Vajpuha csirkemell tejfölös-fokhagymás bundában sütve: biztosan nem szárad ki a hús

Igazi rozskenyeret csak az ország néhány pontján lehet kapni és ahol sütnek, ott sincs mindig. Pedig ez olyasmi, amit ha szeretünk, akkor nagyon tudunk rá vágyni. És nem az utánzatokra, a színezett, malátás morzsálódó cipókra gondolok.

Hanem arra a tömör, súlyos, száz százalékban teljes kiőrlésű rozslisztből készült kenyerekre, amikből egy szelet is bőven elég. A héja ropogós, de belül, tömörsége ellenére, nedves, és ami a legjobb, hogy nagyon savanyú. Ahhoz, hogy igazán finom legyen, sajnos muszáj kovászt gyártani, másképp egyszerűen nem megy. Most nem álltam neki az igazi vadkovászolásnak, hanem az annál eggyel gyorsabb verzióval készítettem el a kenyeret.

A gyorskovász tizenöt óra alatt elkészül, és nagyon, nagyon jó kenyereket lehet sütni vele. Persze még mindig nem annyira zseniálisakat, mint az igazi vadkovásszal, de vele is sokkal nedvesebb, tartósabb és finomabb lesz a kenyér. A hűtőben vígan elvan, még akkor is, ha csak néhány hetente sütünk vele. Csak azt kell észben tartani, hogy miután használtunk belőle, etessük meg, azaz adjunk hozzá ugyanannyi lisztet és vizet.

Ez a verzió most rozsliszttel készült, de ugyanígy elő lehet állítani sima fehér lisztből is, az viszont fontos, hogy kerüljön bele mindig teljes kiőrlésű liszt is.

Finn rozskenyér

Hozzávalók 4 adaghoz

700 gramm teljes kiőrlésű rozsliszt
1 csipet száraz élesztő
1 teáskanál só
1 evőkanál cukor

Előkészítési idő: 30 perc
Elkészítési idő: 50 perc

Elkészítés:

Először a kovászt készítjük el. Egy zárható edénybe teszünk két deci langyos vizet. Ebbe keverjük el a csipet élesztőt, majd 200 gramm lisztet is hozzáadunk. Alaposan elkeverjük, lefedjük, és 12 órán át hagyjuk pihenni. Amikor letelt az ideje, átkeverjük, és hagyjuk egy órán át újra felfutni. Hozzákeverünk további kétszáz gramm lisztet és egy deci vizet, és újra hagyjuk felfutni. Ekkor lesz kész a kovász, lehet vele sütni. A kenyérhez a kovászból kimérünk 250 grammot egy nagy tálba, és hozzáadunk két deci vizet, valamint 250 gramm teljes kiőrlésű rozslisztet, a sót és a cukrot. Alaposan elkeverjük, majd letakarva hagyjuk kelni három órán keresztül. A tészta meglehetősen nedves és nehezen formázható, ezért a könnyebbik út, ha úgy, ahogy van, egy sütőpapírral bélelt formába öntjük, de a türelmesebbek formázhatnak belőle cipót sok-sok liszt segítségével. A megformált kenyeret további egy órát kelesztjük, majd 250 fokosra előmelegített sütőbe tesszük. Tíz perc múlva 220 fokosra, további tíz perc múlva 200 fokosra mérsékeljük a hőt, és még fél órán át sütjük. Ha a sütőből kivéve az alja kopogtatásra szépen kong, készen van.