Furcsa nevű gyógynövények szuper képességekkel: 5 fajtát mutatunk

A természetes gyógymódok iránti érdeklődés az utóbbi évtizedekben rohamosan növekszik. Ezek közül is főként a gyógyfüvek és -teák népszerűek: utánajártunk, hogy melyik az 5 legfurcsább gyógynövény, amiről talán még nem is hallottál.

A gyógynövényeknek több ezer változatát fedezték már fel napjainkra, azonban a latin nevük mellett soknak még a magyar változata is egy talányt rejt. Éppen ezért utánajártunk, hogy melyik az 5 legfurcsább és mégis legszuperebb ilyen növény.

Ördögcsáklya

Nevével ellentétben nem olyan ijesztő, mint amilyennek elsőre tűnik. A latinul Harpagophytum procumbens névre keresztelt növény eredetileg Dél-Afrikából származik, ott is a Kalahári-sivatagban fordul elő, és sokfelé nevezik ördögkaromnak is.

Ez valójában egy kúszó szárakkal rendelkezdő növény, aminek alul sárga, feljebb pedig pirosas virágai vannak. Termése barnás színű, öklömnyi nagyságú és fás. Végei hegyesek, és még kampós kinövésekkel is rendelkeznek, ez ihlette meg nevében a csáklya, illetve a karom szavakat.

A gyógynövények gyógyhatásaival foglalkozó tudomány, a fitoterápia, főként a növény gyökeréből – amik közel 2 méteresre is megnőhetnek – készült port hasznosítja. Főként Afrikában hasznosítják gyógyászati céllal, így Botswana, Zimbabwe és vonzáskörzetében ismertebb, lassan több ezer éve. Felhasználását illetően számos egészségügyi problémára használják gyógyírként, amit a benne lévő iridoide vegyületeknek köszönhet: képes csökkenteni a lázat, segíti az emésztést, illetve az ízületi fájdalmak, betegségek (osteoarthritis és a rheumatoid arthritis), gyulladások és a kopás ellen is hatásos kiegészítő kezelést nyújthatnak.

Ezt annak köszönheti, hogy hatóanyaga, a harpagozid, képes meggátolni a proinflammatorikus citokinek termelődését, amelyek a gyulladások fő okozói. És ugyancsak a harpagozidnak, illetve a prokumbinnak hála, segítik a húgysav kiürülését, így hatékony lehet a köszvényes fájdalmak esetén is.

Szőrös kutyatej

A szőrös kutyatej, avagy az Euphorbia hirta a nevével ellentétben nem okoz eufóriát, ugyanakkor rengeteg aktív hatóanyagot tartalmaz, amik több tucat egészségügyi problémára jelenthetnek gyógyírt. Leginkább teaként hasznosítják, amit tafedimnek hívnak. Maga a növény az afrikai és amerikai szubtrópusi területeken őshonos, és szintén az afrikai őslakosok körében vált népszerűvé, akik eleinte emésztési problémákra, légúti betegségek tüneteinek enyhítésére és nőgyógyászati panaszok (görcsoldás) kezelésére alkalmazták. Tea formájában egyébként külsőleg szemgyulladásra is alkalmazható borogatásként a főzete.

Hatóanyag-tartalmát később a Kukushetra University több szálon is kutatni kezdte. Ezek alapján bizonyították, hogy az Euphorbia hirta hatóanyagai immunerősítő szerepük mellett enyhíthetik a gyomor- és légúti panaszokat, segíthetnek csökkenteni az ekcéma és az allergia tüneteit, és a cukorbetegség kezelésében is hatásos lehet.

Természetesen nemcsak teaként, hanem gélkoncentrációban is hozzáférhetővé tették már ezt erre szakosodott cégek, ennek köszönhetően vált külsőleg is alkalmazhatóvá bőrirritáció esetén. 

Angyalgyökér

Ez a növény, amely eredetileg Észak-Európában, azon belül is Grönlandon és Izlandon őshonos – latinul az Angelica archangelica L. néven ismert –, a zellerfélék családját erősíti, és igen ritka növénynek számít. Általában mocsaras árokparton, tavak mellett érzi jól magát. Viszont az északi területek mellett már a mi környékünkön is fellelhető, például a Magas-Tátra havas vidékein és Erdély magasabban fekvő, havas tájain.

Érdekessége, hogy maga a növény részben évelő, részben pedig kétnyári. 

Felhasználását tekintve általában a fő- és mellékgyökereit hasznosítják, aminek erős, mégis kellemes, pasztinákra emlékeztető illata van, enyhén kesernyés ízzel kísérve. A gyökérzet mellett a leveleit is hasznosíthatjuk, hiszen főzelékeket, salátákat és mártásokat is ízesíthetünk vele. 

A növény szárát néhány országban cukorban kandírozzák, majd tápszerként fogyasztják. 

Ami a hatásait illeti, alapvetően fájdalomcsillapítóként vált ismertté, de segíti az emésztést, segít meghozni az étvágyat, illetve illóolaj-tartalma miatt az illatszeriparban és a szeszgyártásban is előszeretettel hasznosítják, többek között likőrgyártáshoz, mint a gyomorkeserűk egyik fontos alkotórésze.

