Így készül a semmihez nem hasonlítható dödölle

Ács Bori 2019. február 9.

Dödölle, ganca, gánica, megint egy olyan egyszerű, régi, olcsó étel, ami egyszerűsége ellenére sok időt, energiát, erőt, rengeteg mosatlan edényt és türelmet igényel. Most szólok: csak akkor állj neki, ha valakit tényleg boldoggá akarsz tenni.

A dödölle, amit már 18. századi szakácskönyvek is említenek, eredetileg kásából, általában köleskásából készült. A kihűlt kását szeletelték metélt formára és melegítették újra. Két ma is elterjedt fogyasztási formája ismert, az egyik esetben köretként működik szószos, szaftos ételek mellett, például pörkölttel vagy vadassal. A másik, zalai fogyasztási formája a lent is leírt hagymás, szalonnás, tejfölös verzió.

A krumpli csodálatos alapanyag, elképesztő dolgokra képes. A dödölle tésztája se nem olyan, mint a krumplipüré, de nem is azonos egészen azokkal a krumplis tésztákkal, amikből a nudli és a szilvás gombóc készül. A kulcsfontosságú különbség, hogy nem csak a krumplinak, a lisztnek is meg kell főnie benne.

do_do_lle.jpg

Elég nagy fizikai meló elkészíteni, mert nem elég megpucolni és megfőzni a krumplit, aztán bele kell keverni a lisztet és a ragacsos, sűrű, kemény tésztát a láng fölött tovább keverni és keverni, míg kissé ki nem szárad. Ekkor jön a szaggatás és a sütés, amihez pedig a kellő hőfokot nehéz eltalálni - ha túl forró a serpenyő, akkor elég és kiszárad, ha meg nem elég meleg, akkor sosem sül meg rendesen. A munka megéri, mert a végeredmény egy semmihez nem hasonlítható állag, egy pirult, hagymás-szalonnás íz, amit mindenki nagyon szeretett.

 

Fotók: Ács Bori/Só&Bors

A bejegyzés trackback címe:

https://sobors.hu/api/trackback/id/tr4614605160

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.