Bakonyból származik a bakonyi sertésszelet és palóc a palóc? Dehogy!

Ács Bori 2019. március 14.

Valamilyen rejtélyes oknál fogva elképesztő vonzalmat érzünk a hangzatos ételelnevezések iránt. Különösen növeli egy-egy fogás értékét a szemünkben, ha valamilyen híres embernek vagy tájegységnek a nevét viseli magán.

Mert mennyire hétköznapi dolog gombás karajt enni, és mennyivel menőbb azt mondani, hogy bakonyi sertésbordát készítek ebédre. Közben elképzelem az ősi bakonyi asszonyokat, ahogy szelik a gombát és pirítják a húst, hiszen az ilyen elnevezést viselő ételeknek messzenyúló történelme van. Vagy nem?

A szomorúságot az okozza, amikor kiderül, hogy a név mögött általában nincs semmi, vagy ami van, az csupán egy legenda, félreértelmezés, de semmiképp sem az, amire első hallásra gondolnánk. 

Palóc

Ilyen például a palócleves, amit nem palócok főztek vagy találtak fel, hanem Gundel János, aki az István Főherceg Szálló éttermét vitte a századforduló előtt. A kor legmenőbb hírességei jártak oda enni, például Mikszáth Kálmán is, akiről a vendéglős különtermet nevezett el. A termet egy nagy gálavacsorával nyitotta meg, aminek a menüsorán szerepelt az író tiszteletére készített palócleves. A vacsora menüjének fogásait egy-egy Mikszáth műről nevezte el, így lett - A jó palócok nyomán - ennek a zöldbabbal, kaporral és tejföllel tarkított gulyásnak palócleves a neve.

bacskai.jpg

Bácskai

A bácskai rizses hús néven futó kedves menzás étel sem egészen az, aminek hangzik. A szerb gyuvecs a mi rizses húsunk elődje, ami egy rakott, húsos-lecsós étel volt. Eredetileg szerb rizses hús néven futott, míg az ötvenes években egy ravasz fordulattal egyszer csak nem magyarosították bácskaira. Bácska történelmi tájegység, a Duna-Tisza közének egykor Magyarországhoz, már nagy százalékban Szerbiához tartozó részét nevezték így az újkorban.

Székelykáposzta

Ez az elnevezés a legnagyobb félreértés, mert még a legenda sem Erdélybe vezet, hanem Petőfi Sándor barátjához, Székely József vármegyei főlevéltároshoz. Amikor betért kedvenc éttermébe, már minden fogyóban volt, így összekevertette a vendéglőssel a káposztafőzeléket és a sertéspörköltet, ebből lett az Erdélyt sosem látott székelykáposzta.

sze_kely_ka_poszta_szilva_val_alma_val.jpg

A húsos palacsinta

Kedvenc maradékfeldolgozó fogásunk, a régi, hagyományos magyar ételnek gondolt klasszikus hortobágyi húsos palacsinta sem látta Hortobágyot - és eléggé fiatalnak is mondható. Az 1958-as világkiállításra alkotta meg ezt a darált pörkölthússal töltött, tejföllel locsolt sós palacsintát egy magyar séf, majd találomra adta neki ezt a hangzatos nevet. Szegény étel eredetileg jóféle borjúpörkölttel, friss palacsintával, tejföllel készült, most már azonban a vendéglátósok kedvenc maradék-újrahasznosító receptjévé vált. 

Fotók: Ács Bori/Só&Bors

A bejegyzés trackback címe:

https://sobors.hu/api/trackback/id/tr6414658819

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.