A világ legfinomabb bundás zsemléje - Eperlekvárral töltött pofézli

P. Szabó Fruzsi 2019. május 4.

Kevés étel van, amit azért akarunk elkészíteni, mert mókás neve van. A lekváros pofézli azonban minden kétséget kizáróan ilyen.

Nem tudom, ki hogyan áll a gasztronyelvészethez, már ha egyáltalán létezik ez a tudományág - ha nem, akkor most ünnepélyesen létrehozom -, én mindenesetre módfelett kedvelem az ilyesmit. A fura, jól csengő elnevezések iránti rajongásom gyökerei egyértelműen azokba az időkbe nyúlnak vissza, mikor még nyelvszakos egyetemistaként tengettem napjaimat. Bár végül nem lettem nyelvész, az affinitásom megmaradt.

pofezli2.gif

Ha hangzatos a neve, nem lehet kihagyni

Így eshetett meg, hogy néhány nappal ezelőtt az ősrégi főzőkönyvet lapozgatva megakadt a szemem a lekváros pofézli receptjén. El sem olvastam az utasításokat, csak felvéstem a noteszembe, hogy lekváros pofézli, fedjen bármit is a hangzatos nevecske, én elkészítem.

Mikor aztán eljött az idő, tüzetesebben megvizsgáltam a receptúrát. Nagyot nevettem, mert a lekváros pofézli bizony nem más, mint egy lekvárral töltött, nagy műgonddal elkészített bundás zsemle vagy kifli. Én zsemlepárti vagyok, úgyhogy nálam abból született pofézli. De mindenki készítse a szívének kedvesebb pékáruval a békebeli lekváros-bundást.

 

Fotó: Pataki-Szabó Fruzsi/Sóbors

A bejegyzés trackback címe:

https://sobors.hu/api/trackback/id/tr10014779872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.