Ezeket főztük életünkben először - Valahol el kellett kezdeni

Sági Zsófia 2019. május 12.

Mi se profi szakácsként születtünk, az alapoktól kellett kezdenünk a főzést, és minden egyes nap van még mit tanulni. Szerencsére mára már mindannyian eljutottunk arra a szintre, hogy ne a rántotta legyen az egyetlen étel, amit el tudunk készíteni, azonban a kezdetekben ez még másképp volt.

Vannak a szerkesztőségben olyanok, akik már nem vagy csak halványan emlékeznek az első ételükre, de többeknek elevenen él még a kép az emlékezetükben. Nekem a legelső ételem, vagyis inkább desszertem egy egyszerű puding volt, utána pedig a rántotta következett. 

Igazi szintlépés volt, amikor elkészítettem az első spagettimet. Na, persze nem bolognaira kell gondolni, hanem egy paradicsomléből és csirkemellsonkából álló kreálmányra, ami egyébként nagyon finom volt. Enyhén édesre készítettem, sok fűszerrel, de akkor még hagyma nélkül - lévén, hogy nem bántam túl jól a késsel.

Nézzük is meg, hogy a szerkesztőség tagjai mit főztek először, és mekkora sikerrel.

Majonézes kukorica és bolognai 

Anyukám nem nagyon szokott komolyabb feladatokat rám bízni, inkább haladni akart, de nagyon szerettem ott sürgölődni körülötte, és nyaggatni, hadd csináljak én is valamit. Az első étel, amit rám bízott, az a majonézes kukorica volt. Nagyon büszkén kevertem a tejfölt a majonézzel, de persze kevergetés közben általában a felét meg is ettem. Az első valódi étel, amit el tudtam készíteni, korai italomániámnak köszönhetően az alap olasz paradicsomszószos tészta volt, ezt főztem bulik utáni hajnalokon is, majd komoly szintugrással követte a bolognai. 

Bori

kukoricasalata.jpg

Instant carbonara és gulyásleves

Azt hiszem, már valahol írtam, hogy én a 90-es évek leánya vagyok. Ez az évtized  - oly sok más mellett - az ételek frontján is rendkívül sötét. A 90-es évek a nagy instant-láz időszaka volt, akkoriban jelent meg mindenből a tasakos, a por alapú, amihez csak víz kellett, és már kész is volt.  Ez nyilván ránk is hatott, és mindig volt otthon valami ilyesmi. Úgyhogy, ha az emlékezetem nem csal, instant carbonara vagy valami tasakos paradicsomos rettenet lehetett, amit először főztem egyedül. De, hála istennek, a műkaják iráni vonzalmam hamar elhalt, és bár eztán egy hosszabb üresjárat következett, amikor nem főztem semmit, később, mikor elköltöztem otthonról, elkezdtem rendszeresen főzni. Mivel ez az elköltözés Spanyolországba költözés volt, ezért első körben kis hazánk sztereotip ételeivel próbálkoztam meg, így enyhítendő a honvágyamat. Nagyon vicces volt a dolog, a recepteket Anyu és a Mama diktálta a telefonba, én meg nekiláttam és főztem. Gulyásleves és palacsinta volt az első, amit készítettem, és mivel az egész jól sikerült, felbátorodtam és megállíthatatlan magyarkaja-gyártásba kezdtem. A spanyolok bírták.

Fruzsi

instantteszta.jpg

Húsleves

Azt hiszem, a húsleves volt az első. Izraelben tanultam - előtte anyuékkal laktam, nem főzikéltem -, és meg akartam lepni az akkori pasimat, hogy milyen kis házias vagyok. Bevásároltam, majd felhívtam R beszélgetéssel - amikor a hívott fél fizeti a telefonálás költségeit - a nagymamámat, aki szerencsétlen egy vagyonért elmondta betűről betűre a húsleves receptjét, mire ügyeljek stb.  Finom lett, de szerintem a legdrágább húsleves, amit valaha főztek.

Eszter

És, ti mit főztetek életetekben először? Osszátok meg velünk kommentben.

Fotók: Getty Images  

A bejegyzés trackback címe:

https://sobors.hu/api/trackback/id/tr9714812612

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.