Melyik a legjobb növényi ital? 6 változatot és receptet is mutatunk
Cikkek
Cékla minden mennyiségben: a 6 legjobb receptet mutatjuk
A chilis bab titka a fűszerezésben és a főzési időben rejlik
Ropogós
Fűszeres, forralt gyömbérsör: ünnepi ital pillanatok alatt
Kandírozott, ropogós pekándió: szuper gasztroajándék is lehet
Foszlós, svéd kardamomos csiga: ezzel indítsd a téli reggeleket
Pirosra sült, omlós kacsacomb hagymás tört krumplival és szilvás párolt káposztával
Így dekoráld a linzert és a különböző kekszeket: tippek a tökéletes díszítéshez
A boltok polcain szinte végeláthatatlan a növényi „tejek” sora, a választásnál pedig az áruk és ízük mellett a környezeti hatásuk szerint is érdemes mérlegelni.
Bár a tejipart sok bírálat éri magas erőforrásigénye miatt, ez nem jelenti azt, hogy a növényi „tejek”, azaz italok előállítása nincsen negatív hatással a környezetre. (A továbbiakban tej helyett italként hivatkozok a növényi alternatívákra: mivel nem állati eredetűek, ezért hivatalosan nem minősülnek tejnek.)
Az továbbra is vitathatatlan, hogy környezeti szempontból valamennyi növényi alternatíva jobb, mint az állati eredetű tejek, hiszen a tejipar háromszoros mennyiségű üvegházhatású gázt termel, és kilencszeres méretű területre van szüksége a működése fenntartásához. Azonban aszerint, hogy az egyes növényi italok milyen alapanyagokból készülnek, eltérő a karbonlábnyomuk, és előállításukhoz más-más mértékben használnak fel természeti erőforrásokat. Az alábbiakban megtudhatod, hogy melyek a legkörnyezetbarátabb növényi tejalternatívák, és egy szuper receptet is mutatok!
Szójaital
A szarvasmarha-tenyésztés mellett a szójaültetvények a legnagyobb erdőirtások okozói az Amazonas-medencében. A szója termesztése víz- és helyigényes: 1 liter szójaital előállításához több mint 2,5 négyzetkilométeres területre van szükség. Az elmúlt években azonban több ország is csatlakozott az ún. „Amazonas-moratóriumhoz”, amely következtében elutasítják a dél-amerikai térségből származó szója felvásárlását, és helyi ültetvényeket részesítenek előnyben. A szójaital mellett szól viszont, hogy a szójabab egyedülálló módon képes megkötni a nitrogént a talajban, így termesztésekor elkerülhető a nitrogénalapú műtrágyák használata.
Mandulaital
A mandulaital előállítása a legvízigényesebb mind közül: egyetlen szem mandula termesztéséhez 12,1 liter víz szükséges. Ráadásul a világ mandulaterményének a 80%-a Kaliforniából származik, egy olyan területről, amelyet az utóbbi években hatalmas szárazság sújt, így a mandulatermesztés még az ivóvízkészleteket is veszélybe sodorja.
Rizsital
A rizsital előállítása az előzőekhez képest kevésbé káros, de még mindig nagy mennyiségű üvegházhatású gáz termelésével jár. A rizsföldek ugyanis olyan baktériumoknak is otthont teremtenek, amelyek elárasztáskor nagy mennyiségű metánt bocsátanak ki. A rizstermesztéshez ugyanakkor rengeteg víz is szükséges – igaz, kevesebb, mint a mandulához vagy a szójához. A rizsitallal szembeni harmadik ellenérv pedig az, hogy a rizs sok arzént tartalmaz, így termesztés során a környező vízhálózatot is képes megfertőzni.
Zabital
A zabot rendszerint hatalmas táblákban termesztik, ami sokszor azzal is jár, hogy a zabon kívül évekig semmilyen más növényt nem ültetnek azokra a területekre. Ezt nevezzük monokultúrának. A monokultúrák csökkentik a terület biodiverzitását, kevesebb rovarfaj marad életben, ami a kórokozók elszaporodását okozza, végül pedig több permetezőszer használatát eredményezi. Emellett a föld tápanyagforrásait is kimeríti, csökkentve a termőképességét. Mindezek ellenére a zabtermelés 80%-kal kevesebb üvegházhatású gázt termel, 60%-kal kevesebb energiát és 80%-kal kevesebb földterületet használ, mint a tejipar.
Kendermagital
Magyarországon egy kevésbé elterjedt változat, azonban hatalmas figyelmet érdemel. Kenderből készül az egyik legkörnyezetbarátabb növényi ital: természetes módon ellenálló a legtöbb kórokozóval szemben, mély gyökerei táplálják a talajt, amelyben termesztik, és a növény valamennyi része felhasználható. Leveleiből és magjaiból olajat és tejhelyettesítőt készítenek, a szárait és gyökereit építkezési alapanyagokhoz és ruhakészítéshez használják. Fogyasztása pedig számos egészségügyi előnnyel jár.
Kókuszital
A kókuszital a legkevésbé környezetkárosító mind közül. Előállítása a szójához képest 50%-kal kevesebb üvegházhatású gázkibocsátással jár, és nagyon kevés vizet igényel. Más fákhoz hasonlóan a kókuszpálma természetes „karboncsapda”, ami még a kókuszital előállításával járó szén-dioxid-kibocsátást is képes semlegesíteni. A kókuszitalt ugyanakkor otthon is könnyen elkészítheted, ha van hozzá egy jó recepted. Mutatom is!
Házi kókusztej
Hozzávalók 6 adaghoz
- 200 gramm kókuszcsipsz
- 0.5 liter víz
Elkészítés:
A kókuszcsipszet finomra daráljuk, majd a forró vízzel együtt turmixgépbe tesszük, és sokáig, legalább 2-3 percig turmixoljuk. Egy nagy tál fölé szűrőt helyezünk, amit kibélelünk egy laza szövésű konyharuhával vagy textilpelenkával. Ezen szűrjük át a kókusztejet, hagyjuk lecsöpögni, majd jól nyomkodjuk is ki. A megmaradt kókuszt fel lehet használni zabkásához, muffinokhoz vagy müzliszeletekhez.
Fotók: Getty Images