Üres kamra, karcsú pénztárca: hogy lehet mégis jót enni?

Üres a pénztárcád. Bankszámlád kifacsarva. Kamrád kong. Oké, most gondolj a Beugró című műsorra: az is a résztvevők tehetsége és az improvizáció könnyedsége miatt olyan fergeteges. Minden egyes előadásuk - csakúgy mint a te jövőbeni, kreatív vacsorád - egyszeri és megismételhetetlen. Jó, mi?

Nem feltétlenül kellenek komoly anyagi problémák ahhoz, hogy üres hűtőre menj haza. Habár leginkább a szegénység miatt kong a kamra, azért nagy néha megesik az is, hogy lenne ugyan mit a tejbe aprítani, de vagy időd, vagy energiád nincs arra, hogy bemenj egy tejért a boltba.

Munka után hazavánszorogsz, és látod, hogy alig valami bújik meg a hűtő sarkában, a kajás polcokon. És olyan eset is van, hogy hóvége van, annyi pénzed nincs, hogy kinézz az ablakon, de mindegy is, hiszen már úgyis zárva van a sarki bolt, egy fél kiló kenyérért sem tudsz bemenni...

A helyes eljárás

Oké, mi a helyes eljárás ebben az esetben? Az, hogy kreatívan állsz az estéhez, felhasználod maradékaid, bujkáló tartalékaid. Persze penészes, romlásnak indult, vagy akár csak gyanús szagú élelmiszert nem szabad használni.

Ebben is, mint annyi mindenben, a hozzáállás és a nyitott gondolkodás a legfontosabb. Hasznos, ha nem gyötrelemnek, hanem kihívásnak éljük meg a helyzetet és inspirálódunk attól, aki szájunk íze szerint főz vagy ír a főzésről. Ez lehet blogger, chef, szakácskönyv vagy site, a szomszédasszony vagy az anyukánk, a lényeg, hogy vészhelyzetben jusson eszünkbe, mennyi mindent alkothatunk már meglévő készletünkből. 

Ha például van maradék sült vagy főtt húsunk nagy baj nem lehet, az már kiváló alapot ad rengeteg mindenhez. A zöldségek hetekig elvannak a frigó alsó rekeszében: egy fél zeller, pár sárgarépa és cékla, némi hagyma, fokhagyma apróra darabolva, fűszerezve, a maradék sült vagy főtt húst is közéaprítva, tepsiben megsütve, máris pazar egytálételt eredményez. (Hús nélkül még jobb.)  Ha mindezt főtt rizzsel vagy bulgurral, netán kölessel, árpagyönggyel vegyítjük máris összedobtunk egy különleges főételt – főleg ha először kicsit megpirítva, alaplében főzzük meg a gabonát! -, ami ugyan nem a nagykönyv szerint készült, de ez kit zavar, ha finom?

Ugyanezekkel a zöldségekkel – és/vagy kis karfiollal, negyed csomag fagyasztott brokkolival, fehérbab-konzervvel - akár levest is főzhetünk: megküldjük kis doboz sűrített paradicsommal – általában megbújik a polc sarkában egy aranyfácán, olaszosan fűszerezzük a kakukkfű-bazsalikom-oregano trióval. Ha egy kis sajtot is reszelünk rá – persze a parmezán a legjobb, de az pokoli drága -, és pirított, fokhagymával-olívával bedörzsölt kenyérrel tálaljuk, máris alkottunk egy egészséges és divatos kaját, nevezetesen minestronét. (Ami eredetileg a szegény olasz földművesek mindent bele levese volt.)

Ha fűszerszámos vagy, akkor biztos van curry porod, garam masalád a polcodon. Ez esetben kis joghurttal már készülhet is az indiai ízvilágú kaja – köret, rizs vagy bármi.

Ha viszont nem összekevered, hanem egy tálban szépen külön, gusztusosan rendezed a sült és nyers zöldségeket, főtt gabonát, egy kis pirított magot, ha van, és valami öntetet, akkor – csak hogy tudd – trendi Buddha tálat állítottál össze.

Ha van egy-két tojásod is, tésztád, féldoboz tejfölöd, akkor megint szerencsés vagy és egy másik vonalon indulhatsz el. És ha egy kis tonhalkonzervet is találsz, az már dőzsölés! Tonhalas-zöldséges tészta, voila.

De ha csak tészta van, pár gerezd fokhagyma, kis száradt chili vagy erőspaprika és még lotyog az üveg alján némi olívaolaj, akkor máris össze tudsz dobni egy aglio olio-t. (Ami salátával az igazi, de anélkül is megteszi.)

Ne ragaszkodjunk mereven a receptekhez

De jöjjünk haza az olasz szegényparasztok ízes, egészséges étkei után: a magyar nép is megalkotta azokat a takarékos eledeleket, amihez kevés hozzávaló kell és nagyon finomak. Pár szem krumpliból is pompás vacsora tud kerekedni. Paprikás krumpli kolbász nélkül! Sütőben sült krumpli fűszeres – és fokhagymás? - vajjal vagy zsírral, sóval, savanyú káposztával. Ha van egy darab füstölt szalonna vagy pár csík bacon, ismét új ízzel bolondítod meg az egészet. Öntetet mustárral, citrommal, fokhagymával, apróra vágott hagymával, zöldfűszerekkel – szárítottal is - vagy joghurttal, parányi mézzel tudsz keverni, és az a jó, hogy minden összetevőből kevés kell hozzá. (Ehhez a műfajhoz mindenből kicsi, kevés kell. Amennyi van. Hét krajcár - és a többi Móricz novella, melyek ismét aktuálisak lettek.)

Az külön élvezet, ha sokféle állaga van a kajának – a főtt és nyers hozzávalók, roppanós és krémes állagok nagyon jók együtt. A lényeg, hogy ne tartsd magad mereven a receptekhez meg a régi elvárásaidhoz. Igenis van paprikás krumpli kolbász nélkül. Ha arra áll rá az agyad, hogy mi van otthon – ahelyett hogy azon siránkoznál, hogy mi nincs -, akkor jönnek az ötletek, sőt, a merész ötletek, és ízletes lesz a végeredmény.  Minél kevesebb feldolgozott élelmiszert eszünk annál jobb a pénztárcánknak és az egészségünknek. Minél kevesebbszer rendelünk házhoz szállítást, annál jobb a környezetünknek, a pénztárcánknak és az egészségünknek.

Két dologra biztos számíthatunk. Az egyik, hogy ha kármentő üzemmódra állunk rá, nagy elégedettséget fogunk érezni egy szinte a semmiből készült kaja után. (Legalábbis az lesz az érzetünk, hogy szinte a semmiből főztük meg „kőlevesünk”.)

A másik, hogy még egyszer nem fogjuk tudni pontosan ugyanazt előállítani. Gondoljunk csak a Beugró című műsorra: az is a résztvevők tehetsége és az improvizáció könnyedsége miatt olyan fergeteges. Minden egyes előadásuk - csakúgy mint kreatív vacsoránk - egyszeri és megismételhetetlen. Jó, mi?