Mi volt az a lacikonyha, és miért imádjuk még ma is? Szegényeknek főztek, de a király is evett itt

A street food népszerűsége régóta tart, már a középkorban is léteztek olyan utcai kifőzdék, amelyeket előszeretettel látogattak az emberek.

A lacikonyha II. Ulászló nevéhez fűződik - a legenda szerint a király annyira elszegényedett, hogy a Duna-parti, sátoros kofaasszonyoktól hozatott zsírjában sült tarját a palotába. A nép a félbevágott cipóban kínált szendvicsszerűséget lacipecsenyének, röviden lacinak nevezte el. 

Egy másik feltevés szerint, ami sokkal elképzelhetőbb, a vidéki háztartások június végén, Szent László napján költöztették ki a konyhát a szabad ég alá, vagyis ez volt a nyári konyha.

Mi volt a lacikonyha?

A lacikonyha szabad ég vagy sátor alatt működő olcsó, egyszerű, szegényes kifőzde vagy vendéglő volt. A XIX. század közepén már 16 lacikonyha működött a pesti oldalon, sültek a kolbászok, főtt a bableves. A kifőzőhelyet főleg a szegények látogatták, egyfajta gyülekezőhely volt, ahol jókat lehetett beszélgetni és enni.

A Kálvin téren és a Duna-parton is álltak egyszerű tákolmányok, sátrak, amelyekből a finom falatokat kínálták a pestieknek. A tudósítások szerint a magyarok főleg sült húst, a szlovákok kását, krumplilevest, a németek tésztát, a cigányok pedig pacalt fogyasztottak legszívesebben. A lacikonyhák frissen sült halat, kolbászt, hurkát, kacsa- és libasültet is árultak.

A lacikonyha jobb volt a sütögetőknél, hisz ők sátorban fogadták a vendégeiket, akik a sátor belsejében le is tudtak ülni, ráadásul sokkal nagyobb ételkínálattal várták őket. A sütögetőknek csak tűzhelyük volt, sokkal szerényebb ételkínálattal, étkezőhelyet pedig nem tudtak biztosítani az embereknek.

A régi lacikonyha gyakran megjelent a sajtóban, szépirodalomban és a képzőművészetben, még Arany János is írt róla egy derűs hangvételű verset.

A lacikonyha ma

A lacikonyhába még ma is megéri betérni, főleg piacokon nyílik erre lehetőség, békebeli ízekre találhat itt az ember. Igazi lacikonyha a Reményi Ede utcában is található, ez 1972 óta üzemel, minden hétköznap reggel 6-kor nyit, 15-kor pedig bezár.  

Nagyon sok korán kelő munkás indítja a napot a lacikonyhában, amit a mai napig rengetegen szeretnek, mert egy kicsit olyan, mintha az ember hazaérkezne, meglátogatná a nagymamáját, aki vígan süti a rántott húst vagy a sült kolbászt. Nosztalgikus hangulatú étkezde, akik szeretik a pecsenyét, sülteket, mindenképp térjenek be valamelyik lacikonyhába.

Fotók: Getty Images