Ha skót a whisky, legalább három évig érlelik: olykor tokaji boroshordóban

Ypszilonnal és e nélkül írva – ez az igazi skót whisky, amely szigorú eljárás szerint és minőségi követelmények alapján készül, mielőtt a poharadba kerül, hogy megismerkedj az egyedülálló ízélménnyel.

A skót single malt whisky alapanyaga minden esetben az árpa. Az ottani környezetben nagyon jól érzi magát ez a gabona, rendkívül magas terméshozammal bír, így alkalmas arra, hogy párlatokat készítsenek belőle. 

Miután betakarították, nedvesen tartják, majd kiszárítják. Ez a malátázás folyamata. Ilyenkor az árpában egy kis csíra elindul, ezt a folyamatot megrekesztik, majd ezt az energiát próbálják meg felhasználni a lepárlás során, ebből lesz a whisky – avat be a whiskykészítés rejtelmeibe Csuti Dominik bártender, aki azt is elmondta, hogy a whisky a 19. század végén alakult ki abban a formában, ahogy mi is ismerjük. 

Nem csak a gabona, a víz minősége is fontos

A whiskyk szakaszos lepárlással készülnek. Az úgynevezett kisüsti lepárlás során az eszközök jellemzően rézből állnak. A réz nagyon könnyen megmunkálható fém, a lepárlás közben keletkező olajokat, illetve nem kívánatos anyagokat remekül megköti. A kiszárítás után az árpát hagyományosan malomkövön őrlik, vizet és élesztőt adnak hozzá.

A whisky minősége függ a víz PH-jától és ásványianyag-tartalmától is. Miután hozzáadták a vizet és az élesztőt az árpaőrleményhez, sörlészerű masszát kapnak, ami már kis mennyiségben alkoholt is tartalmaz, ezt lepárlással továbbkoncentrálják. Ebben a sörszerű lében a kis mennyiségben jelenlévő alkoholt elkezdik melegíteni. Mivel a víz forráspontja magasabb, mint az alkoholé, így az alkohol hamarabb kezd el gőzzé változni. Ezt hűtik, majd a lé cseppfolyósodik - ennek a folyamatnak a végén kapnak egy nyers párlatot, amit utána különböző hordókban érlelnek. A folyamat végén még kap egy kis vizet, amitől a whisky alkoholfoka szépen beáll. 

Single malt és single grain

A whiskyknek két fő fajtája van, a single malt és a single grain. A single malttal ellentétben, ami csak árpából áll, a single grain bármilyen más gabonából készülhet, más technológiával. Itt a lepárlás is sokkal inkább ipari, az a cél, hogy minél magasabb alkoholtartalmú és minél semlegesebb párlatot kapjanak. Ezt folyamatos vagy oszlopos lepárlásnak nevezik, amikor a folyamatot nem szakítják meg.

A whisky többi fajtája ennek a két fő kategóriának a kombinációja. Az elkészítés mellett a lepárló helyszíne alapján is csoportosítják az italokat. A Skót-alföld területén a 19. században nagyon aktívak voltak a lepárlók, ma már csak 2-3 lepárló található a különböző régiókban. A Skót-felföldön, amit a Speh folyó völgye szel ketté, található a legtöbb aktív lepárló, így a Glenmorangie whiskyé is. A skót whisky minőségét törvényileg is szabályozzák: minimum 3 évig érlelik, fontos a hordó tartalma, a nagysága, valamint az, milyen enzimeket, milyen élesztőket használhatnak a készítés során. 

Glenmorangie, a zsiráfos whisky

A Glenmorangie alapítója William Matheson, aki 1843-ban feleségével, Anne-nel hozta létre a lepárlót. Egy sörfőzdét vásárolt meg, alakított át whisky lepárlóvá, majd nevezte el a “nyugalom völgyének”, vagyis gall nyelvárásban Glenmorangie-nak. William Matheson halála után az özvegye vezette a lepárlót, méghozzá olyannyira sikeresen, hogy a Glenmorangie volt az első olyan skót whisky, amit Nagy-Britannia-szerte fogyasztottak és amit az USA-ba is exportáltak.

A Glenmorangie whisky-k azóta is ugyanott készülnek. A Men of Tain néven ismert, mesteremberekből álló csapat tartja folyamatos megfigyelés alatt az üstöket, apáról fiúra hagyományozzák az elhivatottságukat és hozzáértésüket. A különféle márkák közül a Glenmorangie-nak vannak a legmagasabb üstjei. Ennek azért van nagy jelentősége, mert ezek a magas üstök és hosszú nyakak eredményezik az elegáns, finom, gyümölcsös párlatokat, ami a Glenmorangie stílusát képviseli. Az üstök magassága eléri egy átlagos felnőtt zsiráf magasságát, vagyis 5,14 métert. Így vált a zsiráf a márka jelképévé és inspirációjává.

Különböző hordókban érlelve a whisky különböző ízjegyeket kap

Minél távolabbra szállítják, minél időt tölt el a hordóban a whisky, annál izgalmasabb ízjegyekkel lesz gazdagabb. A hordókat a legtöbb esetben tölgyfából készítik, és minél több időt tölt el a hordóban a párlat, annál intenzívebb az ital és a tároló közti kölcsönhatás és annál többet veszít a hordó a felhasználhatóságának időtartamából. A Glenmorangie-nál épp ezért maximum kétszer használnak egy hordót, mert csak úgy lesz intenzív hatása a whiskyre. Nemcsak egyszerű tölgyfahordót használnak, hanem olyat is, amelyben tokaji bort érleltek előtte. A 12 éves Lasanta érleléséhez a cherryhordós fűszerezést használják. Ezt a whiskyt 12 évig érlelik, az utolsó időszakban használják a cherryhordót. 

A kóstolási ceremónia

Az sem mindegy, hogy milyen pohárba töltöd az italod. Minél öblösebb a pohár alsó része, annál jobban tud a whisky szellőzni, így kibontakoznak a benne található illatanyagok. Az ideális pohár formája felfele szűkül, így koncentrálja az ízeket, amit kóstolásnál fogsz jól érezni. Amikor a whiskyt pohárba töltöd és megpörgeted, a pohár falán megjelenik egy halvány réteg. Ebből a whisky testességére lehet következtetni, minél lassabban közelít ez a réteg a pohár aljához, annál testesebb az ital.

A 10 éves Glenmorangie közepesen testes, szerkezetében gazdag, de nem nehéz ital. A szaglásnál arra figyelj, hogy ne dugd bele egyből az orrod a pohárba, hisz az aromák annyira intenzívek, hogy az orrodat meg kell vele barátkoztatni. Ezután már bátran szippanthatsz belőle egy mélyebbet. Utána vegyél a szádba egy kellemes kortyot, kicsit ízlelgesd, majd nyeld le. Üde, citrusos, kicsit vaníliás, mentás illat fogja megcsapni az orrod. Ízében barack, csonthéjas és könnyed gyümölcsösség jelenik meg. A 12 éves Lasanta illatában hasonlít a 10 éveshez, viszont a cherryhordókból adódó fahéjasságot, kicsi kakaó, kicsi mogyoró ízt intenzíven hozza. Lecsengése: mazsola, vajkaramell és csokoládé.

Fotó: Abai Róbert, Glenmorangie