Mitől robban a robbanócukorka?

Habkönnyű túrógombóc, ahogy a nagyi készítette: így nem fog szétesni főzés közben

A robbanóscukorka keletkezése egy szerencsés kudarc eredménye, William A. Mitchell kémikus egészen mást szeretett volna feltalálni: a szénsavas-üdítő-tablettát. Ez nem sikerült, viszont a kisérletezgetés eredményei megihlették, és megszületett a világsiker: a pattogós cukorka, gyerekkorunk kiszacskóból ujjvéggel kicsipegetett csodája, amit szerencsére még ma is meg lehet venni, ha tudjuk, hol kell keresni.

A robbanós cukorka titka a széndioxid, ugyanaz az anyag, ami a szódavízben, a kólában vagy a pezsgőben is megtalálható. Mitchell éppen ezzel kapcsolatban folytatott kísérleteket 1956-tól kezdve, olyan cukorka-tablettát szeretett volna feltalálni, amivel instant módon kóla, vagy más hasonló szénsavas üdítő készíthető.

Ez nem sikerült, de a kísérletekből mégis született egy izgalmas ötlet amit Mitchell és Leon T. Kremzner nevű kollegája dolgozott ki, és szabadalmaztatott 1961-ben. Érdekes, hogy a szabadalomból csak másfél évtizeddel később, 1975-ben lett tényleges termék, a General Foods gyártotta, egészen 1983-ig, amikor is leállították, mondván nincs rá piaci igény, és amúgy is hamar megromlik.

Bár hamar kiderült, az emberek inkább a bármilyen piacon fellelhető, gyanús eredetű, rég lejárt robbanóscukorkát is hajlandóak megvenni, csak legyen, a General Foods eladta a szabadalmat, és a termék tulajdonosa és gyártóka a Zeta Espacial lett.

Jézusom, nem fog felrobbanni a gyerek, ha megeszi???

Persze a leállításban az is szerepet játszhatott, hogy Amerikában komoly hiszti tört ki 1979-ben, vajon nem fognak-e felrobbanni azok a gyerekek, akik robbanós cukorkát esznek. Akkora lett a pánik, hogy Seattle-ben például a hatóságok külön forródrótot üzemeltettek az aggódó szülőknek. A cég ráadásul egy vagyont költött, hogy megnyugtassa a fogyasztókat, a 45 legnagyobb újságban és magazinban jelentettek meg egész oldalas hirdetéseket, és 50 ezer iskolaigazgatónak küldtek levelet. A feltalálókat is országos turnéra küldték, hogy mindenhol személyesen magyarázhassák el, egy zacskó robbanóscukorkában felannyi szénsav van, mint egy doboz kólában.

Mégis, a para annyira beleívódott az amerikai néplélekbe, hogy a mai napig tartja magát a városi legenda, hogy kólával párosítva tuti kipukkan tőle a gyomrod. (Ami egyébként szintén nem igaz, viszont a tévhit ismertségét mutatja, hogy az Állítólag/Mythbusters első részében is szerepet kapott ez a mítosz).

Hogyan készül?

A robbanós cukorka alapanyaga nagyjából ugyanaz, mint a többi keménycukoré: cukor, laktóz, kukoricaszirup és aromák. A trükk ezek összeolvasztását követően jön: a forrásban lévő masszához nagynyomású széndioxidot adnak. Amikor a cukorka megszilárdul, apró CO2 buborékokat zár magába, méghozzá a pezsőhöz képest csaknem hétszeres nyomású széndioxid-buborékokat.

A varázslat pedig akkor következik, amikor a cukor a szájban nedves közegbe kerül (értsd: a nyálunkkal keveredik), ahogy a cukor elkezd oldódni, a csapdába esett kis buborékok elkezdenek kipattogni, mint megannyi kis nyelven játszó tüzijáték.

A cukorkában lévő nyomás 40-szer nagyobb, mint a levegőé, ennek az eredménye a bizsergés és a szabad füllel is jól hallható, erős, pattogó hang, amit még a mellettünk állók is simán meghallanak.