Ropogós, édes zabtallér: zabpehely és rengeteg vaj az alapja

Pár hete találtam ezt a receptet, és mivel barátom rajong a zabpelyhes édességekért, gondoltam, elkészítem neki. Mivel rengeteg véleményből 5 csillagot kapott a recept, azt hittem, könnyű dolgom lesz vele, de azért akadtak meglepetések.

A technikája ugyanis nem olyan egyszerű, pontosabban nem olyan, mint amire az ember számítana, és ez ott nem volt feltüntetve. Az első és leglényegesebb pont, hogy barna vaj kell hozzá, ugyanis teljesen más íze van, mint a sima olvasztott vajnak, diós, aromás, illatos lesz. A barna vaj elkészítésében nincs semmi trükk, egyszerűen addig kell a tűzhelyen hagyni, míg a színe sötétebbre nem vált és az illata diós nem lesz.

A cukor mennyisége is fontos, míg az eredeti receptben 2,5 bögrét írtak, én 1,5 bögrével - kb. 300 grammal - készítettem, és még így is jó édes lett, szerintem bőven elég bele. 

Nem kell tőle megijedni

És mi az, ami váratlanul ért? Először is az, hogy a tésztája nem állt össze, morzsás maradt. Ezzel nincsen semmi baj, sőt, ilyennek kell lennie, pont úgy működik, mint a morzsasüti, a sütőben fog összeállni a tészta. A zabpelyhes masszából nyugodtan kanalazzatok halmokat a sütőpapírra, nem baj, ha szétesik, morzsálódik, a sütőben - ahogy megolvad a vaj - szépen összeáll. A halmokat érdemes egy picit lenyomkodni a tenyerünkkel, hogy minél laposabbak legyen a sütik.

A másik dolog, amitől nem kell megijedni, hogy mikor kiveszitek a sütit a sütőből, még morzsás lesz, mintha szét akarna esni. Egyszerűen hagyni kell kihűlni, ahogy megkötnek az alapanyagok, összeáll a sütemény.

Tipp

Ha véletlenül túl sok lisztet tesztek a sütihez, előfordulhat, hogy nem lapul ki szépen a sütőben. Ha 3-4 perc után ránéztek, és azt látjátok, hogy a kupacok még mindig egyben vannak, vegyétek ki a sütőből a kekszeket, egy pohár aljával lapítsátok le őket, majd tegyétek vissza, míg aranybarnára nem sülnek.