Epervásárlás kóstolás nélkül, ahogy Hódos Hajni csinálja: így biztos, hogy mézédes és igazi lesz

Magyar eper eladó

A lecsószezon május közepén kezdődik, a dinnyeszezon májusban, az eperszezon meg akkor, mikor a szupermarketben először megjelenik a hatalmas, félig fehér, vízízű eper. Akkor aztán elözönlik az internetet az epres receptek, van epres tiramisu, epres pavlova meg epres anyámkínja is. Csak eper nincs. Mármint jó.

Nem tartom valószínűnek, hogy régen minden jobb volt, de hogy régen egy kicsit minden igazibb volt, az biztos. Régen például volt tavasz. Olyan igazi. Nem a csizmából bújtunk a papucsba, volt átmeneti cipőnk meg tavaszi kabátunk. Most is van, csak a szekrényben és nem rajtunk.

Régen nagyon lehetett örülni az első, kisujjnyi vastag, hitvánka zöldhagymának és a csípős, apró hónapos reteknek. Vajas kenyérrel nem volt annál fenségesebb reggeli.

A várakozás a múlté

Most egész évben van újhagyma, meg golden alma nagyságú, középen lyukas retek is. A várakozás a múlté, a medvehagyma és a spárga tartja csak magát, másra már nemigen kell várni. Van minden. Mindig.

A lecsószezon május közepén kezdődik, a dinnyeszezon májusban, az eperszezon meg akkor, mikor a szupermarketben először megjelenik a hatalmas, félig fehér, vízízű eper. Akkor aztán elözönlik az interneteket az epres receptek, van epres tiramisu, epres pavlova meg epres anyámkínja is. Csak eper nincs. Mármint jó.

Jó eper majd május végén lesz, minden addigi halovány utánzat

Pedig jó epret venni könnyű, pár szabályt kell betartani. Az első, hogy epret eperszezonban kell venni. A második, hogy legyen egy olyan zöldségesünk, akivel őszinte és bizalmi viszonyt ápolunk. Ha ez megvan, akkor lesz jó eper, sőt, lesz eperlekvárnak való eprünk is.

Ha nincs ilyenünk, nehezebb dolgunk lesz, de ahogy létezik szerelem első látásra, úgy létezik tisztességes zöldséges is. Úgy ismerhetjük fel, hogy engedi megkóstolni az árut. Ahol nem engednek kóstolni, onnan forduljunk ki, és ne bánkódjunk túlságosan, nagyon nincs min. Agresszívebb és arrogáns olvasóink próbálkozzanak zavarba hozni a kereskedőt: kérdezzük meg, honnan való az eper. A zavart heherészés, vagy a téma elterelése szintén gyanús lehet. Ha határozottan állítja, hogy fogalma sincs, de magyar, azt elhihetjük, egye fene. De csak május végétől.

A tisztességes zöldségesnél az eper ára naponta változik: a gyümölcs ára nagyobb zuhanásokat élhet meg, mintha a tőzsdén lennénk. Az eper ugyanis igazi nebáncsvirág, nagyon érzékenyen reagál az időjárás változásaira.

Nem gyanús, ha

Ne ijedjünk meg, és ne gyanakodjunk átverésre, ha a zöldségesnél olyan táblát látunk, eper 1990.- Ft-tól. Nem kicseszni akar velünk, hanem kereskedik. A nagyobb szemű eper drágább, azt meg kell fizetni.

Szintén nem gyanús, ha az eper olyan tiszta, mintha átmosták volna. Az epret itthon főként bakháton, fekete fólián termesztik, alulról öntözve. Ettől marad tiszta. Ha földes az eper, de édes, tömör húsú, vegyük meg nyugodtan, ez azt jelenti, hogy felülről öntözték, attól lett saras. Nincs baj az olyan gyümölccsel sem, ami édes, egészséges, de van a ládában néhány, amin fehér folt van. Azért van ott a fehér folt, mert ott nem érte a nap.

Gyanús, ha

Gyanakodjunk viszont, ha a kereskedő sumákol, mikor rákérdezünk, magyar-e az eper, esetleg túl hamar és túl hevesen bólogat. Bevett szokás, hogy a nyakán maradt spanyol és görög epret elkeveri a magyarral és úgy próbál túladni rajta. Ha a ládában kisebb, nagyobb epreket találunk, amik között van olyan, ami a levél alatt fehér, kezdhetünk gyanakodni, mixerrel van dolgunk.

Ne dőljünk be az április végén a ház előtt üldögélő fejkendős néniknek se: az ő patika tisztaságú epre is a nagybaniról van, akármilyen kedvesen mondja, hogy vegyen csak, aranyoskám.

A legjobb tehát, ha időt, energiát – és főként rengeteg pénzt – fektetünk a zöldségesünkbe.

Az ő tapasztalatában bízhatunk, ha azt mondja, hogy hétszáz alá idén akkor se megy az eper, ha lilára festett hajjal, meztelenül pörgünk a fejünk tetején a Hősök terén, az úgy lesz. És akkor megvehetjük a lekvárnak való epret hétszázért.

Ha nem hallgatunk rá, megvehetjük a besült epret ötszázért. Csakhogy a lekvárnak való eper és a besült eper között nagy különbség van. A lekvárnak való eper kicsi, töppedt, szinte kemény. Az ilyen eperből lesz jó sűrű lekvár. A besült eper is töppedt, de az ráncos, kesernyés: azért ilyen, mert a hirtelen jött meleg idő miatt a nap szinte rásütötte a gyümölcsöt a szárra. A cefrébe se raknám, legyint erre a bölcs.

Ha nincs zöldségesünk és jó epret szeretnénk, június elején-közepén tegyünk egy kirándulást. Szociográfiának is kiváló, és a bogyósgyümölcs termelés amúgy is kiveszőfélben van az országban. Eperért Tahitótfalu környékére (málnáért Nógrádba) induljatok. A termelők a házak előtt árulják a gyümölcsöt.

Végül, de nem utolsósorban: legyetek türelmesek. A jó eperre megéri várni. Várni jó.