Van értelme pizzasütő követ vásárolni? Ropogósabb lesz tőle a házi pizza?

Azt már tudjuk, mi a legjobb házi pizzatészta és -szósz titka, a tökéletesítéshez csak egy kemencére lenne szükség, ez azonban nem annyira könnyű ügy.

A pizzasütés nálunk nem egyszerű vacsora, hanem valóságos ünnep. Minden gyerek a konyhában nyüzsög, izgatott, tésztát kunyerál, nyújtani, gyúrni, kenni szeretne. 

Aztán persze egyszer csak mindenkin kitör az ordító éhség, tűkön ülve kukucskálnak a sütő ablakán befelé, majd az első példány elkészülte után leégetik a nyelvüket a forró mozzarellával. Házilag szinte minden jobb lesz: a pizzára ez százszorosan igaz. Bár a belvárosban, sőt Budán is már több jó pizzázó található, azért a pizzák zöme még így is elég gyatra minőségű. 

Pedig a jó tésztához főleg idő kell csupán, nem varázslat. Minél több időt hagyunk neki, hogy megkeljen, annál finomabb lesz. A pizzaszószhoz is vannak trükkök, de ott tulajdonképpen csak a minőség a fontos, ez pedig nyilván a többi feltétre is ugyanígy igaz. 

Magas legyen a hőmérséklet

Ami a jó pizza talán legfontosabb feltétele, az a magas hőmérséklet. Egy átlagos sütő sajnos nem tud többet 250 foknál, a pizzának pedig 450 fok kellene, hogy roppanós, de belül puha legyen. 

Ezt a hőmérsékletet csak kemencével lehet elérni, ezért az igazi, megszállott pizzaimádók minden trükköt bevetnek annak érdekében, hogy akár néhány fokkal emeljék sütőjük teljesítőképességét. Van egy elképesztő lelkesedéssel, odaadással és alapossággal rendelkező ismerősöm, aki ha a fejébe veszi, hogy egy ételt tökéletesít, akkor addig kísérletezik vele, míg valóban nem emeli a lehetséges maximumra az adott fogás minőségét. Tőle kaptam egy pizzakövet: azt mondta, neki nagyon bejött, megéri kísérletezni vele.

A pizzakő használata

Első alkalommal a követ ki kell égetni, tehát a legmagasabb fokozaton egy órán keresztül kell sütni. Amikor újra használjuk, már elég lesz neki negyed óra, hogy rendesen felhevüljön. 

Hibák

Az első pizzánknál rögtön egy szarvashibával indítottam: feltétekkel együtt próbáltam a forró kőre dobni a pizzát. Csak a vak szerencsén múlt, hogy nem esett szét transzport közben ez egész, ezért a másodikat már úgy csináltam, hogy a kinyújtott tésztát a kőre dobtam, és így kentem meg a szósszal, illetve raktam meg a feltétekkel. 

Ennek is megvolt a hátránya: a bíbelődés közben lehűlt a kő, így nem lett olyan csodásan buborékos a második, mint az első. Ráadásul a kihűlt kőhöz menthetetlenül tapadni kezd a tészta, ami könnyen katasztrófákhoz vezethet.

Mi a megoldás?

A megoldás tehát a következő: a forró követ nem vesszük ki a sütőből, csak kihúzzuk a ráccsal együtt, rádobjuk a tésztát, megkenjük, megrakjuk és gyorsan toljuk is vissza a sütőbe. 

Igen, közben leég az arcunk, csípi a hő a szemünk és folyik rólunk a víz.

Megéri?

Már az első pizzánál látszott, hogy egészen másképp sül így, először is sokkal gyorsabb, már kb. 4 perc alatt elkészült. Ezerszer szebb lett, a szélei vastagabbak, nagyobb kontraszt képződött a belseje és a külseje között, ropogós és puha részek váltogatták egymást. Aki szeret házi pizzasütéssel bíbelődni, annak mindenképp megéri beszerezni egyet, ráadásul néhány ezer forintos befektetés csupán. 

Fotó: Ács Bori/Sóbors