Sárgabarack krémleves - sosem volt még ennyire gyümölcsös

Egyszerre készül a gyümölcslé és a sárgabaracklekvár

Én lekvárkészítéskor a leforrázós módszert szoktam követni, ami lehet, hogy nem a leggyorsabb, viszont időnként imádok ilyen kis jól eső dolgokkal pepecselni. A leforrázott sárgabarack pedig olyan készségesen hagyja ott a kezemben a héját, hogy esküszöm, jó érzés hámozni.

Tehát leforráztam az aznapi termést, ami pont egy kiló volt, (ilyenkor szezonban ez a sorsom, minden este főzök egy-két üveg lekvárt az éppen lehullott gyümölcsből), és tudtam, hogy a kicsorgó léből szörpöt fogok készíteni, mint mindig, mindenből. Hámozás közben azonban változott a terv: gondoltam, ha ezúttal nemcsak lecsöpögtetem, hanem egy kicsit rá is segítek a szitán keresztül, máris egy finom, rostos gyümölcsleves alapot kapok. A többi, rostos rész pedig még mindig mehet lekvárnak.

Gyümölcslé, leves alapanyag, és lekvár egyben

Így lett egy kiló sárgabarackból egy csomó illatos, ízdús, frissítő, csupagyümölcs krémlevesünk, meg egy kis üveg lekvárunk, amit így, frissen fogunk elfogyasztani, nem is tartósítom. A leves pedig azonnal mindenki kedvence lett, úgyhogy nem is kérdés többé, hogy mi lesz a sorsa az idei barack termésnek. Sok-sok krémleves alapanyag, üvegben eltéve (vö. natúr, 100%-os gyümölcslé).

A fennmaradó gyümölcsrost szintén kapott egy kis cukrot (oké, bevallom, eritritet) ízlés szerint, és vaníliakivonatot is, mert az mindennek jól áll, és csatos üvegben ment is a hűtőbe. Másnap, reggelire isteni volt a pirítóson.