Húszéves pezsgő volt a bortúra csúcsa: ilyen a Neszmélyi Borvidék

Gyönyörű lankák, finom borok és tökéletes vendéglátás - így tudnám jellemezni a Neszmélyi borvidéket, ahová egy bortúra keretében jutottam el.

Ha fel kellene sorolni az ismert és szeretett magyar borvidékeket, mindannyian a Balaton-felvidéket, Tokajt, Villányt vagy Szekszárdot említenénk elsősorban. Pedig vannak olyan régiók, amelyek bár kevéssé ismertek, pedig ugyanolyan értéket hordoznak, mint a felkapottabb területek. Ilyen borvidék a Neszmélyi, ahol a Magyar Turisztikai Ügynökség által szervezett tanulmányúton nyerhettünk bepillantást a helyi pincészetekbe és kóstolhattuk meg a környék borait. 

A vidék történelme

A Neszmélyi borvidék már az 1300-as években ismert volt, a magyar királyok már itták a régióból származó borokat. A török hódoltság idején a régió is hanyatlásnak indult, és csak az  1700-as évek végére vált újra termőterületté. A hírnevét az Eszterházyak Tata-Tóvárosi mintagazdaságának köszönheti a 19. századtól, ekkor már pezsgőgyártással is foglalkoztak. Az 1890-es években az egész országon végigsöpört az Amerikából behozott szőlőgyökértetű, vagyis filoxéra járvány, és csak a 20. század elején, a 30-as években indult újra az élet a borvidéken. Ekkor már kisebb terület tartozott hozzá, 1924 előtt még nagyobb területet fedett le, akkor még a Móri, a Pannonhalmai és a Somlói borvidék is a Neszmélyi régióhoz tartozott.

A szőlővel betelepített 1400 hektáros Neszmélyi borvidék a Vértes és a Gerecse Dunára néző lejtőin terül el. Az időjárás kicsit hűvösebb, de a Duna mikroklímája és a vízről visszaverődő reggeli napsütés az északi dűlőkön kedvez a karakteres boroknak. Bár ezen a vidéken inkább erőteljes savtartalmú, aromás fehérborokat készítenek, de már egyre több vörösbort adó szőlőt is telepítenek. A terület talaja lösz, dolomit, homokkő, mészkő és márga alapon barna erdőtalaj. A környék jellemző szőlőfajtái az Irsai Olivér, a sauvignon blanc, a chardonnay, a szürkebarát, az olaszrizling és az ezerjó. 

A borvidék, mint úticél 

A Neszmélyi borvidék Komárom-Esztergom megyében található, és óriási előnye, hogy autóval is gyorsan megközelíthető, ideális egy hétvégi kiruccanáshoz. A bortúrán főként kisebb, családi pincészeteket látogattunk meg, de nem hagytuk ki a borvidék szívében fekvő Hilltop borászatot sem.

Turay Pincészet

A látogatást Bajon kezdtük, ahol a két és fél hektáron gazdálkodó Turay családi pincészettel ismerkedtünk meg. A pince 2002-ben került a család birtokába, és 2006-ban kezdték meg a szőlők újratelepítését.

A fajtákat a márgás, agyagos, mészköves talajnak megfelelően válogatják, így rosalia, olaszrizling, generosa, pinot noir terem a napsütötte dűlőkön. Tavaly a meglévő szőlőfajták mellé rezisztens fajtákat is ültettek, valamint áttértek a bioorganikus gazdálkodásra is. A hangulatot egy 2018-as Hárslevelűvel és frissen, a kemencéből kivett langallóval, vagyis kenyérlángossal alapoztuk meg. 

Kősziklás borászat

A következő állomásunk Dunaszentmiklós volt, ezen az 500 lakosú településen alapította meg borászatát két barát 2008-ban. A Gerecse-hegy északi határán lévő pincészet a közeli Kősziklás-dűlőről kapta a nevét, a borok címkéjét pedig egy stilizált sas díszíti. A barátok 45 hektáron gazdálkodnak, főleg reduktív jellegű fehér- és rozéborokat, többek között királyleánykát, rizlingszilvánit, irsai olivért és sárga muskotályt készítenek.

