Milyen ételeket szeretett Petőfi Sándor? A költő január elsején született
Cikkek
Habkönnyű túrógombóc, ahogy a nagyi készítette: így nem fog szétesni főzés közben
Ropogós bőrű sült libacomb Márton-napra: így készítve lesz tökéletes
Ropogós
Laktató, serpenyős melegszendvics: sonka és sajt kerül a rétegek közé
Tartalmas lencseleves sok zöldséggel: pikáns és laktató
Így készül az ikonikus baszk sajttorta: szuper remegős és krémes
Kiadós, szaftos krumplipörkölt: ropogós kenyérrel és savanyúsággal kínáld
Ezért fontos a D-vitamin: hiánya fáradtságot és hangulatingadozást is okozhat
A legismertebb magyar költő, Petőfi Sándor szerette a finom ételeket, bár nem mindig volt lehetősége rá, hogy hódoljon a szenvedélyének.
A költő kalandos, megpróbáltatásokkal teli élete során közel ezer verset írt, ezekből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra.
A romantikus lelkű tollforgató műveiben gyakran írt ételről, italról, ám ez ne tévesszen meg senkit, Petőfi nem volt torkos, sem pedig gourmet. Bár nem vetette meg a finom falatokat, nem élt nagy luxusban, volt idő, amikor nélkülözött. Feljegyzések szerint az 1848-as március 15-i reggelen is szerény étket fogyasztott, mivel csak arra volt pénze. Ez pedig az előző napi pékáru volt, amit meleg tejbe mártogatva falatozott el.
Szerette az egyszerű étkeket
Petőfi a hazai konyha egyszerű étkeiért rajongott. Egyik legnagyobb kedvence a túrós tészta volt. Az ételről úti levelekben és Arany Jánoshoz írt versében is említést tett.
„Esküszöm neked a túrós tésztára és a pipámra!”
A költő másik nagy kedvence a gulyásleves volt. A sűrű levest annyira szerette, hogy ha másnap reggelre maradt belőle, akkor örömmel indította azzal a napot.
Neki köszönhetjük a székelykáposztát!
Az étel nevéből ítélve sokan azt hiszik, hogy a kedvelt fogás székely eredetű, hagyományos erdélyi étel lehet. Pedig a fennmaradt történetek szerint az étel Székely Józsefről kapta a nevét. Az úriember Petőfi ügyvéd barátja volt. A két cimbora 1846-ban együtt tért be egy fogadóba korgó gyomorral. A konyha már üres volt, a kocsmáros nem tudott sok mindennel szolgálni, csak maradékkal. Székely kérésére a maradék pörkölt és savanyúkáposzta-főzelék lett összemelegítve, így született meg a székelykáposzta, a fogás, melyért Petőfi vissza-visszatért a fogadóba.
A pipáját szerette, az alkohollal azonban nem ápolt jó barátságot. Nagyon ritkán ivott, akkor is csak bort. A kávét viszont nagyon szerette, mely mellé, ha volt lehetősége, örömmel falatozott gyümölccsel és magvakkal gazdagított péksüteményt, vagyis püspökkenyeret.
A költő a műveiben olykor kritikát fogalmazott meg egy-egy étellel kapcsolatban, például A helység kalapácsa című elbeszélő költeményében.
„Én kendet utálom, mint a kukorica-gölödint!”
Az egyszerű étek kukoricadarából vagy kihűlt puliszkából készült. A gombócokat levesbetétként fogyasztották, illetve divat volt még zsemlemorzsában, mákban vagy dióban megforgatni őket. A költő úti jegyzetéből kiderül, hogy maga is készítette ezt a szerény finomságot közlegény társainak.
Petőfi műveiben, leveleiben az éhezés is szóba kerül, hisz sokszor volt olyan időszak az életében, amikor hiányt szenvedett, nélkülöznie kellett.
Meglepő, de az utolsó étkezéséről egész pontos feljegyzés született. 1849. július 30-án bivalytejes túrós puliszkát evett, amely annyira ízlett a költőnek, hogy a házigazda lányának emlékkönyvébe hosszú verset írt.
Fotók: Getty Images