Szakácskönyvek, amiken megtanultunk főzni - Vagy legalábbis próbáltunk

Ács Bori 2019. április 8.

Amikor elköltöztem otthonról, Anyukám vett nekem egy Horváth Ilonát, hogy legyen valami támpontom az első lefőzött ételeimhez. Ez a szakácskönyv azóta is fontos nekem, de sosem főztem belőle.

Mindig megnéztem, hogyan írja le azt az ételt, amit épp főzni készültem, majd felhívtam az Anyukámat, ő is elmondta, hogyan csináljam, és végül egészen másképp főztem meg. Ezekből a kísérletekből gyakran lettek kifogásolható ételek, néha viszont egész jó eredménnyel zárult az általános makacsságom. Amikor elkezdtem főzni, éppen azokban az években kezdődtek az első gasztroblogok, Mautner Zsófi, Lila Füge, Limara és a többiek, és nagyon sok mindent tanultam tőlük. Aztán a kedvenc szakácskönyvem mind közül az Ínyesmester szakácskönyve lett, ma is ez, ha bármilyen hagyományos ételt kezdek el főzni. 

Megkérdeztem a Sóbors csapat tagjait, hogy ki miből tanult meg főzni, kinek mi vagy ki adta az első tanácsokat, a legelső támpontot, mikor még rutintalan volt a konyhában. 

Mikrós szakácskönyv

"Én lehet, hogy polgárpukkasztó leszek, de nekem sose volt egy klasszikus szakácskönyvem. Az alapokat édesanyámtól, édesapámtól és nagymamámtól tanultam, utána pedig mindig inspirálódtam az alapján, hogy éppen mi volt a hűtőben, nálunk mindenki a „ki mit talál” alapon főzött. A koromból adódóan is, én már az alaptechnológiáknak interneten, főleg külföldi gasztroblogokon néztem utána. Viszont azért van egy vicces sztorim, hogy miből kezdtem a főzést legelőször, tizenpár évesen: egy mikrós szakácskönyvből.

Ha jól emlékszem, 33 mikrohullámú sütőben elkészíthető étel volt a címe, és nagyon büszke voltam magamra, hogy el tudok készíteni belőle egy madártejet vagy éppen egy tarhonyás lecsót. Természetesen, azóta ettől teljes mértékben eltávolodtam, nem szeretek mikróban sütni, főzni, de akkor imádtam, hogy se perc alatt elkészítek egy vacsorát. Bár konyhai alapokat abból nem tanultam meg, van egy trükk, amit máig használok: a madártejre a tojáshabot mikróban készítem, sokkal fényesebb és szilárdabb lesz, nem esik össze."
Zsófi

Pompom és a nyúlós karamella

"Nekem a Pompom szakácskönyve volt az első, olyan 10-12 lehettem, amikor kaptam, arra már sajnos nem emlékszem, hogy kitől. Szívesen kipróbálgattam belőle a recepteket, és a szüleimtől szabad kezet kaptam, engedték, hogy magam főzzek. Emlékszem, hogy szorgosan gyártottam a kókuszgolyókat, az a recept szerintem ma is működik, persze vajjal és nem margarinnal. Ha jól rémlik, volt benne egy karamellás alma vaníliafagyival, amire nagyon büszke voltam, amikor elkészítettem, a mai napig emlékszem, ahogy a nyúlós karamellát próbálom összevegyíteni az almával.

Nekem kiestek a borzasztó szendvicskrémek és az, hogy mindenhez virslit ajánlottak, most, amikor a Sóborsra megírtuk, csodálkoztam is. Természetesen, én is kaptam a szülői ház elhagyásakor egy Horváth Ilonát, de sose forgattam, inkább a modernebb szakácskönyvek érdekeltek. Mint amilyen a németek által írt olasz konyháról szóló volt, amiből azóta is van egy állandó szereplő a konyhámban, igaz, ezt a könyvet csak a barátnőmnél forgattam."
Ági

pom.jpg

Izraelben csak a gulyás

"Én bizony a jó öreg Horváth Ilonából tanultam főzni, kivittem magammal Izraelbe a főiskolára, és amikor szabadidőm volt, főzőcskéztem. Az alapok onnan vannak. Nagyon nagy segítség volt, szerintem nem is nagyon volt más szakácskönyv akkoriban. Azóta már sok mindent másképp csinálok, de az alapok megmaradtak. Először valamilyen levest főztem belőle, talán húslevest vagy gulyáslevest. Mindig vittem magammal fűszereket itthonról, mégis más volt az íze az ételeknek, mintha itthon főztem volna őket. Érdekes módon, éppen Izraelben készítettem folyton magyar ételeket, palacsintát, madártejet, gulyáslevest, talán mert annyira hiányzott minden. Közben persze imádtam a közel-keleti konyhát, de ha főztem, akkor csak magyaros ételt csináltam."
Eszter

Lajos Mari és a színes képek

"Az első szakácskönyv, de tényleg a legelső, amit élvezettel forgattam, a Lajos Mari konyhája volt. Anyukámnak megvolt az összes része, és eleinte csak azért tetszett, mert szép színes volt a könyvek gerince, és jól néztek ki a polcon a színes csíkok egymás mellett. Egy ideig csak távolról csodáltam a tarka gerinceket, majd amikor már nem bírtam tovább, odatoltam a kisszékemet a polchoz, de sajnos nem értem el a vágyott könyveket, úgyhogy rápakoltam még egy szótárat is székre, és arra másztam fel. Anyu azonban tetten ért, ahogy a szék és szótár tetején pipiskedek, és jól megszidott, hogy miért nem szóltam neki, odaadta volna a könyveket.

Úgy rémlik, még olvasni se tudtam akkor, de imádtam lapozgatni és nézegetni benne a képeket. A mai szakácskönyvekhez képest elég kopárak ezek a könyvek, de a nyolcvanas években nagyon menőnek tűnt, hogy minden harmadik oldalon volt egy egész oldalas fotó. Gyermeki rajongásom idővel alábbhagyott, és szerintem még soha nem készítettem semmit Lajos Mari útmutatásai alapján. Anyukám viszont azóta is használja ezeket a könyveket, a húsvéti és a szilveszteri menüjének egy-egy receptje egész biztosan abból van."
Fruzsi

Fotó: Ács Bori/Sóbors

A bejegyzés trackback címe:

https://sobors.hu/api/trackback/id/tr4014726431

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.