Te tudod, kiről nevezték el a dobostortát vagy a rigójancsit? Kedvenc desszertek és híres névadóik

A gasztronómia művészet, minden alkotás egy csoda, a mesterművek mögött pedig általában egy történet bújik meg, mely olykor bájos, romantikus vagy épp meghökkentő.

Dobostorta, rigójancsi, mindkét desszert nagy múltú, méltán vagyunk rájuk büszkék, de vajon hányan tudják, kikről kapták a nevüket a finomságok, milyen sztori köthető hozzájuk?

Egy édesszájú legnagyobb öröme, ha betérhet egy bájos kis cukrászdába, ahol szebbnél szebb sütemények hívják kísértésbe. A mai cukrászdák tele vannak új csodákkal, de mellettük a régi kincsek is megtalálhatók a kínálatban, soha nem mennek ki a divatból. Talán a mai ifjúság nem is tudja, hogy egy-egy régi kedvenc honnan kapta a nevét, milyen kalandos történet kapcsolódik hozzájuk. Cikkünkben múltidézésre hívunk, megemlékezünk kedvenc legendás finomságainkról és azok eredetéről.

Dobostorta

A karamelltetős torta büszkén viseli megálmodója, Dobos C. József cukrászmester nevét. A legendás szakember a mesterség elsajátítását édesapja mellett kezdte, 1878-ban nyitotta első üzletét a Kecskeméti utca 12. alatt. Dobosról mindenki tudta, mennyire elhivatott volt a szakmája iránt, mindennap nagy szenvedéllyel vetette bele magát a munkába, időt és alapanyagot nem sajnálva, hogy megalkosson valami újat, melynek köszönhetően az egész világ a lábai elé borul. Kitartásának, szorgalmának, na meg tehetségének köszönhetően, 1884-ben alkotta meg a dobostortát, mely egész Európát lázban tartotta, minden ínyenc a sütemény csodájára járt. Nagy dolog volt ez akkoriban, főleg azért, mert abban az időben nagyon díszes tortákat készítettek a mesterek, Dobos alkotása pedig jóval egyszerűbb volt mellettük, de csak addig, míg meg nem kóstolták a szerencsések.

A torta különlegessége a vajkrém volt, melyet akkoriban még nem ismertek, helyette főzött krémeket és tejszínhabot használtak. A fáma szerint konyhai malőrnek köszönhető a híres krém, ugyanis a vajat köpülő fiú véletlenül só helyett cukrot tett az edénybe, ezt a hibát javította a mester, és született meg a híres csokoládés-vajas krém, mely nem csak töltelékként szolgált, a torta oldalára is jutott belőle, amelyre aztán darált dió is került.

A tortát először 1885-ben, az első Budapesti Országos Általános Kiállításon mutatta be a nagyközönségnek, a kóstolók közt volt Erzsébet királyné és I. Ferenc József is, a pár imádta Dobos kreációját.

A remekmű Dobos saját találmánya, a szakmabeliek évekig próbálták megfejteni a finomság titkait, de számtalan sikertelen próbálkozás után a cukrász végül úgy döntött, átadja az eredeti receptet a Fővárosi Cukrász és Mézeskalács Ipartestületnek.

Sacher-torta

A tömör csokoládétorta az alkotója, Franz Sacher nevét viseli. A történet szerint Franz tizenhat esztendősen sütötte meg először ezt a tortát Metternich herceg udvaránál, amikor a konyhafőnök megbetegedett, így az ifjú ölébe hullott a lehetőség, hogy az esti ünnepségre desszertet készítsen. Franz nehéz textúrájú csokitortát sütött, melyre forró baracklekvár és csokibevonat került, a torta mindenkit elvarázsolt.

Ahogy telt az idő, a recept Franz fia, Eduard kezébe került, sokat finomított rajta, és ő indította el a népszerűség útján. A család által alapított szállodában és kávéházban kezdték el árulni az eredeti Sacher-tortát, majd később a Demel császári és királyi cukrászda kínálatában is árusították, ahol Eduard is tanult. A fáma szerint Eduard adhatta el a receptet a konkurenciának, de a család ezt nem nézte jó szemmel, jogi útra terelték az ügyüket. A hosszas eljárás végén a Sacher család javára döntött a bíróság. A tortát a mai napig készítik Demel és Sacher változatban, úgy tartják, az eredetit a Sacher család szállójában lehet kóstolni tejszínhabbal kínálva.

Rigójancsi

Egyszer volt, hol nem volt, akár így is lehetne kezdeni a történetet, merthogy igazi mese Rigó Jancsi élete. Rigó, akárcsak a régi mesékben, rettentő szegénységből küzdötte fel magát az előkelőségek világába. A pákozdi cigánytelepen született prímás hangszerével bejárta egész Európát, majd Amerikába is eljutott. Az ifjú nem volt épp jóképű, de tehetsége és hízelgő modora miatt megőrültek érte a nők.

Egyik fellépése Párizsban volt, a közönség soraiban pedig ott ült Chimay belga herceg és fiatal neje, Claire Ward, egy amerikai milliomos lánya. Klára, ahogy a régi források is hivatkoznak a hölgyre, menthetetlenül belebolondult a prímásba, és persze a művész is a nőbe. A szerelmesek csapot, papot hátrahagyva megszöktek, románcuk igazi szenzáció volt, hazai és külföldi lapok is írtak a szerelmesek történetéről. A páros magyarországi látogatása során Jancsi cukrászdába vitte szerelmét, ahol a csokis finomsággal lepte meg Klárát. Ez a sütemény viseli Rigó Jancsi nevét, amit a készítő adott a finomságnak, mivel a páros románca ihlette a desszertet.

A szerelmesek nagy port kavart szerelme nem maradt örök életű, de a desszert igen, ma is ott van a cukrászdák kínálatában, igazi hazai klasszikus, melyet minden édesszájú imád.

Eszterházy-torta és -rostélyos

Az Eszterházy név nagyon becses a magyar történelemben, ősi befolyásos család, gyökereik egészen az Árpád-kori Salamon nemzetségig vezethetők vissza. A család nem csak a vérvonaláról és a fényűzésről volt híres, rajongtak a művészetekért és a gasztronómiáért. Nevüket viseli az egyik legfinomabb hazai sütemény, az Eszterházy-torta és a hagyományos marharostélyos. Hogy mi köze volt a családnak a finomságokhoz? A fáma szerint a család egyik tagja utasítására készültek az ételek, ezért maradt rajtuk a név.

Rákóczi-túrós

Az egyik legnagyobb magyar klasszikus, amely az évek alatt újjászületett, de azért még mindig fellelhető régiesen készítve, és persze otthon is meg lehet sütni a túrós finomságot. A süteménnyel kapcsolatban szinte mindenki biztos benne, hogy a nevét Rákóczi Ferencről kapta, de ez tévedés, merthogy Rákóczi János cukrász és mesterszakács nevét viseli. A mester 1958-ban, a brüsszeli világkiállításon mutatta be alkotását, a Rákóczi-túróst, mely hazai alapanyagokból készült. A finomság akkoriban nagyon különlegesnek számított, mivel a túrós töltelék fedésére tojáshabot használtak.

A cikk megszületésében forrás volt: Egy cukrász munkássága és fejlődése.

Fotó: Getty Images