Így csíráztass otthon: termeszd magad a salátához valót

Nincs is annál finomabb, mintha az általad csíráztatott, friss növényekkel készíted el kedvenc ételeidet. Ezekben ugyanis biztosan nem fogsz találni sem adalékanyagokat, sem növényvédő szereket, 100%-ban bionövényeket termeszthetsz.

A panel egyik hátulütője, hogy nem igazán lehet kertészkedni, pedig a négy fal között sem lehetetlen ezt megtenni. Csíráztatni ugyanis a lakásban is lehet, a nevelése pedig csupán néhány napot vesz igénybe. 

És hogy milyen növényekre is gondolunk? Például a lucernára, a lencsére, a csicseriborsóra vagy éppen a mungóbabra, amelyek a legkönnyebben csíráztatható növények.

Könnyű termeszthetőségük mellett amiatt is érdemes előnyben részesíteni őket, mert számos olyan enzimmel rendelkeznek, amelyek a babot könnyebben emészthetővé, és sok esetben táplálóbbá is teszik, főleg, mivel azokat nyersen érdemes fogyasztani.

Mit ne csíráztass?

A babok közül sajnos sok olyan van, ami ha nem kap megfelelő hőmérsékletű hőkezelést, úgy mérgező marad, vagy azzá válik. 

Ezek közül a vesebab, a feketebab, a sötétbarna és a pintobabok tipikusan azok a fajták, amik ugyan csíráztathatók, azonban nehezen emészthetőbbek, és nyersen potenciálisan mérgezőek lehetnek. 

Kockázatos vállalkozás?

Keveset beszélünk róla, de olykor előfordulhat, hogy a csíráztatásra váró termés már alapból szennyezett, így maga a csíra is az lesz, amit ha elfogyasztunk, okozhat bizonyos élelmiszer-eredetű megbetegedéseket. Ez a kockázat azonban sok más, nyersen vagy nem teljesen megfőtt ételnél is benne lehet a pakliban. 

Tekintettel tehát az esetleges kockázatokra, legyengült immunrendszer esetén nem érdemes csíráztatni, ha mégis, úgy nem a nyers, hanem a főtt csírákat előnyben részesíteni, feltéve, ha el akarjuk kerülni a felesleges rizikót.

Mihez használható fel a csíra?

Főként levesekhez, salátákhoz és szendvicsekhez érdemes a csírákat felhasználni, de például a távol-keleti konyhában ételek díszítésére vagy mintegy fűszerként is hasznosítják.

Hogyan csíráztassunk?

Először is válasszuk ki a csíráztatásra szánt növényt. Fontos, hogy a magok a lehető legtisztábbak legyenek, így célszerű bioboltban megvásárolni, ahol jóval komolyabb élelmiszer-biztonsági ellenőrzésen esnek át az élelmiszerek.

A kertészetekben kapható vetőmagokat és egyéb magokat a fogyasztásra szánt csíráztatásnál érdemes inkább hanyagolni, mert ezeknél sokkal nagyobb a lehetősége annak, hogy tartalmazhatnak vegyszereket.

A csíráztatásra kiválasztott magokat alaposan mossuk meg. Utána fogjunk meg egy tiszta, kiforrázott befőttesüveget. Tegyük bele a magokat, majd töltsük fel az üveget tiszta, hideg vízzel.

Mivel a bab vagy lencse a vízzel megszívva magát elkezd nőni, ahogy csírázik, ezért érdemes elegendő helyet hagyni nekik az üvegben. Egy uborkásüveg-méretű befőttesüvegbe például lucernából elegendő 2 evőkanálnyit tenni, míg babból pedig csak annyit, amennyi a befőttesüveg 1/4-ét tölti csak ki.

Ha már a növény és a víz is az üvegben van, fedjük le egy sajtkendővel, vagy sűrűbb szövésű pamutkendővel, amit aztán egy befőttesgumival rögzítsünk az üveg nyakán. Léteznek egyébként speciális csíráztatóüvegek is, amikhez a kupak is adott, tehát akár olyat is beszerezhetünk.

A lényeg, hogy az anyag, amit ráteszünk, elég sűrű legyen ahhoz, hogy ne tudjon szennyeződés belekerülni, de közben tudjon lélegezni is.

Áztassuk a magokat – esetünkben a babot – bő 8-12 órán át, szobahőmérsékleten. Ökölszabály, hogy minél nagyobb a bab, annál hosszabb ideig tart az áztatás, tehát a 12 óra akár több is lehet.

Ha letelt az idő, az üveg hálós fedelén át engedjük ki a benne lévő vizet. Utána öntsünk rá újból friss vizet, öblítsük át, majd azt is öntsük le róla. Ehhez elegendő, ha a már csak csepegő vizet egy konyharuhára borítva hagyjuk szépen kicsepegni az üvegekből.

Ezután tegyük az üveget vagy üvegeket egy napfénytől védett helyre, fejjel lefelé vagy picit megdöntve egy tányérra vagy rácsra, hogy az esetleg még benne maradt víz távozni tudjon az üvegből.

Fontos, hogy az üvegek ne legyenek hermetikusan lezárva, hiszen akkor a magok bepállanak és bepenészednek. Fontos, hogy a levegő járni tudjon az üvegben.

Az öblítést és lecsepegtetést naponta kétszer, maximum háromszor ismételjük meg, amennyiben úgy tűnne, hogy a termés kezd kiszáradni.

Ezt a folyamatot addig kell megismételni, amíg a csírák el nem érik az általunk vágyott hosszúságot. Fogyasztás előtt a csírákat még egyszer öblítsük le vízzel, majd egy szűrőben csepegtessük le. Tegyük át egy papírtörlőre, majd válogassuk ki belőle a ki nem csírázott szemeket. Ezután már ehetjük is, illetve papírtörlővel bélelt tálban vagy zárható tasakban a hűtőben is eltárolhatjuk pár napig. 

A lencse és a mungóbab csíráztatása általában csak 1-2 napot vesz igénybe a csíráztatástól számítva – ezek csíráznak a leggyorsabban –, így az egész folyamat mindössze 2-5 napot vesz igénybe, és máris fogyaszthatjuk a saját, házilag termesztett csíráinkat. 

Tipp

Ha lucernát csíráztatunk, akkor tegyük a kicsírázott lucernát üvegestül pár órára egy napfényes ablakba. A napfény hatására ugyanis a levelekben klorofill képződik, amitől a növény szépen kizöldül. Öblítést követően már tehetjük is a salátához vagy leveshez. 

Fotó forrása: Getty Images