A rozéfröccs tehet róla, hogy elbuktam a műanyagmentes júliust - ilyen volt az élet kevesebb plasztikkal

De most itt a szívószálmentes augusztus

Legalább fél éve úgy élünk, hogy nem kérünk a boltban nejlonzacskót, sem szatyrot, óvakodunk az egyszer használatos műanyag eszközöktől, és lehetőleg semmit sem vásárolunk, ami műanyagból van. Mégsem sikerült teljesíteni a műanyagmentes július kihívást: a tudatos, és megszokott, műanyagmentes életmódunk ellenére mégis becsusszant pár egyszer használatos plasztik. A rozéfröccs meg a kürtős kalács tehet mindenről.

Amikor először megláttam, hogy műanyagmentes július kihívás lesz, mert a kihívások most nagyon menők, akkor először felröhögtem, aztán hümmögni kezdtem, hogy oké, tényleg jobb, mintha macskapöcse paprika evő kihívás lenne (iratkozz fel a YouTube csatornámra), de hát ez akkor sem fog menni senkinek. Mondjuk, nekem igen, mert én így élek, de hát én egy zárvány vagyok, furcsa nő, furcsa hobbikkal.

Természetesen, pusztán sportból, bele is kezdtem a kihívásba, ami egyébként, heteken át egészen jól is ment. Oké, a tészta, meg a többi élelmiszer gyári műanyag csomagolását nem számolom ide, és nem azért, mert úgyis a szelektívbe dobom, hanem azért, mert jelenleg nem igazán van más választásom, mint műanyag csomagolással együtt megvásárolni. Nem fogok tésztát gyúrni, pont.

Hulladékmentes kezdőcsomag: vászon táska, szütyő, kendő, szappan, kulacs, üvegtégely. Fotó: Shutterstock

A hónap végén viszont elmentünk a Balatonra, sokan, sok gyerekkel. Nagyjából önellátásra rendezkedtünk be, a piacon vásároltunk, a nyaralóban főztünk, szóval tulajdonképpen alig változott valami, kivéve azt, hogy nyaralás közben az ember másképp fogyaszt, mint otthon.

Továbbra sem kértem persze az italokhoz szívószálat, és nem vettünk palackos vizet, mert folyik a csapból, és van kulacsunk, voltak viszont kikerülhetetlen műanyagok. Mármint nyilván kikerülhetőek, persze: ha nem ettünk volna kürtős kalácsot, akkor nem kaptunk volna vele minden nap egy négyzetméter celofánt. Sőt, ha nem ittunk volna rozéfröccsöt a bárban, miközben néztük a balatoni naplementét, és távolról röhögtünk a vizes vödrökkel rohangáló gyerekeken, akkor műanyag poharat sem használtunk volna. És ha nem ettünk volna giroszt, akkor nem kaptunk volna annyi hungarocell tálkát és műanyag villát sem.

Ezen buktunk el. Fotó: Shutterstock

Hát igen, minek mentünk oda? Nos, nyaralni. Nyilván, ezek a műanyagok elkerülhetőek lettek volna, csakhogy az egyszer használatos műanyag tárgyak, funkciójukat tekintve kényelmi cuccok. Lehet persze úgy nyaralni, hogy mindennap főzök, de akkor, maradjunk abban, a többiek nyaralnak, én meg nem. És persze úgy is lehet, hogy mindennap étteremben eszünk, abrosszal terített asztal mellett, vastag porcelánból, de hát, ilyen költségvetéssel akkor nem a Balatonra megyünk, hanem a Maldív-szigetekre.

Mindent egybevetve azért nem tartom hülyeségnek a műanyagmentes júliust, mert bár csúfosan elbuktam még én is - akkor mekkora kudarc lehet azoknak, akinek semmi gyakorlatuk sincs - mégis, ha csak pár napig is odafigyelünk arra, hogy mennyi plasztikot használunk, egy kicsit tudatosabb lesz a világ ezen a téren. Ha legalább az egyszer használatos műanyagokat sikerül visszaszorítani, amiből tényleg hegyeket termelünk naponta (nyilván, mivel például a szintén főleg műanyag nyomtatót majd csak évek múlva dobjuk ki, szóval ezekből sokkal kevesebb kerül a szemétre), akkor a szennyezés legnagyobb részét meg is szüntethetnénk.

Nejlonzacskó. Húsz percig használjuk, hatszáz évig velünk marad. Fotó: Shutterstock

Szerencsére már itt is van a szívószál mentes augusztus, ami környezetvédelmi értelemben a műanyagmentes július icipici kistestvére. Nem igényel sem szervezést, sem előre gondolkodást, csak annyi a teendő, hogy nem szívószállal szürcsöljük az italt, hanem egyenesen a pohárból. Nagy áldozat? Aligha. Kényelmesebb szívószállal? Biztosan. Jó dolog egy hónapig valami magasabb jó érdekében önuralmat gyakorolni? Szerinted?