Véletlenül találták fel a teafiltert? Angliában sokáig elutasították a kényelmi cikket

Bár ma már sokkal nagyobb népszerűségnek örvend a filteres tea, mint a szálas, alig 100 évvel ezelőtt még teljesen mások voltak az erőviszonyok.

Maga a tea a 17. században robbant be Angliába, a teázás szokása pedig a 18. századra alakult ki. Ekkorra az addig népszerű zöld teát leváltotta a karakteresebb fekete tea, amit már tejjel fogyasztottak. 

A teafilter őse: a teatojás

Hogy a tej ne keveredjen a tealevelekkel, ki kellett találniuk egy új teafőzési módszert. A csészét és a kannát is nehéz volt megtakarítani, miután beleszáradtak a levelek, így kényelmi szempontok miatt is más megoldáshoz kellett folyamodniuk. Mi több, úgy tartották, finomabb lesz a tea, hogyha egy adott idő után a leveleket kiveszik a vízből. Ekkor született meg a teatojás intézménye, amely egy üreges fémgömb, amelybe beletöltötték a tealeveleket, majd beleengedték a forró vízbe, így csak az ízét adta át a folyadéknak. Annyira népszerű lett ez az ötlet, hogy rövidesen ez lett a teafőzés elsődleges módja. 

A teafilter feltalálása

Amerikában is hatalmas népszerűségre tett szert a teatojás, azonban még tovább szerették volna egyszerűsíteni a folyamatot. Azért, hogy ne otthon kelljen kimérni az egy csésze teához való levél mennyiségét, 1908-ban egy New York-i teakereskedő, Thomas Sullivan előre kiporciózva kezdte el árulni a teát. A csomagoláshoz selyemtasakokat használt. A vásárlók azonban nem jöttek rá egyből, hogy át kéne tölteni a levelet a teatojásba, így magát a tasakot dobták a forró vízbe. Mikor többen is panaszkodtak Sullivannak, hogy a kis zacskó milyen könnyen sérül, akkor jött rá a kereskedő, hogy valójában teafilterként használják a találmányát. 

Bár Sullivannak köszönhetően terjedt el a teafilter, a szabadalom valójában nem az ő nevéhez fűződik: Roberta C. Lawson és Mary Molaren már korábban kitalálta és megalkotta a „Tea-Leaf Holdert”, vagyis a tealevéltartót. A leveleket hálós szövetbe tették, pont annyit, amennyi egy csésze teához szükséges. 1903 márciusában be is jegyezték a szabadalmat, így már 1904-ben megjelent a kereskedelmi forgalomban is a teafilter, mégsem az ő nevükkel vált ismertté.

Tömeggyártás

1920-ban kezdődött a teafilter tömeges gyártása, a viszonylag drága és könnyen sérülő selymet gézre, majd szűrőpapírra cserélték. Ekkor került rá a cérna is, hogy a vízbe lehessen lógatni, illetve a díszes kis címke a márkajelzéssel. Ekkor még két méretben készültek a teafileterek, volt egy nagyobb a kancsóhoz, egy kisebb pedig a csészéhez. Az első teafiltergyártó gépet 1929-ben Adolf Rambold készítette el a Teekanne számára. Az 1930-as évekre már napi 18.000 teafiltert gyártottak le, szállítottak.

Az angoloknál sokkal később lett népszerű

Angliában sokáig megvetették a teafiltert, a teázási szokás meggyalázásának gondolták. Nem véletlen fogadták nehezen, hiszen az új találmány teljesen megváltoztatta az addigi szertartást: a kis zsákokban már nem lehetett rendesen látni a levelet, nem lehetett megszagolni, már nem igazán számított a minőség, hogy honnan jött a levél. A tea kényelmi árucikké vált, a teázás pedig a mindennapok része lett.

A második világháború után változott meg a helyzet: először 1952-ben a Lipton, majd 1953-ban a Tetley szabadalmaztatta a teafilterét, ennek ellenére 1968-ban az Egyesült Királyságban főzött tea mindössze 3%-át készítették filterrel. A 2000-es évek elejére azonban ez a szám már 96%-ra emelkedett.

A britek a mai napig úgy tartják, hogy az igazi tea teatojással készül, úgyhogy a legtöbb angol háztartásban egész biztosan megtalálható az üreges fémgömb is.

Fotók: Getty Images