Mit nézzünk meg a csomagolt kenyerek címkéjén, ha fontos az egészségünk?

Legolvasottabb cikkek
Friss és ropogós

Amikor az ember egyetemista, igyekszik mindenen spórolni. A legegyszerűbb módja, ha minél olcsóbb, egyszerűbb alapanyagokból készült ételeket fogyaszt, amik minél laktatóbbak. Ezek az ételek általában nem túl egészségesek.  

Egyetemista koromban főleg szendvicseken éltem. Abból is igyekeztem az egyszerűbb, gazdaságosabb megoldásokat választani, olyan kenyereket vettem, amikből minél több jött ki, minél kevesebb pénzért. Ha meguntam, csináltam belőle melegszendvicset, így még másnap, sőt, többnaposan is fogyasztható volt. Nem is gondolkoztam rajta, hogy vajon egy kenyér mitől állhat el napokig, sőt, hetekig, örültem, hogy ehető volt. 

A toastkenyér

Ezek a tulajdonságok tökéletesen illettek a csomagolt, úgynevezett toastkenyérre. Ez a fajta kenyér a szendvicssütők elterjedésével lett igazán népszerű. Ha csak a praktikumot részesítenénk előnyben, akkor a csomagolt kenyér jó alternatíva lehetne, hisz sokáig eláll, visszazárható a csomagolása és az ára is kedvező. Népszerűsége azóta is töretlen, pedig ma már nem nagyon tudnék olyan helyzetet, amikor ezt a pékárut választanám, talán, ha ez lenne az egyetlen alternatíva valahol a világ végén. Pedig már toastkenyérből is rengeteg fajtát gyártanak, van barna, félbarna, magos, sőt, szénhidrátcsökkentett változata is - úgy tűnik, mintha az is találna magának megfelelőt, aki tényleg odafigyel az egészségére.

tartoskenyer

A friss kenyér vs. a csomagolt toast

Itt lép életbe a de. Az igazi, jó minőségű kenyerek összetevőit nem bonyolítják túl, mindössze négy összetevőből, lisztből, vízből, sóból és kovászból állnak. A héjuk jó ropogós, a belsejük finom puha. Egy bajuk van, ugyan néhány trükkel pár napig frissen tarthatók, de alapvetően hamar kiszáradnak, elvesztik állagukat.

A tartós kenyér viszont sokáig friss marad vagy legalábbis frissnek érződik. Sajnos ennek ára van, mert a tartós, formában sült, majd előre csomagolt változatnak nem sok köze van az igazi kenyérhez. Annyi adalékanyagot tartalmaz, hogy magunk is meglepődünk: térfogatnövelőszer, aszkorbinsav, kéntartalmú aminosav, savanyúságot szabályozó anyagok, tartósítószerek, lisztjavítószer és E-számok végtelen sora. 

Elég ijesztően hangzanak így együtt, de ezek közül kiemelnék egyet, amelynek fogyasztása hosszú távon egészségügyi kockázatot is jelenthet. 

csomagoltkenyer

Emulgeálószer

Az egyik ilyen adalékanyag a szintetikus emulgeálószer, amelynek elsődleges feladata, hogy két amúgy nem elegyedő összetevőt, mint például az olaj és a víz, egyben tartson. Ezt E-számmal jelölik az élelmiszeriparban. Az emulgeálószer a csomagolt kenyerek esetében a frissességért felel, igaz csak érzésre: puha marad tőle a pékáru, ettől friss érzetet kelt, még akkor is, ha több napja vásároltuk. Hangsúlyozom, kelt, tehát csak az érzés marad meg.

Ennek ellenére nem kell feltétlenül ellenségnek kikiáltani, de érdemes mértékkel fogyasztani az ezt tartalmazó élelmiszerekből, mert kutatások szerint nagy mennyiségben elhízás, diabétesz és gyulladásos bélbetegség kialakulásához vezetnek. Ha sokat fogyasztunk belőlük, megváltoztathatják a bélflórát, ami glükózintolerancia kialakulását eredményezi. Bár mellékhatásai nem ismertek, ha érzékenyek vagyunk rá, akkor allergiás reakciót is kiválthat. Ha mindenképpen előre csomagolt kenyeret veszünk, tanulmányozzuk az összetevők listáját, hogy minél kevesebb adalékanyaggal dúsított változatot vásároljunk. 

Manapság, amikor egyre kevesebbet mozgunk és egyre több feldolgozott terméket eszünk, érdemes elgondolkozni azon, hogy mit ad nekünk a látszat-frissesség és a kényelem és érdemes-e az egészségünket kockáztatni érte. 

Fotó: Getty Images

Szólj hozzá! ( komment)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a szerkesztőséghez. Részletek az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ezt is szeretjük