Egyszerre légies és harapnivaló mandulás császármorzsa - A két irányzat közti középút

Császármorzsa tekintetében komoly véleményellentétek vannak életben hazánkban. Míg külföldön ebben a műfajban leginkább a palacsintatésztás változat ismert, itthon sokkal gyakoribb a gyerekkorunkat végigkísérő darás változat. Ez utóbbit menzás rémálomként szokás emlegetni, de ezt kivételesen én nem gondolom ennyire egyértelműnek.

A darás császármorszát is lehet jól meg lehet rosszul készíteni, ha sok vajjal, gondos odafigyeléssel és nem kiszárítva sütjük, a darás morzsa is egy nagyon jó desszert lehet, csak teljesen más, mint a palacsintatésztás verzió. Olyannyira más, hogy nem is szabadna őket egy kalap alá venni vagy ugyanúgy elnevezni. 

Tökéletes fúzió

Mivel mi mindkét receptet nagyon szeretjük, most elkészítettem a két irányzat fúzióját. A recept a lisztes alaparányokból indul ki, csak a liszt harmadát darált mandulára cseréltem benne. Sokan sütőben készítik, én serpenyőben pirítottam, így könnyebb kontrollálni az állagot és megvédeni a kiszáradástól.

Mi vasárnapi reggelire ettük, de desszertnek is valószínűleg ugyanilyen csodás lett volna.