Hogyan és miért született meg a kesernyés tonik? A malária ellenszereként használták

A tonik kesernyés ízéért a kinin felelős, kezdetben azonban nem élvezeti cikként fogyasztották, hanem gyógyszerként funkcionált.

A tonik két táborra osztja az embereket: vannak, akik imádják a friss, kesernyés ízét, míg másokat a világból is ki lehet kergetni vele. Akik szeretik, odáig vannak a különböző ízesített változatokért és a gin-tonicért is, mégsem tudják sokan, miből készül kedvenc kesernyés italuk. 

A tonik olyan szénsavas üdítőital, amely jellegzetes ízéért a kinin felelős. Ez egy természetes kristályos alkaloid, amely láz- és fájdalomcsillapító, valamint gyulladáscsökkentő hatással bír. A 17. században malária ellen használták dél-ázsiai és afrikai területeken és egészen a 20. század közepéig alkalmazták ebben a státuszában. 

A kinin a dél-amerikai cinchona fa kérgének egyik alkaloidja - kezdetben a kérget kiszárították és porrá őrölték, majd italokba keverték, később két francia gyógyszerész, Pierre Joseph Pelletier és Joseph Bienaimé Caventou vonta ki belőle a tiszta kinint 1820-ban. A quina szó, melyből a kinin elnevezés származik, szent fakérget jelent, valószínűleg ezzel is a gyógyhatására utaltak. 

Hogyan fedezték fel a kinint?

Több legenda is kering a kinin felfedezéséről: az egyik szerint egy maláriában szenvedő spanyol katona eszméletét vesztette, majd beleesett egy cinchona fákkal szegélyezett tóba, és mikor felébredt, újra egészséges volt. Egy másik szerint 1638-ban Chinchon grófné maláriás lett és egy helyi törzsfőnök lánya mentette meg az életét a kinin segítségével - bár erre nincs történelmi bizonyíték, a fát mégis a grófnőről nevezték el.

A tonic megszületése

Bár gyógyhatása miatt előszeretettel fogyasztották, a kinin ízét egyáltalán nem kedvelték. Elkezdték vízzel és cukorral felhúzni, hogy iható legyen: az első tonikszabadalmat 1858-ban Erasmus Bond jegyeztette be Londonban. Johann Jacob Schweppe (Schweppes tonik) cége pedig 1870-ben dobta piacra a kininnel és lime-mal ízesített ásványvizét. Később már nem gyógyszerként, hanem élvezeti cikként fogyasztották, egyre több és több ízesített változata jelent meg.

Bár ma már jóval kevesebb kinint tartalmaznak a tonikok, mint mikor gyógyszerként használták, a nevében, "tonic water", vagyis "erősítő víz", még mindig őrzi régi funkcióját.

Az Egyesült Államokban az FDA (Food and Drug Administration), de a legtöbb európai ország is, literenként 85 milligrammban határozta meg a kinin megengedett mértékét, ha tonikról van szó, amely nagyjából negyede a gyógyászatban használt mennyiségnek. 

Ha egészséges, miért kell korlátozni a mennyiségét?

Bár a kinin kis mértékben gyógyszer, nagyobb mennyiségben halláskárosodást okozhat, de a vér glükóz- és elektrolitszintjére és a szívműködésre is hatással lehet, sőt, tüdőödémát és veseproblémákat is előidézhet. Mivel stimulálja az izmokat, fokozza a méh összehúzódását, ezért kismamáknak nem ajánlják a fogyasztását - régebben a szülés megindítására használták. Ezektől a mellékhatásoktól azonban nem kell tartanod, a mai üdítőkből nagyjából 20 litert kellene elfogyasztani naponta, hogy bármilyen negatív hatása érvényesülni tudjon.

Miért ennyire különbözőek a tonikok árai?

Biztosan neked is feltűnt már, hogy egyes tonikok egészen olcsók, másokból pedig egy kis üveg akár 1-2 ezer forintba is kerülhet. Ennek az az oka, hogy míg előbbi kategória általában ízesítőszerekkel készül, utóbbi valódi kininből. A legelső tonikok szódavízből és kininből álltak, ma már kevesebb kininnel készülnek és általában cukorral vagy más édesítővel ízesítik őket, de gyümölcssavakat is adhatnak hozzájuk, hogy ne legyenek annyira keserűek - olvasható a Mixology oldalán.

Fotók: Getty Images