Főzés, mint terápia? Meditáció helyett tölts minőségi időt a konyhában

Egy fárasztó és stresszes nap után eltérő, ki hogyan vezeti le a feszültséget: sportolással, filmnézéssel vagy valamilyen kreatív elfoglaltsággal. Szerencsés vagy, ha azok közé tartozol, akik a főzésben találják meg a nyugalmat.

A konyhával kapcsolatos egyik legmeghatározóbb emlékem (ami nem mellesleg megalapozta a főzés iránti rajongásomat) egy tinikori élmény: valamilyen pite- vagy linzertésztához morzsoltam szét a vajdarabokat, majd azzal végezve elkezdtem összegyúrni a masszát. 

Teljesen lenyűgöztek az érzetek – a hűvös vajkockák lágysága, ahogy a kezem melegétől lassan megváltozott a formájuk, a cukorszemcsék keménysége, amelyek finoman szurkálták az ujjbegyeimet, végül pedig a tészta, amely ahogy gyúrtam, előbukkant az ujjaim között, vicces formációkat létrehozva. 

Annyira belefeledkeztem abba, amit csináltam, hogy sikerült teljesen kizárni minden külső ingert, és egyszer csak arra eszméltem, hogy anyukám ott mosolyog mellettem, és megértően bólogat (mert akkor még nyilván csak felügyelettel ment a sütés-főzés). És nevetve megállapítottuk, hogy nem értjük, sokan mit nem szeretnek ebben, holott annyira kikapcsoló és sokat nyújtó tud lenni. 

Akkor még nem fogtam fel, de spontán módon olyan, semmi máshoz nem hasonlítható nyugalmat éltem át, amit sokan hosszú évek gyakorlásával érnek el. Ezt nevezi a pszichológia mindfulnessnek, azaz tudatos jelenlétnek, aminek átéléséhez a konyha kiváló közeget nyújthat.

Fejben is jelen lenni

A saját példámból is látszik, hogy a főzés remek lehetőség a zaklatott idegek lenyugtatására, és segít a figyelmedet fókuszáltan tartani. Ugyanis ha a napi problémák miatt aggódsz, esetleg a telefonodat nyomkodod, gyorsan odaég a hús vagy kifut a tészta főzővize, és persze az étel sem lesz olyan finom.

A főzést nem kell halálkomolyan venni! Légy játékos, kreatív és merj kísérletezni. Persze sosem árt, ha követed a receptben leírtakat, de nem a világvége, ha valami nem sikerül tökéletesre. Ha képes vagy átadni magad a tevékenységnek, akkor már nyertél vele, nem beszélve a jutalomról, hogy meg is eheted a munkád gyümölcsét. 

A módszert ne csak főzésnél, de az étel elfogyasztásánál is alkalmazd. Az élet sok más területéhez hasonlóan itt is kulcsszerepe lenne a tudatos jelenlétnek (én személy szerint ezért nem is értem a manapság annyira divatos „multitasking” fogalmát, azaz hogy egy időben több tevékenységre is koncentrálni tudj).

Ugyanis ha evés közben tévét nézel, telefonálsz vagy munkahelyi problémákon rágódsz, és nem szánsz elegendő figyelmet annak, hogy mi van éppen a tányérodon, nem is fogod élvezni az étkezést. Ez pedig azzal jár, hogy bár ettél, és tele lesz a hasad, mégis hiányérzeted marad, amit második vagy harmadik adag étellel próbálsz kárpótolni. Így a mindfulness hiánya egészségtelen étkezési szokásokhoz és hízáshoz is vezethet.

Főzés, mint a gondoskodás egyik legmagasabb szintű megnyilvánulása

Magunknak főzni lehet élvezet, kötelesség vagy gyümölcsöző hobbi, másoknak ételt készíteni azonban valami több: egy igazán önzetlen inspirációforrás. A családnak vagy barátoknak főzés képes megerősíteni a kapcsolatainkat, ugyanakkor egy önbizalomlökettel is ellát. 

És még ha nem is tudatosul bennünk, a szeretteink etetése a legalapvetőbb szükségletüket elégíti ki, ami az életben maradáshoz szükséges, és ez végtelenül jó érzéssel tölt el. A fizikai támasz mellett a szociális esemény (közös étkezés) megteremtésével a kapcsolódás és közösségbe tartozás iránti igényüknek is eleget teszünk. Nem véletlen, hogy az élet nagy eseményeit nagyszabású étkezésekkel ünnepeljük.

A közös főzés hasonló közösség-összekovácsoló erővel bír, ezért érdemes időt szánni az ilyen alkalmaknak. Az ételnek ugyanakkor érzelemkifejező szerepe is van, gondoljunk itt arra a társadalmi normára, amikor élelmet viszünk annak, aki épp elvesztette egy hozzátartozóját. De vidámabb helyzetekben, köszönőajándék vagy szimpátiánk kifejező eszköze is lehet valamilyen ínycsiklandó finomság.

A táplálkozás és a mentális egészség

Te is biztosan hallottad már a mondást: „Az vagy, amit megeszel.” Ez nemcsak fizikailag igaz, hanem lelki vonatkozásban is. Táplálkozásunk ugyanis – akár tetszik, akár nem – kihat a hangulatunkra, és hosszú távon is képes befolyásolni az életünket. Ezért lenne kiemelten fontos a tudatosság a konyhában, már a bevásárlás során is. 

A legnagyobb figyelmet a depresszió és az étkezési szokások összefüggése kapja, azonban számos kutatás születik a szorongás, az evészavarok, a függőségek és az ADHD étkezéssel való kapcsolatáról is. A probléma aktualitását mi sem bizonyítja jobban, mint a sorra megjelenő új terápiás megközelítések (pl. táplálkozáspszichológia vagy főzésterápia), amelyek a tápanyagbevitel és a mentális egészség összefüggéseire fókuszálnak, és abban nyújtanak segítséget, hogy adott probléma esetén milyen tápanyagot érdemes fogyasztani.

Ha részletesebben is szeretnéd beleásni magad a főzés terápiás vonatkozásaiba, akkor ajánlom figyelmedbe a cikkem alapjául szolgáló, Czecz Fruzsina gasztropszichológus írásait.

Fotók: Getty Images