Ezeket a fogásokat gyűlöltük a legjobban a menzán - Mára már sokkal megbarátkoztunk

Szász Eszter 2019. május 18.

Gyerekkoromban nagyon rossz evő voltam. Nem válogatós, egész egyszerűen semmit nem ettem meg. Ezen az állapoton az iskolai menzán kínált ételválaszték csak tovább rontott. 

Ma már tudom, hogy engem az iskolai menzára tényleg kidobott pénz volt befizetni. Egy ideig nagymamám eljött értem az iskola elé ebédidőben, gyorsan hazarohantunk, megetetett és visszafutottunk, de egy idő után nem tudtuk megoldani, mert egy óriási rohanás volt.

Úgyhogy maradtam a menzán, ahol csak ültem egy fél órát az ebédem felett, majd szinte érintetlenül vittem vissza a konyhás nénik rosszalló pillantásától kísérve. Azt mondják, hogy a rossz emlékek is megszépülnek, de az iskolai étkeztetés esetén nem tudok ilyenről beszámolni. Talán az egyik legutáltabb fogás a sárgaborsó-főzelék volt, amiről a beton jutott eszembe. 

Akárhogy szépítem, a csokiöntetes piskótakockán kívül nem ettem meg semmit, a legtöbbet meg sem kóstoltam. Nem tudom, mennyit változott a minőség, azt látom, hogy kicsit igyekeznek odafigyelni az egészségesebb irányra, de az sokat elárul, hogy a lányom kedvence szintén a csokiöntetes piskóta, amit egyébként megpróbáltam reprodukálni és nagy sikere is lett. 

Nézzük, hogy a Sóbors csapata miket felejtene el legszívesebben a menzás felhozatalból.

menzakaja.jpg

Diós-mákos tészta

Úgy emlékszem, hogy a Török Flóris Általános Iskolában egész jó volt a menza, de lehet, hogy csak a nosztalgia. Nem voltam nagy étkű gyerek, finoman szólva sem, de nem emlékszem, hogy kifejezetten válogatós lettem volna. Persze a tálalással néha volt gond, de a konyhás néniken minden gyerek szeretett nyavalyogni. A számomra értelmezhetetlen tésztákkal nem tudtam mit kezdeni, a diós és mákos tészta nekem azóta is talány, és ha jól emlékszem, a krumplis tészta sem volt a kedvencem, bár azt azóta megtanultam értékelni. Amitől a mai napig összerázkódom, az az ízetlen húsleves, köszönhetően a nagy mennyiségű zellernek. Az utóbbitól azóta is viszolygok, maga a húsleves pedig sajnos sok étteremben továbbél, ahol kockából, mirelit zöldséggel készítik ízetlenre, színtelenre, pedig aztán egy tyúkhúsleves nem egy nagy ördöngösség.

Ági

Spenót-, kukorica-, finomfőzelék

Nekem – sajnos – sok ilyen fogás volt a menzán, az egyik, amit a leginkább utáltam, bár tudom, sokan szeretik, az a főtt hús meggymártással. Szerencsére megoldottam azért ezt is, mert megettem a búzadarát, amit mellé kínáltak, összekevertem a meggyel, és desszertként tekintettem rá. A másik két klasszikus, a spenótfőzelék és a finomfőzelék, ezt a kettőt a mai napig nem sikerült megszeretnem. Néha volt kukoricakrémleves, sőt kukoricafőzelék is, leírhatatlanul gusztustalan volt, pont úgy nézett ki, mint amibe minden maradék belekerült, hozzá sem nyúltam soha. Ma már megváltozott ez az álláspontom, ettem nagyon finom kukoricakrémlevest is, bár azt továbbra is tartom, hogy az ott és akkor nem volt az.

Zsófi

menza1.jpg

Mócsingos hús

Az iskolai menzák kínálatában a legeslegrémesebb számomra egyértelműen a húsfelhozatal volt. Komolyan, nem tudnék egyetlen olyan húsos fogást se említeni azokból az időkből, melyet jó szívvel falatoztam volna el.  Az összes, kivétel nélkül förtelmes és gusztustalan volt, tele olyan zsíros, csimbókos, elrághatatlan részekkel, amit szerintem egy jóérzésű háziasszony gondolkodás nélkül eltávolít a húsról, mielőtt elkészíti és feltálalja azt. Félreértés ne essék, én nem vagyok és nem is voltam soha az az én csak egy sovány roston csirkemellet kérek típusú lány, de azért van az a zsír- és ínhalmaz, amire határozott nem, köszi a válaszom. Hogy ez mennyiben járult hozzá a húsoktól való későbbi eltávolodásomhoz, azt nem tudom. Maradjunk annyiban, hogy nem sírom vissza azokat az időket, mikor nap mint nap szembe kellett néznem a húsnak mondott ocsmányságokkal a tányéromon.

Fruzsi

Csokiöntetes piskóta

Én megvallom őszintén, nagyon szerettem menzán enni, a legtöbb ételt boldogan megettem. Egyedül a mócsingoktól rettegtem, de azoktól elképesztően, ezért sokáig nem volt nagy bizodalmam az ismeretlen eredetű húsokban. Nagyon utáltam a kelkáposzta-főzeléket, amit most szeretek, de érdekes módon a legjobban a mindenki által kedvelt csokiöntetes piskótakockát gyűlöltem, ahogy eláztatta a vizes, kakaós lötty a száraz piskótát. Még a gondolattól is borsódzik a hátam máig. Azóta persze azt is tudom, hogy lehet jól készíteni. 

Bori

Nektek mi volt a legutáltabb fogásotok a menzán?

Fotó: Getty Images

A bejegyzés trackback címe:

https://sobors.hu/api/trackback/id/tr114823628

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.