Húsleves, velős csont és krémes: magyar filmek, amelyektől megjön az étvágyunk

"Forró legyen, mint a babám szíve" - hangzik el Huszárik Zoltán Szindbádjában, egy nagy tányér gőzölgő húsleves felett. Kedvenc filmes gasztrojeleneteinket szedtük egy csokorba!

Vannak a magyar filmművészetben olyan alkotások, amelyek nemcsak a történetükkel, a filmtechnikai bravúrjaikkal vagy a színészi játékkal emelkednek ki, hanem bizony gasztronómiailag is jelentősek. 

Az étel összeköt minket, és igaz ez a filmek étkezés köré font jeleneteire is, hisz az asztalnak, a konyhának és az ételkészítésnek gyakran fontos szerepe van a filmvásznon. Amikor egy fontos párbeszéd zajlik a családi asztal felett, és az ismerős közeg szinte beemeli a nézőt a cselekménybe, vagy épp egy színes éttermi jelenetben szinte megáll az idő, ahogy a címszereplő lassan kanalazza az aranyló húslevest. Ezek mind-mind olyan pillanatok, amelyek velünk maradnak. Ismerősek, átéltük őket, kapcsolódunk hozzájuk, és ezáltal átélhetőbbé válnak a köréjük font történetek is.

Nekünk is van saját történetünk a húslevesről és a szerelemről, kentünk már velőt a forró pirítósra, vagy lehet, hogy hallottuk már a híres mondást krémes kanalazása közben: "Az a tiéd, amit megeszel". És a szilvás gombóc!

Most összeszedtük azokat a fontos magyar filmeket, amelyeket nem érdemes üres gyomorral végignézni.

Szindbád

Krúdy Gyula vastagon szedett betűvel írta be a nevét a magyar irodalom- és gasztrotörténelembe, mint a legnagyobb magyar ínyec és nagyevő. Történeteiben főszerep jut mindhárom szenvedélyének: az evésnek, az ivásnak és persze a nőknek. Egyik legismertebb művéből, a Szindbádból 1972-ben készült film.

Szindbád Buda és Pest utcáit járja, jókat eszik, hősszerelmesként meghódítja a hölgyek szívét, ismét jókat eszik, gondolataiben életre kelnek emlékei, és persze eszik. Amellett, hogy a film a magyar filmművészet egyik ékköve, számtalan hazai és nemzetközi díjat bezsebelt, a marhahúslevest és a velős csontot is beemelte a kánonba.

Indul a bakterház

Az összedőlő bakterház és a rafinált tehénpásztor, Bendegúz története nem egy kulináris gyöngyszem, bár nagyon sok jelenete játszódik az étkezőasztal mellett. Abban egyetértünk, hogy Banya nem egy konyhatündér, és nem szívesen kóstolnánk meg a különleges alapanyagokból készült leveseit, a filmnek mégis helye van ezen a listán, hisz megkockáztatom, hogy soha az egyetemes filmtörténetben nem kapott ilyen jelentős szerepet a szilvás gombóc. 

Sose halunk meg

Szindbád aranyló marhalevese, és Bendegúz kőkemény szilvás gombócai után mire is vágyna az ember, ha nem egy finom desszertre. Ha pedig desszert, akkor a Sose halunk meg nélkül nem lenne teljes ez a lista. Koltai Róbert első rendezésében Imi és vállfaárus nagybácsija, Gyuszi bácsi történetén keresztül ismerhetjük meg a 60-as éveket és a lóversenypályák világát. 

Talán a legfontosabb kérdés - legalábbis a gasztronómia szempontjából - a filmben: vajon meg tud-e enni egy ember nyolc krémest, ha az esélyesen a város legjobb krémese? Ha kíváncsi vagy a válaszra, meg kell nézned hozzá a filmet.

A Port.hu keresi Magyarország kedvenc filmjét! Ha te is nagy filmrajongó vagy, irány, és szavazz a kedvencedre!

Képek: Vimeo, MTV