazuk van. Hát kit verjenek át, ha nem engem, aki hol az egy-két-három gyerekére figyel félig, hol épp fejben hatodszor tervezi át a heti menüt, hol pedig simán csak bedől a nénik által felállított csapdáknak.

Szép áru elöl, csúnya hátul

A mi piacunkon ezt a legnagyobb dumás néni csinálja: rámutatok a szépséges szőlőre, majd miközben ezer érdeklődő kérdést zúdít rám a gyerekekkel kapcsolatban, a lába alól tesz szőlőt a zacskóba, amiről persze csak otthon derül ki, hogy rohadt. Legközelebb megpróbálom kicselezni: őrült kedves hangon megkérdezem, választhatok-e magamnak a szőlőből. Neeem, aranyoskám, hát itt vannak alul félretéve a legszebbek, abból adok. Erre pedig, ugye, nem nagyon lehet mit mondani. Máskülönben is a beszélgetős módszer a leggyakoribb: egyszerűen lukat dumálnak a hasamba, és ha nem figyelek oda, közben keveset adnak, csúnyát és még visszajárót is rosszul adnak.

Gyereketetés

A másik tuti vásárlóhülyítő módszer a gyereketetés. Jaj, te kis drága angyalka, szereted a szilvát? Miközben elolvadok attól, hogy ingyen kajáltatják a gyerekemet, sőt, még meg fel is vidítják, megint csak más kerül a zsákomba, mint amit szerettem volna. Csak távozáskor ébredek rá a trükkre, sőt, arra is, hogy valójában én egyáltalán nem vágytam rá, hogy ebéd előtt gyümölccsel tömjék tele a baba hasát, de már mindegy, a trükk ismét bevált.

Személyeskedés

Hát reméltem, hogy jön ma, ezt csak magának tettem félre! Az egyszeri vásárló le van nyűgözve. Hogy éppen nekem? Hát így ismeri az ízlésemet? Sőt, szeret? Az ember lépten-nyomon szeretetre vágyik, és ha ezt váratlan helyről kapja meg, hát a gesztus még nagyobb erővel hat. Egyáltalán nem akartam hétszázért gránátalmát, de hát, ha nekem tette félre, mégse hagyhatom ott!

Lelkiismeret-furdalás keltés

Csütörtökön szokott jönni, és rajtam maradt az a sok házi túró, amit mindig vinni szokott...Mi, hogy most nem visz belőle? És akkor én mit csináljak vele? Fantasztikus módszer, nálam egyszerűen ellenállhatatlan. A többi ellen már lassan, lassan megtanulok védekezni, de ezzel szemben képtelen vagyok. Az árus egy pillanat alatt elhiteti velem, hogy az élete közvetlenül tőlem függ, illetve attól, én túrógombócot főzök-e a hétvégén. Egy szempillantás alatt újratervezek, és megveszem a túrót.

És a hentesek

A legnehezebb eset a hentes, ahhoz már igazán fifikásnak kell lenni, hogy az ő trükkjeit kicselezzem. Az elterelő hadművelet nála azzal indul, hogy lenéz, kioktat, majd szép lassan eléri, hogy úgy érezzem, tőle függök. Amit eredetileg venni akartam és abból aztán majd  otthon készíteni, baromság, veszett ötlet. Combból nem lehet pörköltet csinálni, és amúgy is, magának ez a háromkilós malactarja kell, ezt szépen megsüti sörrel locsolgatva és mindenki boldog. Háromezer-nyolcszázötven lesz, csókolom.

Az utóbbi időben, ha lehet, gyerek nélkül és betanult mantrákat mormolva megyek a piacra. Azt veszek, amit elterveztem. Nem hagyom magam eltéríteni. Le se veszem a szemem a néni kezéről. Amikor pedig sikerül kicseleznem egy-két trükköt, akkor az árus egyszer csak elkezd értelmes embernek nézni. És van, hogy már meg sem próbál átverni.