Működnek a gyorsított módszerek vagy a klasszikus panírozás a nyerő?

Én tényleg extrém módon szeretek főzni, konyhában lenni, kísérletezni, vagdosni, gyúrni, nyújtani, pirítani, mindent, de panírozni szívem legmélyéről gyűlölök. Koszos, úgy tűnik, soha nincs vége, de nem lehet félbehagyni, és sietni kell vele, mert a bepanírozott hús nem állhat. 

Bármit, csak panírozni ne kelljen

Éppen ezért évek óta lelkesen kattanok rá minden olyan internetes cikkre, receptre, leírásra és tuti tippre, ami a panírozás könnyítését, egyszerűsítését ígéri. Végül azonban szinte mindig ráébredek, hogy a lényeg ugyanaz marad: ez egy koszos, ragacsos, kellemetlen munka, amit bármikor, gondolkozás nélkül lecserélnék kínaigombóc-hajtogatásra vagy kenyérdagasztásra.

A Dragomán-féle dobozban rázós

Az utóbbi évek legnépszerűbb kortárs író által közzétett posztja egyértelműen Dragomán György író rántott csirke receptje volt. Ahogy ő hívja, forradalmi, nagyon sokan kipróbálták már és mindenki odáig van érte. A módszer lényege, hogy egyetlen egy óriási dobozban végzi el mindazt a műveletet, amellyel máskülönben három különböző tálat kellene összekoszolnunk. Először joghurtot kever a dobozba halmozott csirkemellhez, majd kis pihentetés után keményítőt, majd - most jön a trükk - a dobozt lefedi, és nagyon alaposan összerázza, egészen addig, míg mindent be nem fed a por. Jöhet a liszt, ezt is lefedve rázza össze a csirkével, majd ezt követi ugyanígy a tojás. Önt, lefed, ráz. Az utolsó a zsemlemorzsa, ugyebár, a sorrend nem változik.

A módszerrel nekem egyetlen bajom van, hogy nagyon nehéz eltalálni a pontos és ideális arányokat, ki kellene kísérletezni egy pontos receptet a hús, a joghurt, a liszt és a tojás arányaira. Csak akkor von be minden fázisban az adalékanyag minden egyes húsdarabot, ha se nem túl sok, se nem túl kevés az anyaghányad.

A Nigella-féle zacskós

Nigella Lawsont az egyszerű megoldásai miatt szeretjük, a létező leglustább és legpraktikusabb szakácsnő, de nálam - kivételesen - a panírozó trükkje nem vált igazán be. Pedig ő még rövidebbre zárta a kérdéskört kedvenc írómnál. Fog egy zacskót, beleteszi a húst, majd leönti fűszeres joghurttal. A zacskót lezárja és a joghurtot egyenletesen belemasszírozza a húsba. Amikor ezzel megvan, hozzáönti az apróra tört sós kekszet, és addig rázza, míg az mindenütt be nem vonja a húsfalatokat. 

Ez a módszer tulajdonképpen működik, ha sikerül eltalálnunk az ideális arányokat, csak a végeredmény elképesztően csúnya lesz, a keksz nem egyenletesen vonja be a hússzeleteket. Másutt ugyanez előfordul kukoricapehellyel is. 

A tésztás

Mautner Zsófi is felszállt néhány éve a rántott húst egyszerűsítők robogó vonatára. Az ő módszere három dobozos, tehát éppen annyit kell vele mosogatni, mint az eredeti panírozásnál, csak az időn sikerül vele valamelyest spórolni. Ő ugyanis nem egyenként mártogatja a húsdarabokat, hanem az összeset egyszerre. Az alapanyagok is mások: liszt, kefir, majd újabb adag liszt képez egyenletes tésztaréteget a hús körül. Ettől valóban ropogós lesz, csak éppen nem is hasonlít a rántott csirkéhez. Jó étel, de teljesen más. 

Fotó: Getty Images