10 szabály a tökéletes palacsintához: így nem fog szakadni vagy tapadni

Sok múlik ugyan a jó palacsintatésztán, de legalább annyira fontos, hogy ismerjük azokat a trükköket és tippeket, amik a hajszálvékony, rugalmas és szép palacsintához vezetnek.

A palacsintasütés egy egészen furcsa módon elszigetelt jelenség a konyhában. Sokan félnek tőle, minden mást remekül el tudnak készíteni, bármilyen puccos menüt végigfőznek, a palacsintájuk mégis szakad, tapad, elég, félig nyers marad. Ám ugyanennyien vannak azok, akik semmit nem főznek, palacsintát mégis remekül tudnak sütni.

Ennek a jelenségnek több oka is van: az egyik, hogy rengeteg különböző recept létezik hozzá, és mind más-más arányban ajánlja a főbb alapanyagokat vegyíteni, sőt, a receptek gyakran csak körülbelüli arányokat adnak meg, nem mondják meg pontosan, miből mennyire lesz szükség.

A másik ok, hogy nagyon sok minden múlik az éppen adott körülményeken, a serpenyőn, a tűzhelyen és a hőfokon. A palacsinta bizony azok közé az ételek közé tartozik, amelyekre azt szoktuk mondani, hogy "gyakorlat szükséges" meg hogy "érzéssel", ám épp ezek a kifejezések visznek a sírba mindenkit, aki kezdő szakácsként vág bele valami olyasmibe, amit addig még sosem készített.

Nekik igyekeztünk segíteni ezzel a bejegyzéssel, összeszedtük mindazt, amit tudni kell a jó palacsintához, ami elsőre sikerül. 

A tészta

Az első és legfontosabb szabály, hogy a palacsintatészta sima, se nem túl híg, se nem túl folyós állagú legyen. Ehhez a legjobb megoldás, ha robotgépet vagy turmixgépet használunk. Legyen csomómentes és folyékony, de nem híg. Ehhez nem érdemes elbliccelni a pihentetést, a legjobb tészták egy kis pihentetéssel készülnek. Legutóbbi recepttesztünk tanulságai azt mutatták, hogy a több tojást tartalmazó tészták a legjobbak, illetve hogy nem érdemes cukorral édesíteni a tésztát. Az arányok általában: egy tojásra száz gramm lisztet, illetve a liszt súlyának kétszeresét kell számolnunk folyadékként, amely valamely arányban tej és szóda keveréke.

A serpenyő

Kulcsfontosságú elem a serpenyő kiválasztása: kezdőként mindenképp teflonnal érdemes indítani, de nem muszáj kifejezetten palacsintasütésre készített serpenyőt választani. Inkább arra érdemes figyelni, hogy könnyű legyen, de masszív. Vannak olyan legendák, amelyek szerint abban a serpenyőben, amelyben a palacsintát sütjük, semmi mást nem szabad készíteni.

Az olaj

A legjobb, ha a tésztába is keverünk mindig egy keveset az olajból, de az első sütés előtt jobb keveset a serpenyőbe is tenni. Amikor felforrósodott, a felesleges olajat öntsük egy kis tálkába, majd egy szilikon ecsettel bizonyos időközönként kenjük be a serpenyőt, hogy mindig legyen rajta egy vékony bevonat, de ne túl sok, mert olajos lesz a palacsinta.

A hőmérséklet

Nagyon nehéz és nagyon fontos eltalálni az ideális hőmérsékletet. Palacsintát alacsony hőfokon sütni lehetetlen, magas hőfokon viszont állandó figyelmet igényel. Arra is érdemes figyelni, hogy egy idő után túlhevül, akkor kicsivel lejjebb kell venni alatta a lángot.

A sütés

Egy átlagos méretű serpenyőbe körülbelül háromnegyed merőkanálnyi tésztát kell önteni. Először a közepébe érdemes önteni, majd minden irányba megdöntve szétteríteni a serpenyőben úgy, hogy mindenütt ugyanannyi tészta legyen. Ez egy gyors, mégis gyengéd mozdulat, ami körülbelül a harmadik alkalomtól kezdve már menni fog, csak elsőre furcsa.

A fordítás

Igen, sokan meg tudják fordítani a levegőben a palacsintát, de ez a legkevésbé sem alapkövetelmény, sőt, elsőre nem érdemes kísérletezni vele. A lényeg, hogy egy kenőkéssel - lehet lapátokkal is próbálkozni, de a kenőkés a legjobb eszköz - fel kell lazítani körben a palacsinta széleit egyre beljebb haladva a közepe felé. Amikor sikerült annyira fellazítani, hogy a serpenyőt vízszintesen rázogatva mozog a palacsintánk, jöhet a fordítás. A tészta másik oldalát már elég pár percig sütni.

A tárolás

A gyülekező palacsintákat vagy a langyos sütőben gyűjtsük, vagy alaposan letakarva, egy forró vízzel teli lábasra helyezett tányéron.

Variációk

Amikor sikerült begyakorolni a sütés fortélyait, elkezdhetünk kísérletezni a lisztekkel, tejekkel, kiegészítőkkel. Ez a palacsinta például spenóttal készült, de le lehet cserélni a lisztet is szinte bármilyenre, ahogy a tej is nyugodtan lehet növényi.

Fotók: Ács Bori/Sóbors