Mákos guba: sütőben sütve az igazi - 200 éve esszük karácsonyra

Ács Bori 2018. december 20.

Tejjel locsolt szikkadt kifli vagy vaníliás-illatos kalácspuding - elképesztő végletek vannak a különböző gubareceptek között, pedig ez az egyik legősibb ételünk, és már kétszáz éve legalább a karácsonyi szokások része. 

A gubák eredetileg vízzel leforrázott kiszáradt kenyérfélékből készültek. A mákos guba régen és ma is a karácsonyi nagy lakoma előtti húsmentes étel volt, amit gyakran túróval készítettek.

Rengeteg ismert elnevezése van, az is mutatja, mennyire fontos és elterjedt fogás volt mindig: laksa vagy laska, rongyos kapca, lángelő, pupa, gubó, bobajka, doboska. A mákos verzióban fontos volt a mák, mint szerencsehozó szimbólum. 

dsc_3307.jpg

A mai csúcsgasztronómia gyakran elképesztően túlbonyolítja, a menzák pedig szörnyű szintre képesek lealacsonyítani szegény szeretett mákos gubánkat. Én valahol a középúton járok: a szikkadt kalácsot vagy kiflit kicsit kiszárítom, hogy jól magába szívja a sodót, mégse legyen tocsogós. Aztán a tojásos-tejes keverékkel és a mákkal együtt sütöm meg, és extra sodót vagy pudingot locsolok rá tálaláskor. 

A mákos guba, mint karácsonyi ebéd nagyon okos hagyomány. Van egy kényeztető, ünnepi jellege, de nem annyira laktató, hogy ne tudjunk rákészülni a nagy vacsorára. 

Fotók: Ács Bori/Só&Bors

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sobors.hu/api/trackback/id/tr1414403430

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.