Melyik a legjobb palacsintarecept? Kipróbáltuk a 3 legnépszerűbbet!

Nagyanyáink, anyáink és korunk kedvenc szerzőjének palacsintareceptjét kevertük be, sütöttük ki és írtuk le a tapasztalatainkat.

Vannak ételek, amiknek tényleg, valóban ezerféle receptje létezik. Ilyen a pörkölt, a lecsó, a húsleves, de ilyen például a palacsinta is. Csakhogy egy húsleves akkor is ehető lesz, ha másféle húsból vagy zöldséggel készül, a palacsinta viszont egy rossz recepten egyszerűen elbukik.

Márpedig ha valaki kezdő és először készül palacsintát sütni, akkor szüksége lesz egy atombiztos receptre. Az internet már annyira tele van, hogy lehetetlenre vállalkozik az, aki egy gyorskeresés alapján szeretné fellelni a legmegbízhatóbb receptet. Aki nem akar kockázatni, valamelyik ősi recepthez fordul: most azt próbáltuk meg eldönteni, melyik generáció kedvenc szakácskönyvíróját érdemes elővenni, ha klasszikus receptek működő változatát szeretnénk megtalálni?

Generációk szakácskönyvei

Nehéz volt eldönteni, melyik három szakácskönyvszerzőt válasszuk ki, ezért végül úgy döntöttünk, három generáció legfontosabb figuráihoz fordulunk: nagyanyáink Horváth Ilonájához, anyáink Lajos Marijához és a mi Mautner Zsófinkhoz. 

Gyakorlott palacsintasütő már a tészta keverésekor érzi, hogy jó lesz-e a dolog: kell-e még bele szóda, liszt, tojás vagy olaj. Családunk legprofibb palacsintamestere éppen ezért már nem is használ receptet, egyszerűen csak keverni kezdi a tejet, tojást, lisztet egymással, majd szódával lazítja ideális állagúvá a tésztát. Persze az első palacsinta után jön az igazítás, ekkor dől el, sikerült-e megsaccolni a működő arányokat.

Horváth Ilona

Időrendben hátulról haladtunk. Horváth Ilona szakácskönyve máig is sok konyhában áll a tűzhely felett, alapreceptekben kiváló kiindulási pont, főleg, ami az arányokat illeti. A recept furcsasága, hogy kevés benne a tojás - bár ez nem meglepő, hiszen a spórolás általában jellemző a könyv receptjeire -, illetve van benne cukor, ami a legtöbb palacsintareceptben nincs. A palacsinta sütésével meggyűlt a bajunk: tapadt, szakadt, nehezen fordítható volt, talán éppen a cukor miatt. 150 gramm liszthez egy tojást, három deci tejet és egy deci szódát ajánl a könyv. A végeredmény viszont tökéletes, szép, vékonyra süthető lett, jól szétterült a tészta a serpenyőn. A végeredmény a klasszikus, enyhén ruganyos állagú, vékony palacsinta, amit szeretünk, amit megszoktunk. 

Lajos Mari

Anyukámnak megvolt az összes képes Lajos Mari, nagy bulik és ünnepek előtt tornyokba halmozva kipakolta, és ebből merített ötleteket, hogy aztán természetesen minden ponton megszegje a recept javaslatait. A palacsintareceptek alapvető különbsége a tojás, liszt, tej arányokon múlik: ezek mindhárom receptnél különböznek. Lajos Mari receptjében több a tojás és kevesebb a tej ugyanannyi liszthez mérve, mint Horváth Ilonánál. Cukor nincs a tésztában, viszont ajánl bele zsiradékot is. A recept ugyanakkor sokkal rugalmasabb, nem hajszálpontos adatokat ad meg, ami nehéz lehet kezdőként, bár tudjuk, hogy a palacsintatészta műfaja valóban igényel némi érzést, el kell találni az ideális állagot. Ezt a palacsintatésztát volt a legkönnyebb sütni, nem szakadt, nem tapadt, gyorsan elterült, a vastagsága is remekül szabályozható volt. 

Mautner Zsófi

Az én generációm már inkább az internetről tanult főzni, méghozzá gasztroblogokból, többek között Mautner Zsófi Chili és Vaníliájából is. A szerző később készített egy Főzőiskola sorozatot, amelyben alaprecepteket közöl, itt található egy palacsintarecept is. Arányaiban ez a két előd közötti középút, ha a 150 gramm lisztből indulunk ki, itt másfél tojásra lenne szükség és 2,5 deci tejre, de csak fél deci szódára. Cukrot nem, zsiradékot viszont ő is tesz a tésztába. Sütni ezt a tésztát sem olyan könnyű, mint Lajos Mariét, kevésbé rugalmas és jobban szakad, amit több zsiradékkal lehet kompenzálni, amit viszont nem szeretnénk. 

A teszt

Mivel a receptek között csupán nüansznyi különbségek fedezhetőek fel, meglepően tapasztaltuk, hogy a palacsinták mégis határozottan megkülönböztethetőek voltak. A Horváth Ilona-féle nyúlós, már-már a francia crepe-ekre hasonlító állaga és simább felülete, a Lajos Mari-féle klasszikus, kissé lukacsos, tartalmasabb állagú palacsintája és Mautner Zsófi vékony, de kissé töredező állagú tésztái már szemre, de állagra mindenképp elkülöníthetőek voltak. Mindhárom recept jól használható, mindegyik működik, de fontos tanulság, hogy kevesebb tojás használatakor több olaj kell a  serpenyőbe, és az is fontos, hogy nem legenda az a szabály sem, hogy cukrot nem érdemes tenni a palacsintatésztába, mert megnehezíti a sütést. Különben is, a lényeg, hogy szépen keretezze a finom, édes tölteléket. 

Kedvencünk

Következő alkalommal legszívesebben Lajos Mari receptjéből indulnánk ki. Amit viszont mindegyikből hiányolunk, az a részletesebb technológiai ismertetés, hiszen a palacsintasütésnél mégiscsak ez a lényeg. Rengeteg buktatója van, fontos a hőmérséklet, a serpenyő, a fordítás trükkjei, ezeket a három leírás közül még Lajos Mari ismerteti a legalaposabban, de itt is sok kérdés felmerülhet abban, aki először áll neki.

Fotók: Ács Bori/Sóbors