3 sófajta a finomított helyett: sokkal több ásványi anyagot tartalmaznak

Milyen a jó és a rossz só? Milyen alternatívák léteznek a finomított konyhasó pótlására, és melyek az egyes változatok ismérvei? Olvass tovább, és megtudhatod.

A só használata szinte kötelezővé vált a legtöbb étel elkészítésénél, hiszen az alapanyagok sokkal ízletesebbé válnak általa.

A só természetes, finomítatlan formájában rendkívül egészséges táplálék lehet. A só elengedhetetlen az egészséges sejtműködéshez, a keringéshez és az optimális vércukorszint fenntartásához. Só nélkül az agy nem lenne képes elektromos impulzusokat küldeni a test egyéb részeibe, hogy azok megfelelően működjenek.

Több létfontosságú elemet és ásványi anyagot tartalmaz, többek között jódot, magnéziumot, kalciumot, káliumot és vasat. Ugyanakkor a feldolgozott, finomított só, amit asztali vagy konyhasó néven ismerünk, már egyáltalán nem olyan nagyszerű.

Mi is az a konyhasó?

A konyhasó vagy asztali só nem más, mint tiszta, kristályos nátrium-klorid, ami a só vegyi úton előállított formája. Megtalálható a legtöbb készételben és feldolgozott élelmiszerben, azonban tápértéke nincsen, mivel a gyártási folyamat során minden értékes tápanyagot eltávolítanak belőle, hogy azokat végül más iparágakban (mezőgazdaság, gyógyszergyártás stb.) felhasználják. Ezért is annyira nagy becsben tartott termék a finomítatlan só (és ezért is borsosabb az ára).

Feldolgozás után a konyhasóhoz egyéb vegyi anyagokat adnak, hogy meggátolják a csomósodását, és meghosszabbítsák az eltarthatóságát. A végeredmény pedig egy olyan termék, amelynek semmilyen jótékony hatása nincsen a szervezetünkre, sőt! A konyhasó felboríthatja számos élettani folyamat egyensúlyát, amely olyan problémákhoz vezethet, mint például a magas vérnyomás, szívbetegségek, vesebántalmak, csontritkulás, károsodott izom- vagy idegműködés. Emellett pedig erősen addiktív is.

A finomítatlan só

A finomítatlan só általában nem olyan csillogó fehér, mint a konyhasó. Típusától függően több árnyalatú is lehet: rózsaszín, szürke, kékes vagy vöröses színű, sőt akár fekete is. 

Tengeri só

A tengeri só a tengervíz elpárologtatása után hátramaradt kisebb-nagyobb szemcséjű sókristály. A legismertebb tengeri sófajták a kelta só, a francia fleur de sel, a perzsa kék só vagy a Maldon-tengeri sópehely.

Előnye a konyhasóval szemben, hogy változó mennyiségben tartalmaz olyan ásványi anyagokat, mint a vas, a cink és a kálium, amelyek különleges ízzel gazdagíthatják az ételt. Hátránya azonban, hogy a tengerek és óceánok szennyezettsége miatt előfordulhatnak mikroműanyagokkal szennyezett típusok – bár a kutatások szerint ez a minimális mennyiség nem jelent veszélyt az egészségre.

Kóser só

Leginkább külföldi receptek hozzávalólistájában találkozhatunk a kóser só (kosher salt) kifejezéssel, azonban itthon annyira nem egyértelmű, hogy egy só esetében miért fontos, hogy kóser legyen. A kóser só egy darabosabb típus, amely egy extra roppanós textúrával gazdagíthatja az ételt. A konyhasóval ellentétben nem tartalmaz hozzáadott jódot és csomósodásgátló anyagokat, így egy egészségesebb fajtának tekinthető. 

A nagyobb, darabosabb szemcséi alkalmasak a felesleges nedvesség vagy vér felszívására is, ami különösen fontos a tradicionális zsidó konyhában, ahol csak akkor tekinthető kósernek, azaz megfelelőnek és tisztának egy élelmiszer, ha nem véres. A kóser só tehát nagyrészt funkciója miatt vált elterjedtté.

Himalája-só

Rózsaszín

A változó színárnyalatokban kapható, rózsaszín Himalája-só a legtöbbünk számára ismerős, hiszen mára bármelyik boltban beszerezhető. Lelőhelye Pakisztán, a világ második legnagyobb sóbányájának számító Khewra. Színét a benne található vas-oxid határozza meg: magasabb ásványianyag-tartalom mellett erőteljesebb a rózsaszín árnyalat. Gyakran használják utolsó ízesítéshez a főzés lezárásaként, mivel általa egyedi, ásványos aromákkal és újabb roppanós textúrával gazdagodhat az étel.

Fekete

A főként ízesítéshez használt fekete Himalája-só – vagy ahogy Indiában nevezik, a Kala Namak – szintén a Himalája térségéből származó sófajta. Különlegessége, hogy magas vas-oxid- és kéntartalma miatt erőteljes kénes íze van, és színe a középbarnától egészen a sötétebb árnyalatokig terjedhet. Ezt a fajtát leginkább fűszerként érdemes használni, kénes aromája miatt a vegán konyha kedvelt alapanyaga, mivel kiválóan utánozható vele a főtt tojás íze.

Azonban bármilyen típusú, egészségesebb sóról legyen is szó, ne lépd át az ajánlott határértéket. Ez napi egy teáskanálnyit vagy 6 grammot jelent. Mivel a legtöbb élelmiszernek (az édeseknek is!) rejtett sótartalma van, ezt az értéket könnyű túllépni, ezért mindig legyél körültekintő.

Fotók: Getty Images