Mennyei trüffelgolyók, amiket nem lehet abbahagyni: elfelejtheted a boltit!

Egyre divatosabb saját kezűleg készített ajándékot adni. Egyrészt az ember kellemesen tölti közben az időt, legalábbis jó esetben, és lehet, hogy a kiszemelt nem drága ajándékot kap, de mindenképpen tudja, hogy sok szeretettel készült a meglepetése.

A legjobb opció, ha valamilyen házi finomsággal készülünk, méghozzá egy bizonyos fajtával, amit Gombóc Artúr is szeret: csokoládéval. A csomagolt, táblás változatnál sokkal elegánsabb és ünnepibb hangulatot sugárzó trüffeleknek senki sem tud ellenállni, pláne, ha úgy készíted, ahogy a nagy könyvben meg van írva. 

Pár évvel ezelőtt karácsonykor én is kaptam egy dobozzal a testvéremtől. Mivel még általános iskolás volt, nem volt keresete, és egyébként is, egy tizenéves fiútól ki várná el, hogy plazmatévét ajándékozzon a nővérének karácsonyra. Ő viszont mégsem akart egy sablonos, századik plüssállattal, vagy saját rajzzal meglepni, gondolt egyet, és ott közelített a szívemhez, ahol amúgy a férfiakéhoz szokás: a gyomromon keresztül. A recepthez csupán néhány dolgot kellett beszerezni a boltból, a konyhatündérkedést pedig - saját bevallása szerint - még élvezte is.

Gördülékeny és könnyű receptet fejlesztett ki anyukámmal közösen, amit szerencsére nem felejtettek el szóról szóra lejegyzetelni. A recept sikerét az adja, hogy végtelenül egyszerű elkészíteni, sokféleképp variálható, és igazi, őszinte boldogságot adunk vele. A csoki ugyanis serkenti az endorfin termelését az agyban - ez a vegyület pedig fájdalomcsillapító, és a morfiumhoz hasonlóan hangulatjavító hatású. Nem kell megijedni, a csokoládé valójában nem minősül kábítószernek - habár, ez a trüffel tényleg függőséget okoz.