Fahéjas banánpalacsinta - Liszt nincs benne, cukor helyett méz kerül bele

Egy kedves barátnőm egyik reggel megkérdezte, kérek-e palacsintát. Mivel tudtam, hogy nem egy nagy konyhatündér, kicsit meg is lepődtem, hogy pont a palacsintasütéshez ért, de természetesen rábólintottam, és a kanapén vártam, hogy szervírozza az általam lekváros-kakaósként ismert mennyei mannát.

Banános omlett

Gyanús volt, hogy körülbelül 5 perccel később már egy tányérral közelített felém: amikor odaért, láttam, hogy ez aztán sok minden lehet, de nem palacsinta. Bátorkodtam rákérdezni, hogy mégis miért húzta el a mézesmadzagot a reggelit illetőleg, amikor egy barna lepényszerűséggel tud csak szolgálni. Így ismerkedtem meg a banános palacsintaként reklámozott banános rántottával. Bizarrul hangzik, tudom, és amíg nem kóstoltam meg, teljesen szkeptikus voltam. Az első falat után azonban minden kételyem elszállt: igaz, már nem fekhettem vissza aludni, mégis, mintha egy álomvilágba kerültem volna. 

Cukor nem, csak méz édesíti

A rácsurgatott méz egyből olyan cseppfolyóssá vált, hogy elgondolkoztam, kérjek-e inkább egy mélytányért, mielőtt leeszem a barna bőrkanapét - de aztán olyan gyorsan pusztítottam el a tányér tartalmát, hogy szegény barátnőmnek ideje sem lett volna hozni egy másik tálat. Sajnos azonban végül nem jött össze a korlátlan fogyasztás: egy palacsinta után jóllaktam, méghozzá úgy, hogy ebédidőig egyszer sem jött rám a jól esne egy csokika érzés.