Húsos gombóc, gumifagyi, bubble tea: a kőbányai piacon aztán tényleg minden kapható

Ács Bori 2019. április 6.

A szürreális, raktárépületekből álló, gyártelep hangulatú Monori Center az utóbbi időben kedvenc vasárnapi célpontunkká, sőt, családi programmá változott, olyan gasztronómiai és kulturális élménnyé, amit az ovistól a felnőttig mindenki imád.

Azt talán már mindenki tudja, hogy a város hiába van tele kínai büfékkel, egyik sem kínál az eredetihez még csak hasonlónak számító ételt sem. Ahhoz, hogy a kínai konyha valódi arcát megismerhessük, vagy az egyik menőbb kínai étterembe kell elmennünk, vagy szimplán ki kell döcögnünk a Kőbányai útra, a budapesti China Townba, ahol a legjobb és legolcsóbb helyeken lehet boldogra enni magunkat.

Miért jobb?

A belvárosi büfékben megszokott nagyon sós, nagyon savanyú, nagyon édes ételekkel és a sok keményítőben úszkáló felismerhetetlen alapanyaggal ellentétben, itt tisztább, egyszerűbb ízekkel és valódi állagú alapanyagokkal találkozunk. Minden sokkal visszafogottabban ízesített, mégis nagyon különleges.

leves-1.jpg

Kőbányai China Town

Bármennyire is egyszerűnek és puritánnak tűnnek ezek az étkezdék, a külső ne riasszon el soha, ahogy az se tántorítson el senkit, ha bizalmatlanul tekintgetnek rá először. Ránk különösen úgy szoktak, amikor minimum 5-7 darab gyerekkel, csapatosan, éhesen esünk be hozzájuk, zajosak vagyunk és kaotikusak, cserébe sokáig maradunk és sokat eszünk.

A bizalmatlan pillantások ellenére eddig mindig mindenütt nagyon gyors és kedves - ha nem is behízelgő - kiszolgálásban részesültünk. Próbáltunk már kisebb büféket is, ahol az étlap is kínai volt, és rajtunk kívül mindegyik ott étkező vendég. Ezek a helyek a legizgalmasabbak élmény szempontjából: mutogatni kell az ételekre, képek alapján kisakkozni, melyik mi lehet, vagy fel kell karolni egy kínai szakértőt, annak hiányában egy ismerős kínai családot, hogy segítsenek nekünk a rendelésben. Hibázni nagyon nem fogunk mindezek nélkül sem, legfeljebb kipróbálunk véletlenül valami olyat, amit magunktól nem biztos, hogy rendeltünk volna, mondjuk marhagyomrot, vagy valami iszonyúan csípőset.

A tuti: HeHe

Aki nem vágyik annyira nagy kalandra, menjen a Hehébe, ahová a Google térkép is elvisz, itt nem nagyon lehet mellélőni. Mivel egyre szélesebb körben ismerik, nem csak kínaiak esznek itt, az élmény nem olyan vad, mint a kis büfék esetében, az ételek viszont - a magyar étlap és a képes illusztrációk segítségével - könnyebben rendelhetőek. A levestésztát helyben készítik és ez érződik is rajta, csúszós és rágós egyszerre, zseniális, a gombóc is eszméletlenül jó, de a csípős, szószos húsételekből is érdemes kipróbálni párat.

ko-ba_nya1.jpg

Az abszolút családi kedvencek a húsos gombócok és a tésztás levesek. Ezekből a gyerekek is bármennyit elpusztítanak, ezért is jó csapatostul menni és kirendelni néhány hegynyi gombócot. A leveseket még azok is szeretik, akik a karakteresebb ízű ázsiai verziókkal még nem barátkoztak meg, ezek a tisztább alaplevek és a rágós, hullámos kínai tészták a kevésbé kalandvágyó kínainegyed-szűzek ízlésébe is beleférnek. Muszáj valamilyen salátát is rendelni, a kedvencünk a tört uborka. 

Ebéd után: Panda és Buborékos tea

Amikor már senkibe nem fér több gombóc, még muszáj betérni a Duna Pandába, a város legnagyobb és legszürreálisabb delikáteszébe. Itt nem csak a játékrészlegben tud elveszni akárhány gyerek a plüssök és gumifagyik között, de órákra beszippantja az embert pusztán a furcsaságok felfedezése. Engem a tartósított élelmiszerek nyűgöznek le, van itt mindenféle megmagyarázhatatlan ízű és formájú étel, a szójaalapú rágcsálnivalótól kezdve a vákuumfóliázott gong bao csirkéig.

A gyerekek a sós-ropogós algalap-nasikra kattantak rá teljesen. Az áruháznak persze nem csak ezek a furcsaságok az előnyei, hanem a választéka is, gyakorlatilag mindent meg lehet találni, amit egy sima boltban nem tudunk beszerezni - a zöldségektől kezdve a hal-és húsféléken át a minden méretben fellelhető rizstésztákig. Az óriási, gallonos kiszerelésű és rengeteg fajtájú szójaszósz már látványra is lenyűgöző.

kobanyai.jpg

Ha a Pandából kilépve még nem volt elég, érdemes megállni a bejárat mellett parkoló lakókocsinál egy adag disznófülre vagy Bubble Tea-re, ami a maga úszkáló, puha, édes, ragacsos tápiókagyöngyeivel a legszebben koronáz meg egy ilyen szürreálisan szép napot. A végén, hazafelé menet, miközben az új építésű házak erkélyeiről lógó beazonosíthatatlan, lógva száradó húsokat bámuljuk, a gyerekek csak azt kérdezik: Ugye már nem Magyarországon vagyunk?

Fotók: Ács Bori/Sóbors

A bejegyzés trackback címe:

https://sobors.hu/api/trackback/id/tr9114698880

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.