A nyelvünket nem lehet becsapni - Így kóstolnak a diszkontoknál

A LIDL által szervezett érzékszervi vizsgálaton jártunk, ahol háromféle saját márkás terméket teszteltünk. A termékteszt a Campden BRI Magyarország Nonprofit Kft. független laborjában zajlott, már az első percben elhangzott, hogy ez nem egy LIDL promóció - és tényleg nem a márkán, hanem a beltartalmi tényezőkön volt a hangsúly.

A program egy prezentációval kezdődött, amelyből megtudtuk, hogy milyen egy szabályos termékteszt, milyen körülményeknek kell teljesülniük, úgyhogy először ezekről ejtenék pár szót. A termékteszteknek a termékek minősítésében, továbbfejlesztésében, új termékek kifejlesztésében és a termékelőnyök kommunikációjában van szerepük.

Beszélhetünk érzékszervi vizsgálatról, ezt profi kóstolók végzik, illetve fogyasztói vizsgálatról, amelyben civilek vesznek részt. Mindkét esetben három feltételnek kell teljesülnie, hogy megbízható legyen az eredmény.

Környezeti feltételek

Ide tartozik a megvilágítás, a háttér, a bemutatott termékek azonos hőfoka, a tányér, tálca vagy pohár színe. Fontos, hogy a megvilágítás egyenletes legyen, ne legyen se sárga, se kékes fénye. A háttér legyen egyszínű, lehetőleg fehér, ahogyan a tányér, a pohár és a tálca is. Bizonyított tény, hogy más ízűnek érzünk egy ételt, ha fekete, mintha fehér tányéron kínálják. Az átlátszó kis műanyag tálkák vagy poharak is jó választások lehetnek. Azért fontos, hogy ezek a feltételek teljesüljenek, hogy a különbségek tényleg a mintákból és ne a külső tényezőkből származzanak.

A résztvevők

A fogyasztó élelmiszer választását meghatározza az érzékszervi tapasztalat, szociokulturális környezet, pszichológia, biológia, a bennünket körülvevő elvárások és a márkák. Fontos, hogy a tesztelésben a terméket rendszeresen fogyasztók vegyenek részt, vagyis olyanok, akik kedvelik a terméket. A résztvevők eltérő érzékszervi képességekkel bírnak, ez az anatómiai különbségekből eredeztethető. Ehhez kapcsolódóan csináltunk is egy tesztet. Egy kis papírlapot kellett a szánkba tennünk, amely keserű volt, majd értékelnünk kellett egy skálán, hogy mennyire éreztük az ízét intenzívnek. Én nyolcast adtam rá, amely erős érzékszervi tapasztalatnak felel meg. 

A módszer

Alapvetés, hogy a termékportfólió összehasonlítható legyen: nagyon magas minőségű terméket ne hasonlítsunk össze nagyon alacsonnyal, 6 terméknél többet ne teszteljünk egyszerre, kóstolások után legyen semlegesítés. Az egyöntetűen értelmezett skálahasználat és a megfelelő kiértékelés is elengedhetetlen. 

Mit jelentenek ezek a gyakorlatban?

A prezentáció után következett a várva várt teszt. Kaptunk egy sorszámot és egy fehér köpenyt, hogy még a ruhánkról visszaverődő fény se színezze be a termékeket. Az egész labor nagyon steril volt: semleges színű fény, fehér falak, fehér íróasztalok, fehér tálcák, azokon fehér poharak vártak minket. Mindenkinek le kellett ülnie a sorszámával megjelölt asztalhoz, ahol egy számítógép várta. Az asztalok fallal voltak elválasztva egymástól, hogy még véletlenül se tudjuk befolyásolni egymást a véleményünkkel - ami már azért is lehetetlen lett volna, mert mindenki egyéni sorrendben kóstolt. 

Mielőtt azonban elkezdődött volna a kóstolás, leteszteltük, hogy mennyire tudjuk felismerni az alapízeket. Öt átlátszó folyadékkal teli pohár állt minden íróasztalon, meg kellett mondanunk, hogy melyik keserű, savanyú, sós, édes vagy éppen semleges ízű. Az itt született eredmény is fontos volt (nekem sikerült eltalálnom mindet), hiszen ez mutatta meg, hogy milyen érzékszervi képességekkel bírunk. 

Háromféle terméket teszteltünk: virslit, pisztáciát és szaloncukrot, mindegyikből ötféle saját márkás terméket. A termékeket egyéni sorrendben kóstoltuk, a számítógépünk sorsolta ki, hogy mikor melyik sorszámú terméket teszteljük. A mintákról semmit nem tudtunk, se márkát, se árat, se származási helyet vagy gyártót. Azonos hőfokon, ugyanolyan tányérokon kaptuk a termékeket. A minták kóstolása között közömbösítés történt, amelyhez vizet és kenyeret kaptunk. 

Minden kérdést a számítógépen láttunk, a válaszokat is ott adtuk meg, először skálás, majd szöveges értékelésben. A komputeres teszt eredménye gyorsan láthatóvá vált a bírálatvezető számára, így a kóstolás után rögtön meg is tudtuk a sorrendet. Mindegyik termékhez megkaptuk a részletes leírást az összetevőiről, az alapján vizsgáltuk meg a sorrendet, nem a márka volt a fő szempont. 

Virsli

A tesztelt virsliket először megnéztük nyers, majd főtt állapotban, ez alapján értékeltük a külalakot, kóstolás után pedig az ízt, az állagot, végül az összbenyomást pontoztuk. Csak 51% feletti hústartalmú virsliket teszteltünk, de így is jól érződött a különbség. A végeredmény így nem volt annyira meglepő: a 70% feletti hústartalmú virslik végeztek az első három helyen, a két 51%-os tartalmú virsli pedig a sor végén kullogott. Mind külalakban, mind ízben érezhető volt a különbség, hiába nem tudtunk a termékekről semmit, az eredmény magáért beszélt. 

Pisztácia

A pisztácia kóstolása kicsit eltért a virsliétől, először szavaztunk az összbenyomásról, majd a pozitív és a negatív termékjellemzőket kellett megadnunk, mindegyikhez hármat-hármat. Itt annyira már nem volt egyértelmű a helyzet, hiszen az összetevők minden minta esetében a pisztácia és a só voltak. Érdekes, hogy a végeredményt végül nem is annyira az íz, inkább a külalak határozta meg. A szemek mérete, egyenletessége és színe döntött, így az első három helyen a nagyobb szemű, szép színű pisztáciák végeztek. A pozitív jellemzők közül még a pisztácia íz volt jelentősebb, a negatívak közül pedig a sósság. 

Szaloncukor

Ezután zselés szaloncukrokat teszteltünk. A külalakot, a gyümölcsös íz intenzitását, az étcsokoládés íz megfelelőségét és az összbenyomást vizsgáltuk. Az eredmény ugyancsak nem volt meglepő: első két helyen végeztek azok a szaloncukrok, amelyek tényleg étcsokoládéba voltak belemártva, míg a sor végére a kakaóbevonó masszával készültek kerültek. 

Fotók: Sági Zsófia/Só&Bors