Gasztrotúra Miskolcon? Kóstold meg az erdő kincseit elegáns köntösben
Cikkek
Habkönnyű túrógombóc, ahogy a nagyi készítette: így nem fog szétesni főzés közben
Ropogós bőrű sült libacomb Márton-napra: így készítve lesz tökéletes
Ropogós
Laktató, serpenyős melegszendvics: sonka és sajt kerül a rétegek közé
Tartalmas lencseleves sok zöldséggel: pikáns és laktató
Így készül az ikonikus baszk sajttorta: szuper remegős és krémes
Kiadós, szaftos krumplipörkölt: ropogós kenyérrel és savanyúsággal kínáld
Ezért fontos a D-vitamin: hiánya fáradtságot és hangulatingadozást is okozhat
Mikor néztél utoljára körül az erdőben úgy, hogy nemcsak a lábad elé figyeltél, hogy ne ess hasra egy kiálló gyökérben, hanem megfigyeltél minden fűszálat és növényt? Mi most megtettük, sőt, némelyiket meg is ettük.
Ha elvesznénk az erdőben, mennyi ideig bírnánk, ha csak azt ennénk, amit ott találunk? Tettük fel a kérdést Bózsó Gyula erdőmérnöknek, Az erdő finom című könyv szerzőjének.
És lám, az erdő tényleg finom, mert lépten-nyomon lehajolva, az aljnövényzetből egészen izgalmas és különleges ízű vadnövényeket gyűjthettünk a kosarunkba. Volt itt vadsóska, turbolya, ragadós galaj, egészen különleges és friss ízű növények, amelyekből később saláta készült a Végállomás Bistro&Wine étteremben, Miskolcon.
A vadnövényekhez nem kell olyan beható ismeret, mint, mondjuk, ha az ember gombászni indul, de azért, ha laikusként vágsz neki, akkor nem árt, ha a szedett zöldeket szakértővel, mondjuk, egy erdésszel bevizsgáltatod. A Bükk igazi kincsesbánya, így nem kellett félnünk, hogy éhen, pontosabban saláta nélkül maradunk. Már a füvek nevei is mosolyra fakasztanak, a hagymaszagú kányazsombornak igazi fokhagymaillata van, de valahogy nem marad annyira erőteljesen benned, és nem kísér el még órákon át. A madársóskát igazi felüdülés rágcsálni, most már biztosan nem fogom agyoncukrozni a főzeléket sem. Nem is beszélve a hagymás fogasírról, amelynek káposztaíze egészen megdöbbentő volt.
Az erdő tényleg finom!
Képzelj el egy olyan szombatot, amikor elindulsz otthonról, de nem viszel magaddal pénzt, csak egy kosárkát. Felveszed a kényelmes túracipődet, az erdő felé veszed az irányt, majd szépen lassan begyűjtesz mindent, ami az aznapi menühöz kell. Nem kell beszédbe elegyedned senkivel, csak az erdő csendje fogad. Ebből az érzésből és élményből merített a miskolci Végállomás Bistro&Wine séfje, Várvizi Péter is, aki nemcsak kötődik a természethez, hanem az ízeket tökéletesen építi be az étterem kínálatába.
Mi egy egészen egyszerű, mégis izgalmas ízű salátában tapasztaltuk meg az erdő ízeit a ragadós galajból, podagrafűből vagy kecskelábból, komlóhajtásból, madársóskából és turbolyából álló kompozícióban, amelyhez remekül illett a savanykás ribizliszósz. Sosem gondoltam volna, hogy az itt-ott talált ehető bogyókon kívül ennyi minden finomat kínál az erdő.
Erdőből, farmról, a régióból, szezonálisan
A Végállomás Bistro&Wine megálmodói nem tettek mást, mint az ország észak-keleti régiójába is elvitték a bisztróéletérzést, nem túl hivalkodó, mégis elegáns stílusban. A végigkóstolt ételek közül a céklás-feta sajtos szederkrémlevesre és a grillezett pisztrángra tört zellerrel mondtam azonnal azt, hogy bármennyit és bárhányszor tudnék belőle enni. Ez utóbbiban szintén visszaköszönt az erdő, méghozzá csalánkrém és hagymás fogasír formájában. A hagymás fogasírt egyébként az erdő kaviárjának is nevezik. Kóstoltunk még szalonkával, vadkacsamájjal és őzcombbal töltött gombócot, és a desszert sem maradhatott ki, madársóskafagyi bodzahabbal zárta a sort.
Az étterem nagyon nagy hangsúlyt fektet a borkínálatra is, amelyek teljes harmóniában állnak az ételekkel. Ha bizonytalan vagy a választásban, bízd magad Vállai Bélára, a hely sommelier-jére, aki garantáltan a legtökéletesebb bort fogja kitölteni a poharadba.
A Végállomás „kistestvére”, a Desszertem cukrászda Miskolc belvárosában, a színház mellett található, ahol egészen különleges desszertek és fagylaltok közül választhatsz. A két hely tulajdonosa Varga Heni, valamint az utazásszervezőként dolgozó Angyal Enikő, a Bükktől a Zemplénig programszervezője, elképesztő lelkesedéssel igyekeznek megmutatni, mit is rejt az ország ezen régiója, ahova tényleg érdemes minden évszakban és hosszabb időre is ellátogatni.
A történelmi Avas és a borospincék
Nemcsak enni és túrázni érdemes Miskolcon és Lillafüreden, bár én egy egész napot eltöltöttem volna a hűs erdőben, hanem a város történelmi negyede is megéri a látogatást. Az Avas hegyet, ami igazából egy domb, érdemes megmászni, a tetején egy kilátótorony magasodik, a jobb napokat is látott építményt Szunyogh László, a város főépítésze elmondása szerint hamarosan felújítják. A környéken már elkezdték a renoválást, érdemes lesz az elkövetkező hónapokban ezt nyomon követni.
A hegy oldalában, a pincesoron is érdemes egy sétát tenned, esetleg betérni a Bortanyára, ahol a Gallay pincészet borait kóstolhatod meg. Ha pedig kicsit, de csak egészen kicsit kitekintenél, vár Lillafüred és Miskolctapolca is, ahol gyönyörű látnivalók, fürdőzési, pihenési lehetőségek és aktív kikapcsolódás is vár. Mindenképpen érdemes több napos kikapcsolódásban gondolkoznod, amelyhez egy igazán barátságos, családias és otthonos szállást is találsz az A Házban, ahol a kávé iránti rajongásodnak is hódolhatsz.
Fotó: Bátor Laca, Szász Eszter / Sóbors