A csomós tejbegríz, ami végigkísért a gyerekkoromon: édes nosztalgia

Vannak, akik a hétköznapokban észre sem veszik, hogy micsoda fenséges dolgokat esznek. Vannak, akik soha nem jönnek rá. És vannak az ínyencek.

Biztosan neked is van egy történeted a tejbegrízről, felidéz benned valamilyen emlékeket, kötődik valakihez, aki elkészítette neked gyerekkorodban. Az alábbi szerzőnek ez az emlék igen kedves, az édesanyjához kötődik és még ma is sokat emlegeti. Lássuk is, mi Edit története:

„Leugrottam egy ládáról, vagy hokedli, azért vittek be, és ott jött az, hogy tejbegrízt adtak, és én sugárban kihánytam, lehet, hogy tejberizs volt, nekem nagyjából mindegy, ha valami azzal kezdődik, hogy tejbe, egyből kórházszag keletkezik, fel kellett ülni, felültem az ágyban, és úgy, nem tudom, mesélték-e vagy emlékszem tényleg, ültem az ágyon, kanállal belém tolták a tejbepapit, lefektettek, én meg lefeküdtem, aztán felültem, és sugár, az ágy lába felé.” Írta Kukorelly Endre a Test című novellájában, én meg nem értem. Tejbepapit kihányni? Meg betegséggel összekapcsolni?

A tejbegrízhez emlék kötődik

Nekem a tejbegríz a boldogságot jelenti. Hogy becsukom a szemem és ismét kisgyerek vagyok, aki a testvérével ül az esti asztalnál és nagyon éhes. Nem akármire, hanem valami finomságra. És tudom, hogy mi lesz az a finomság, mert én mentem át a kis tejes kannámmal a szomszédba, Erzsike néniékhez, az esti fejésből egy kis tejért.

Gríz vagy búzadara

Meg én mentem el a boltba grízért. Anyám küldött, mert szoptatás közben észrevette, hogy kifogyott. Indultam, vittem pénzt, tudtam, mit kell vennem, de ilyet kiírva nem találtam. Gríz nem volt sehol. Tébláboltam a boltban, ami annyira kicsi volt, hogy a faluban hangyaboltnak hívták, addig-addig voltam útban, hogy a boltos rákérdezett, mit akarok. Mondtam, hogy grízt, nevetett és mutatta nekem, hogy az búzadara. Így tudtam meg, hogy a tejbegríz neve valójában tejbedara. Hazavittem, anyukám nekifogott. Mi a testvéremmel azt szerettük, ha csomós. Ha jó nagy darabokban marad a gríz, mert így olyan volt, mintha hógolyókat ennénk. Anya rutinosan tudott óriási grízdarabos tejbepapit csinálni. Nekünk ez volt a kedvencünk.

Nyáron a két unokatestvére is nálunk nyaralt. Mi, tapasztalt tejbegrízevők, meséltünk arról, hogy ez nálunk nem olyan, mint máshol. Pár nap után már ők sem bírtak a kíváncsiságukkal és kérték anyukámat, főzzön nekik is ilyen különleges, darabos tejbegrízt. Anyuka megcsinálta, de a rokongyerekek nem voltak felnőve ehhez az élvezethez. Öklendeztek, fintorogtak, hogy milyen már az a tejbegríz, amit rágni kell?!

Minden ízlés kérdése

Bár akkor még ezt a szót senki nem használta, de nem tudtak kilépni a komfortzónájukból - a kis földhözragadtak.  Nem tudták, hogy ott és akkor éppen egy újítással találkoztak. Még nem voltak elég érettek hozzá.

Amikor gyerekem lett és elkezdődött a tejbegrízkorszak, egyszer véletlenül - mert persze ezer más dolgot is csináltam mellette - nem figyeltem oda, nem kevergettem eléggé és csomós lett. A fiam imádta. De ő variál. Néha „normálisan” kéri, néha meg így, csomósan.

És, te hogy eszed a tejbegrízt?

Fotó: Shutterstock