Mit kell tenni, hogy pergős legyen, de ne száradjon ki a tarhonya?

Miért a legkülönlegesebb tésztánk a tarhonya, hogyan készítették régen és mit kell tenni ahhoz, hogy tökéletes legyen?

Nálunk otthon sosem volt tarhonya, mert apukám nem szereti, és bár nagyon emancipált család voltunk, olyasmi mégsem került és nem is kerül az asztalra, amit a családfő nem szeret. 

Én pedig szenvedélyesen imádtam mindig, olyannyira, hogy az ovis és sulis menzákon csúnyán kiszárított, csomós verziókért is rajongtam. Azóta tudom, hogy bár a tarhonya egy látszólag egyszerűen elkészíthető tésztaétel, rendkívül sokféleképpen el lehet rontani.

Magyar büszkeség

A tarhonya hungarikum, külföldön nem lehet találni hasonlót, pedig sok nemzetnek sokféle keménységű és formájú tojásos tésztája van, de ilyen kerek alakú, kemény típus csak nekünk. Valószínűleg, mint sok minden más a magyar konyhában, ez az étel is török eredetű. A neve legalábbis egy oszmán-török kifejezésre vezethető vissza, a tarchana szóra, amely búzalisztből, aludttej hozzáadásával készült tésztát jelent.

Alföldi parasztok

Ami viszont biztosabb, hogy a tarhonya leginkább az Alföldön volt elterjedt étel, igazi pásztorebédnek mondják. Elkészítése idő- és munkaigényes, én egyszer szántam rá magam, és nem hiszem, hogy valaha újra megtenném. Eredetileg a lisztből és tojásból gyúrt tésztát egy tarhonyarostán törték át, majd szárították. A mai gépi tarhonyák már túl szabályosak, így az állaguk sem emlékeztet az eredetire. Piacokon és kisebb termelői boltokban néha lehet házi tarhonyát kapni, érdemes kipróbálni, mert teljesen más élmény.

Elkészítése akkor és most

Eredetileg leggyakrabban kását, levest főztek belőle vagy húsos ragukat gazdagítottak vele. Létezett még tejbetarhonya is, ami olyasféleképpen készült, mint a tejberizs, édesen. 

A tarhonyára - elkészítését tekintve - valahol középúton kell néznünk a gabonák és a tészták között. Tovább kell főzni, mint egy sima tojásos metéltet vagy csuszatésztát, viszont inkább párolni kell, mint a rizst, és nagyon óvatosan kell bánni vele, mert ha túl puhára fő, a lényege vész el.

A lényeg pedig a harapnivaló állag, ami akkor jó, ha nem túl száraz, de nem is túl puha. Ezért fontos, hogy alaposan, de ne túlságosan pirítsuk meg, mielőtt megfőzzük. Eredetileg ez hagymás, paprikás zsíron kellene, hogy megtörténjen, de sima olajban is megteszi. A lényeg, hogy alacsony lángon, lassan, folyamatos keverés mellett piruljon meg egyenletesen a tarhonya, után öntsük fel a forró vízzel és éppen csak puhára, al dentére főzzük.

Utána nem csak pörköltet kísérve kell, hogy érvényesüljön, mehet akár salátákba friss vagy sült zöldségekkel keverve vagy levesbetétnek, lecsóbetétnek, sőt, egytálételeknek is szuper alapja lehet. A legnagyobb titokban vallom be, hogy számomra a pásztortarhonyás napok is ünnepnek számítottak a menzán, szóval erről a verzióról se feledkezzünk meg.

Fotó: Getty Images