Így használd a különböző borsfajtákat: nem mindegy, melyik színűt választod

A magyar konyhát uraló fekete bors mellett számos más változat is létezik: ezek ízben és színben is eltérőek, és mind más-más ételekhez illenek.

A Földön csaknem 600 borsfajta létezik, ezeknek azonban csak töredéke használható főzéshez. Az ehető fajták közül nyerte el a fekete bors a világ tetszését, és lett része valamennyi nemzet konyhájának. 

Ebben a cikkben a fekete bors fajtáival ismerkedhetsz meg: attól függően, hogy az érésének melyik fázisában szüretelik, más lesz a színe és az aromája is, az így létrejött típusok pedig különféle ételek ízesítésére alkalmasak.

Fekete bors

A széles körben elterjedt fekete színű, erős, aromás ízű, melengető hatású fekete bors (legismertebb fajtája a Tellicherry, a Malabar és a Lampong) India és Délkelet-Ázsia területéről származik, de mára a világ számos részén termesztik. A cserje (Piper negrum) termését már kifejlődött állapotban szüretelik le, és speciális eljárással szárítják ki.

Ettől a vöröses árnyalatú szemek barnás színt kapnak, amit mi feketének nevezünk, azonban közelről nézve jól megfigyelhetők az árnyalatbeli eltérések. Minél nagyobb egy borsszem, annál jobb minőségű, így az aromája is intenzívebb, mint a kisebb szemeké.

Zöld bors

Mint a legtöbb termés esetén, a bors gyümölcse is zöld színűen kezdi, és az érés során kap sötétebb, vöröses árnyalatot. A zöld bors esetében a termést még zöld állapotában szedik le, mivel azonban az érési folyamat ekkor még nem áll le – akárcsak a banán esetében, amelyet zölden szüretelnek, idővel pedig beérik –, speciális szárítási eljárásnak vetik alá, amellyel sikerül megőrizni a zöld színét.

Mivel még éretlen, a fekete borstól eltérően kevésbé aromás és komplex az ízvilága, azonban frissebb és üdébb hatású. Jól használható a fekete bors helyettesítőjeként olyan ételekben, amelyekben nem szeretnénk elnyomni az alapanyagok ízét, ugyanakkor a vele készülő zöldbors-mártás remek kiegészítője sülteknek és halaknak.

Fehér bors

A fehér bors fekete borsként kezdi, miután érett, vörös bogyóként leszedik. Szárítás helyett azonban áztatással vagy folyó vízzel leválasztják a szemekről a gyümölcshúst, így marad hátra a világos, szürkésfehér árnyalatú belső. Éppen emiatt kisebbek a fehér, mint a fekete színű borsszemek.

Nemcsak színben és méretben, de ízben is különbözik a két fajta. Bár a fehéret is érett állapotban szüretelik, mégis hiányzik belőle a fekete komplexitása és ereje, ugyanakkor kellemesen virágos, gyümölcsös és fűszeres aromájú. Szószokhoz, ázsiai levesekhez és stir fryhoz használd, és bármilyen olyan ételhez, amelynél a világos összképet nem szeretnéd megtörni fekete szemcsékkel, mint amilyen például a besamelmártás.

Vörös bors

A borsot ebben az esetben érett állapotában szüretelik, és a húsával együtt szárítják, így megőrzi szép vörös árnyalatát. Íze a fekete borséhoz képest kevésbé intenzív, és egyfajta keveréke a fekete érettségének és a zöld üdeségének. Érdekessége, hogy a borsok közül ez az egyik legdrágább fajta.

Rózsabors

A borsfa termése csak megjelenésében hasonlít a borshoz, ám rendszertani besorolása szerint közelebbi rokonságban áll a mangóval, a pisztáciával és a kesuval. Éppen ezért ízben sincs hasonlóság a két növény között: a rózsabors nem csíp, hiszen nem tartalmaz piperint (a csípősségért felelő vegyületet), ellenben kellemesen édeskés, borókabogyóra hasonlító aromája van, amely szépen kiegészíti a fekete borsot.

Érdemes tehát együtt használni őket sültekhez és salátákhoz, önmagában a rózsaborssal pedig dekorálhatsz és egyes desszerteket is feldobhatsz: jól áll például a panna cottának és francia desszerteknek.

Fotók: Getty Images