Miért ilyen siralmas a gyerekmenü az étteremben, és hogyan válassz helyette?

Dinóhús, spagetti, sült krumpli, mi értelme van vajon a gyerekmenünek az étlapon, miért és hogyan ne onnan válasszunk?

Sokáig utáltunk étterembe menni gyerekekkel, ha mégis valamilyen oknál fogva rákényszerültünk, csikorgó fogakkal éltük csak túl ezeket az étkezéseket.

A túlélésre játszottunk, digitális eszközökkel szedáltuk le őket,  nehogy zajt csapjanak, gyorsan rendeltünk pár gyerekmenüt, beléjük diktáltuk, és amilyen gyorsan csak lehetett, elhagytuk a terepet. Rettegtünk, hogy kellemetlenséget okozunk a személyzetnek és a többi vendégnek, hogy hangosak és zűrösek vagyunk. Ezért aztán ezek az alkalmak mindenféle élvezettől mentesnek bizonyultak, be is szüntettük őket teljesen jó időre.

Magyarázat

Aztán ahogy a nagyok egyre kezelhetőbbek lettek, rájöttünk, hogy lehet és érdemes velük megszerettetni ezt a szertartást, ehhez viszont elsősorban a teljes hozzáállásunk megváltoztatására van szükség, az egész sok munka és odafigyelés kérdése. Először is el kellett nekik magyarázni, hogy étterembe nem simán éhséget csillapítani és telefonon mesét nézni megyünk, hanem azért, hogy valami különlegesen finomat együnk, olyasmit, amit otthon nem szoktunk, közben pedig egymással beszélgessünk. Az első alkalommal értetlenség és tiltakozás övezte a kezdeményezésünket.

Étlapböngészés

Mivel megszokták az elrontott rendszert, már az étterembe belépve rántott húst követeltek. Egyszer aztán megelégeltük a dolgot, és letettük a már olvasni tudó gyerek elé az étlapot. Ez először is jó program volt, bogarászni a nevek között, kérdezgetni, mi micsoda, a beszélgetés pedig azonnal beszippantotta az olvasni nem tudó óvodást is. Mi az a gnocchi? Jaaaa úúú, azt imádom! És van gyümölcsleves? Az a kedvencem az oviban! És így tovább.

Nyitottan is csak óvatosan

Persze a ló túloldalára is átestünk olykor, ami szintén nem vezet jóhoz. Ha a gyerek szabadon kiválaszt egy kéksajtos, csípős vagy más módon az ízlésének túlzott mértékben pikáns fogást, jobb észnél lenni és azokra az ételekre felhívni a figyelmét, amelyek ugyan érdekesek lehetnek a számára, de nem annyira szokatlanok, hogy aztán hozzájuk se nyúljon.

A következős lépés a külföldi konyhák bevezetése, ami egyszerre izgalmasabb és egyszerűbb kihívás. A kínai negyedben például nincs se gyerekmenü, se rántott hús, így rákényszerülnek az új ízek kipróbálására. 

Igen, sok étteremben azonnal a gyerekmenüt ajánlják és összehúzott szemöldökkel reagálnak a szokatlan választásokra, de az ilyen helyeken általában annak sem örülnek, ha egyáltalán gyerekekkel jelenünk meg és a szokásosnál kissé zajosabbak, zűrösebbek vagyunk, ez pedig már a belépéskor kiderül: az ilyen helyeket egyszerűen elkerüljük. 

Fotó: Getty Images