A gin-tonic története a kezdetektől napjainkig - Még skorpiós változata is van

Nem véletlen a gin-tonic töretlen népszerűsége, utánajártunk, mi lehet a titka.

Maga a gin szó a holland jenever vagy a francia geniévre szóból származik, amelyek jelentése boróka. Ebből már egyértelműen következik, hogy a gin alapja a borókabogyó, amelyet gyógyhatása miatt már az ókorban is fogyasztottak. 

A gin égetett szeszes ital, amely semleges ízű alkoholpárlatból - legtöbbször gabonaszeszből - készül, amit borókabogyóval vagy annak kivonatával gazdagítanak. Ma már rengetegféle fűszerrel, a leggyakrabban korianderrel, citrushéjjal ízesítik. A gin alkoholtartalma minden esetben legalább 37,5%.

Koktélokhoz majdnem mindig London Dry Gint használnak, ez egy kevésbé aromás, minőségi desztillált gin, nem tartalmaz édesítőszert vagy hozzákevert ízanyagokat. A desztillált gin módszere azt jelenti, hogy a szeszbe borókabogyót vagy más fűszereket áztatnak, amit utána lepárolnak, majd - ha szeretnék - hozzáadják a cukrot, ízanyagokat és a tiszta alkoholt.

A ginből készült italok között a gin-tonic hatalmas népszerűségnek örvend - ehhez talán az is hozzájárul, hogy viszonylag egyszerű, 4 összetevős koktélról van szó, amely gyorsan kész, ráadásul a hozzávalói is könnyedén beszerezhetőek, így egyszerű elkészíteni otthon is. Külön-külön a gin és a tonic is keserű, de az összhatás mégis más - a gin egyes molekulái vonzzák a tonic hasonló elemeit, ez az egyesülés pedig egy teljesen új ízélményt eredményez.

Ma már egyre több minőségi gin és tonic kapható itthon, illetve egyre több bár büszkélkedik egyedi gin-tonic párosításokkal. Rengetegféle ízesítésű gin készül, már az alapok is különféle fűszerekkel, gyümölcsökkel áznak, de a tonicokból is nagy a választék.

A gin-tonic napjainkban

Megkérdeztük a Neverland bártenderét, Nagy Balázst, mit gondol, miért töretlen a gin-tonic népszerűsége, ők ugyanis új-generációs prémium gin-tonic-kultúrát visznek a bárban.

- Mit gondolsz, miért ilyen népszerű ma is a gin-tonic?

- 3-5 éve kezdődött el ismét egy nagyobb hullám, amikor a gin-tonic újra divatba jött. A gin nem komolyabb érlelésű, összetettebb, komplexebb ital - vagy legalábbis nem olyan szinten, mint az érlelt whiskey - pár hét alatt elkészítik. Inkább a marketinggel, az üveggel, plusz ízzel hívják fel rá a figyelmet, ha a gines üvegeket megnézzük, azok a legkülönlegesebbek, legszínesebbek, legdíszesebbek, mert maga a gin elég egyszerű ital, magában nem is nagyon fogyasztják az emberek. Fontos maga az öblös, úgynevezett gin-tonic pohár is, amiben tálaljuk, amiben kiadjuk a vendégnek, szép gyümölcsök vannak benne, virág van a tetején, citrus, zöldfűszer, nagyon jól mutat, már a látvány is eladja magát. Főleg a kinézete, a hangzása miatt népszerű - a gin-tonic-nak lett egy sikkesebb jelentése, hogy "én most "gin-tonicozok". De szerintem abszolút meg is érdemli, hogy divatos legyen, nagyon kifinomult italnak tartom.

- Hányféle gin-tonic kapható nálatok, és hogyan születtek meg a párosítások?

- 30 féle ginünk van, és mindegyikre kitaláltunk legalább egy párosítást, ahogy mi ajánljuk, elkészítjük a vendégeknek. Mindegyiknek van egy fantázianeve, illetve különböző kategóriái, így összesen 33 féle gin-tonicunk van. Ennek a megvalósítása úgy nézett ki, hogy rendeltünk kb. 40 féle gint, illetve több mint 100 féle fűszert, gyümölcsöt, zöldséget, majd minden ginből készítettünk 2-3 változatot, párosítást, különböző tonicokkal és fűszerekkel. A cégen belül a csapat - a játékmestereket, a konyhából a szakácsokat, a tulajt, a vezetőket, a bárosokat beleértve - letesztelte a gineket, kiraktuk őket egy hosszú asztalra és végigmentünk egyesével rajtuk, majd megszavaztuk, melyikek a legjobbak. A fantázianeveket is mi adtuk, ott is csapatban összeültünk, és ami az ízről vagy a gin származási helyéről eszünkbe jutott, bedobáltuk a közösbe, ami tetszett, azt összeírtuk egy táblázatba - így alakítottuk ki a végleges listát. 