A borász, Béger Ákos fél évet töltött Új-Zélandon, hogy tanulmányozza az ottani borkészítési technikákat, főleg a kedvenc fajtáján, a sauvignon blanc-on keresztül. Filozófiájuk szerint bármelyik fajtából lehet jó bort készíteni, csak a hozzáértésen múlik. Kóstoltunk magas, 15-16 alkoholfokú borokat,  a fehérborok közül a nagy kedvencem a Sárga muskotály lett, de a gyümölcsös borok mellett nem tudtam betelni a házi készítésű húsoktól roskadozó hidegtállal sem. 

Hilltop borászat 

A környék kétségkívül legismertebb borászata a borvidék szívében, a Melegeshegy tetején található. Itt a több száz hektár szőlő közt látogathatjuk meg a tavaly 25 éves születésnapját ünneplő Hilltop borászatot. A márka Magyarországon az 1997-es Cserszegi Fűszeres piacra dobásával vált igazán ismertté. A csapatot Kamocsay Ákos főborász vezette körbe, és elmondta, hogy először kizárólag olaszrizlingtőkék voltak a területen. Most már többek közt cserszegi fűszeres, irsai olivér, hárslevelű, cabernet franc, merlot, királyleányka és pinot noir fajtákból állítanak elő borokat. A termesztés Neszmély közelében, 410 hektáron  történik.

Kamocsay Ákos elmondta, hogy a borok két fő családra oszthatók, az egyik a Hilltop borcsalád, a másik a borász nevével fémjelzett Kamocsay Ákos prémium borok. Ez utóbbiakból kóstoltunk többek közt Chardonnay-t, Olaszrizlinget, Cserszegi Fűszerest, de a legnagyobb sikert a kicsit horrorfilmbe illő, vastag porral belepett pincerészből elővarázsolt 1999-es pezsgő aratta. Amúgy is a jó pezsgővel le lehet venni a lábamról és ezzel sikerült is. A borkóstolót a csodálatos kilátású étteremben egy bőséges ebéd zárta, ahol isteni musttal is megkínáltak. 

Szivek Pince

Teli hassal, de töretlen lelkesedéssel folytattuk utunkat méghozzá az utolsó állomásunkra, Kesztölcre. Megmondom őszintén, nekem először a tapéta ugrott be a település hallatán, de idegenvezetőnk, Ercsey Dániel borszakíró egy nagyon érdekes történetet mesélt: a legenda szerint 1956. októberben a forradalmat követően ennek a pilisi zsákfalunak a kocsmájában megalapították a Kesztölci köztársaságot. Mi most nem ennek a legendának a nyomába eredtünk, hanem a Szivek Pincébe, ahol egy testvérpár - édesapjuk tudását felhasználva - szeretné bemutatni a boraikon keresztül a termőhely gazdagságát.

A pincéjükbe belépve rögtön egy különlegességgel is találkozhattunk, az 1867-ből származó nyomógerendás prés ma is működőképes. Két boruk, a Cserszegi Fűszeres és a Zweigelt Rosé Organikus minősítéssel is rendelkezik. A testvérek a közösségépítésre is nagy hangsúlyt fektetnek, a kesztölci dűlőkre úgynevezett "agrowellnest" is szerveznek, ahol az érdeklődők szőlőtőkék lábánál, a csodás kilátásban gyönyörködve kóstolhatják meg a borokat, és nomád módon, sátrakban elszállásolva élvezhetik a naplementét és -felkeltét. Nem is lehetett volna tökéletesebb lezárása ennek a napnak ezen a csodálatos helyen borozgatva és a saját készítésű kolbászt és pogácsát eszegetve. 

Fotó: Szász Eszter /Sóbors