Vérehulló fecskefű

Ez a növény a mákfélék családjába tartozik, és rengeteg más néven is ismerős lehet, úgymint az aranyfű vagy kecsketej. Latinul a Chelidonium majus L. nevet viseli. Kevesen tudják, de valójában ez egy gyomnövény. Vékony, törékeny szár jellemzi, amin puha fedőszőrök vannak. Levelei szeldeltek, kissé közönségesnek is hathatnak, míg virágai szép sárgák, és kicsi, fényes magokat rejtenek magukban.

Bár íze csípős a benne rejlő tejnedv miatt, illata pedig kellemetlen, mégis számos, pozitív orvosi hatással rendelkezik. Legértékesebb része maga a tejnedv, ami a szemölcs, a tyúkszem és az ekcéma tüneteinek kezelésében segíthet külsőleg, szigorúan nem nyílt seben alkalmazva. 

Belsőleges fogyasztása ugyanakkor orvosi felügyelet mellett lehetséges csak, mivel bár alkalmazható máj- és epebántalmak, illetve epekő esetében is, ráadásul fájdalomcsillapító hatása is van, mindeközben görcsoldó, salaktalanító, vizelethajtó hatással is rendelkezik, amit nem lehet csak úgy félvállról venni.

Ezeken felül jó stresszoldó is egyben, forrázata segítheti a köszvényben szenvedőket, bizonyított antibakteriális hatása miatt pedig gyakorta adják fogkrémekhez és szájvizekhez is egyaránt.

Idegnyugtató forrázatához 15 g szárított növényt szükséges leönteni 1 liter forró vízzel, majd 10 percig áztatni benne. Fontos, hogy két csésze tea fogyasztása között el kell telnie legalább 8 órának, mivel nagy mennyiségben való fogyasztása légzésbénító hatású lehet.

Szemölcs kezeléséhez 15 g növényt érdemes leforrázni, majd a kihűlt főzetet vattapamaccsal felvinni a szemölcsre, és összesen 1 percig rajta hagyni.

Indiai lótusz

Erről a vízinövényről talán már hallottál, mesés története és felhasználhatósága azonban kevésbé ismert. A Nelumbo nucifera nevű növény Dél-, Délkelet-Ázsiában, illetve Ausztrália északi részein őshonos. Tavak és mocsarak mélyén gyökerezik, rizómáival együtt pedig akár 20 méter hosszúra is megnőhet. Nagy méretű, viaszos levelei a víz felszínén úsznak, és nem ritka, hogy az 1 méteres átmérőt is elérik. Pompázatos, színes virágait a víz felett neveli, melyek spirálisszerű szirmaival vonják magukra a kíváncsi tekintetet. Megfelelő környezetben hazánkban is nevelhető, tehát nem elérhetetlen növény.

Felhasználását tekintve a levelei, a rizómái és maga a virága is ehető. Kínában és Vietnámban nagy méretű leveleit csomagolásra használják, míg virágának szirmait salátákhoz keverik. Érdekessége, hogy a rizómákat bele lehet főzni különböző levesekbe, illetve sültek mellé is tökéletes.

Gyökereiben magas a C- és a B-vitamin, gazdag rostokban, rézben, magnéziumban és nátriumban is. Magjai szintén ehetők, amiket más, olajos magvakhoz hasonlóan nyersen is meg lehet enni, vagy akár tűz felett pattogtatva egy picit. Érdekesség, hogy a magokból és a levelekből származó kivonatnak gyulladáscsökkentő hatást is tulajdonítanak.

Rendkívüli vérzéscsillapító hatással is rendelkezik ez a növény, illetve fogyasztásával erősíthetjük a lépünket. Utóbbihoz már egy csésze teával is hozzájárulhatunk, amihez a lótusz szárított és porrá őrölt porzóiból egy teáskanállal adj egy pohár forró vízhez, majd a megfelelő hőfokra hűlve kortyolgathatod is.

Noha korlátozott kutatási eredmény áll rendelkezésre eme növény fogyasztásának egészségre gyakorolt hatásait illetően, többen is úgy gondolják, hogy antioxidáns vegyületei védelmet nyújthatnak az oxidatív stressztől eredő betegségek ellen, különösen rákellenes hatása miatt. 

Számos tudományos kutatás azt igazolja, hogy a lótuszvirág leveleinek, porzóinak és szirmainak fogyasztása megvédhet az Alzheimer-kór ellen azáltal, hogy erős antioxidáns hatásával meggátolja e betegség kialakulásában szerepet játszó enzimek működését. 

A vércukorszintre gyakorolt hatását is már sokan vizsgálták, és noha egyelőre csak állati kísérletekben bizonyított, ott már biztos, hogy mind a nyulakon, mind az egereken végzett vizsgálatok igazolták, hogy a lótuszlevél kivonata képes csökkenteni a cukorbetegségben szenvedő állatok vércukorszintjét. 

Az indiai lótusznak az ősi keleti vallásokban is nagy jelentőséget tulajdonítanak, ahol az újjászületés és a megtisztulás jelképe.

Fotók forrása: Getty Images