Mátyás király kézzel evett, pedig már akkor is volt villa - Mióta használunk evőeszközöket?

Bár manapság az evőeszköz a teríték nélkülözhetetlen részét képezi, a villa, a kanál és a kés együttes használata viszonylag későn, csak a 17. században terjedt el.

Manapság már elképzelhetetlen, hogy evőeszköz nélkül, kézzel-lábbal essen neki az ember az ünnepi menünek, régen viszont nem volt más lehetőség - sokan még akkor is inkább kézzel ettek, amikor már megjelent az étkezés kulturáltabb formája.

Mátyás király udvarában például mindenki kézzel szedett és evett, pedig a 15. századra már elterjedt a villa használata. Mátyás király annak ellenére sem vett a kezébe villát, hogy feleségétől, Aragóniai Beatrixtól azt kapott ajándékba, ezzel akarta ösztönözni férjét az evőeszköz használatára. A krónikások arról számoltak be, hogy bár a magyar király kézzel evett, sosem szennyezte be magát.

Bár az evőeszközök eredete régre vezethető vissza, evésre csak nagyjából 1000 éve használják őket, a kés, villa, kanál együttes használata pedig még későbbi időpontra tehető. Csak a 17. század második felében jelent meg az evőeszközkészlet, és az is csak a társadalom előkelő tagjainál.

A kés

Kést az ősidők óta használnak, bár kezdetben csak vadászeszközként funkcionált. Már a legkorábbi középkori képi ábrázolásokon is megjelenik - villa helyett erre szúrták fel a húst vagy a köretet, de vágtak, szeleteltek is vele. A kés éle ekkor még igen hegyes volt, hogy rá tudják szúrni az ételt, a tompa hegyű változatok jóval később, a villa elterjedése után jelentek meg.

A kést jó minőségű, éles penge és ezüstből vagy drágakövekből készült nyél jellemezte, de az aranyozott sem volt ritka, ezért státuszszimbólumnak is számított. Az egyszerűbb változat nyele csontból, fából vagy szaruból készült. A 12. századtól megjelentek a nagy méretű szeletelőkések is, a 15. századtól pedig a tálalókés lett a sláger, ezt úgy kell elképzelni, mint a mai tortalapátot.

A kanál

A kés után a kanál jelent meg másodikként, kezdetben kagylóhéjat vagy homorúbb kődarabokat, faleveleket használtak erre a célra, később agyagból készített merőket használtak. Az ókori Egyiptomban már fából faragták, a görögök és a rómaiak pedig bronzból és ezüstből készítették a kanalat, ez utóbbi szokás maradt fent később is.

Magyarországon az ezüstkanál a 14. században jelent meg, de csak a 15. századtól lett divat, a főúri körökben ünnepekre, keresztelőkre ajándékozták az evőeszközt, de házastársak is ezt küldtek egymásnak a szeretetük jeleként. A 16. században terjedt el polgári körökben is, mivel ezüstből készült, a vagyon részét képezte, státuszszimbólumnak számított.

A kanál formája folyamatosan változott: a középkorban rövid szár és kerek merítő jellemezte, később megnyúlt, fügealakú lett, a 16. században a szár is hosszabb lett, a merítő kagylóalakot öltött, végül a 17. században nyerte el mai alakját.

A villa

A villa a Bizánci Birodalomból terjedt el, ott a jólét és gazdagság szimbóluma volt, csak nemes családok használhatták. A 11. században jelent meg Európában Dukasz Teodóra bizánci hercegnőnek köszönhetően, aki a velencei dózse felesége lett - a villát hozományként vitte magával az olasz városba. Az evőeszköz használata Itáliában nagyon gyorsan elterjedt, de máshol csak később vált általánossá.

A villa a 16. században indult hódító útjára Medici Katalinnak köszönhetően, aki hozzáment II. Henrik francia királyhoz, így a francia udvarban is elterjedt a használata. Angol vidékre Thomas Coryate utazó közvetítésével került, az angol nemes családok kedvenc hóbortja lett, hogy ki tud díszesebb villát készíttetni. Európában a 17-18. századtól vált általánossá a használata - a terjedésében a higiénia egyre növekvő jelentősége játszott szerepet.

A kétágú villát egyébként már jóval korábban ismerték, de csak hússütésre használták, illetve a középkor végétől szedőként funkcionált, ezzel vették ki az ételeket a közös tálból. 

Az evőeszközök együttes használata

A villa használatának elterjedésével megváltozott a kés funkciója és formája, tompa hegye lett. Míg korábban mindenki magával vitte saját evőeszközét az étkezésekre, addig a 17. századtól már megjelent a teríték fogalma, amelynek mindhárom evőeszköz a részévé vált, stabil helyük lett az étkezőasztalon. Innentől kezdtek el evőeszközkészleteket gyártani, majd megjelent az egységes dizájn is.

Forrás: National Geographic, Index/Ma is tanultam valamit

Fotók: Getty Images