- Hogyan készül nálatok a gin-tonic?

- Egyharmad gin, kétharmad tonic aránnyal dolgozunk, de oda szoktuk adni a maradék tonicot, hogyha valaki kicsit hosszabban szereti, akkor még azt is hozzá tudja önteni. A gin-tonicba nem rakunk szirupokat, szörpöt, üdítőt, csak a jó minőségű gint - ami nálunk van, az mind prémium gin. 

- Melyikek a kedvencek?

- A klasszikus gin-tonicok jobban mennek, egy Hendrick's uborkás gin vagy egy lime-os, általában a citrusosakat szeretik az emberek, ezek mindenképp örökzöldek. Meglepően sokan szeretik a különlegességeket is, például a Queen Elizabeth névre hallgat az egyik kedvenc, ami egy pirosbogyós, fahéjas gin-tonic, ahol már maga a gin is a selymes Brockmans, ez picit édeskésebb változat. Közkedveltek a grapefruitos, citromfüves ízek, de a narancsos-szegfűszeges is.

- Melyik nálatok a legkülönlegesebb gin-tonic párosítás?

- Polgárpukkasztásnak szántuk a Scorpion's gin-tonickot, ez ízben keleties, de szárított skorpiót rakunk a tetejére, úgyhogy elég látványos, figyelemfelkeltő megmozdulás. Van gyöngyhagymás változatunk is, abba umami bittert rakunk, az umami az az ázsiai ötödik íz. Van paradicsomos gin-tonic is, az is elég komplex, mert abba teszünk zöldfűszereket, szárított paradicsomot, lávasót is, és egy kis házi készítésű fűszeres olívaolajat csurgatunk rá. Ez sósabb ízvilágú, olyan, mintha egy salátát innál, főleg, hogy maga a gin is paradicsomos. Meglepően jól fogynak a különlegességek, kíváncsiságból meg szokták venni őket, például a szárított skorpió ehető is, pont most rendeltem Thaiföldről, mert úgy elfogyott. 

A gin-tonic története

Kezdetben még csak gyógyszer formájában fogyasztottak borókát, a 13. századtól már párlatként is megjelent, de a mai gin elődje csak a 17. században bukkant fel - Sylvius de Bouve holland orvos nevéhez köthető, aki egy malátázott gabonából készült, borókabogyóval főzött égetett szeszről tesz említést

A gin III. Vilmos idején lett közkedvelt ital, a Hollandiában harcoló angol katonák vitték hírét, és annyira ízlett a királynak, hogy engedélyezte az otthoni szeszfőzdéknek a párlást. A szabad házi főzés átesett a ló túloldalára, Angliában majdnem 8000 ginházat üzemeltettek, így ezt később gintörvénnyel próbálták szabályozni, de a próbálkozás nem járt sikerrel. 1751-ben új törvényt hoztak, miszerint a gint csak bejegyzett kereskedőknek adhatják el. 

A tonic története is kacifántos, kezdetben kiszárított, porrá zúzott kecsuafa kérgéből és valamilyen italból állt, gyógyszerként funkcionált, azonban később, 1817-ben már ki tudták vonni a fakéregből a kinint - ennek az anyagnak a keserű ízét először vízzel és cukorral, majd ginnel próbálták elfedni, ez volt tehát a ma ismert gin-tonic őse. 

A perui fa kérge luxuscikk lett, egyre több példányt vágtak ki a kinin miatt - végül sikerült kicsempészni a magjait, amelyből a hollandok ültetvényeket telepítettek Jáva szigetén. Azonban a második világháborúban Japán megszállás alá került a terület, újra hiánycikk lett. Nem sokkal ezután találták fel a hatóanyag szintetikus formáját. A kiváló minőségű kinin megtalálása nem kis feladat, aranyárban is mérhetik.

Fotók: Getty Images/Neverland